Az új jelszót elküldtük a megadott e-mail címre!
Hibás ellenőrző kód!
Új felhasználó
Ha Ön még nem rendelkezik felhasználónévvel és jelszóval, kattintson a regisztráció gombra. A regisztráció ingyenes.
Amennyiben elfelejtette a bejelentkezéshez szükséges jelszavát, kérjük adja meg az e-mail címet, amivel regisztrált a vidi.hu oldalra. A rendszer elküldi Önnek e-mailben az új jelszót.
A megadott e-mail címre elküldtük az új jelszó generálásához szükséges linket!
www.fcdac.sk
sken
FC DAC 1904
FC DAC 1904
KukkoniaMOLSt.NicolausTatra BillingOTP BankaMOL Football Academy
hírekMi nem Szlovákia ellen vagyunk, de a magyarokat képviseljük
Mi nem Szlovákia ellen vagyunk, de a magyarokat képviseljük
2018 március 14.Szerző: Krisztián NagyForrás: csakfoci.hu
RÓLUNK ÍRTÁK
Mi nem Szlovákia ellen vagyunk, de a magyarokat képviseljük

A CSAKFOCI.HU exkluzív interjúja Jan Van Daele sportigazgatóval, „Európa egyik legfiatalabb klubvezetőjével“.

31 évesen a dunaszerdahelyi DAC egyik fontos vezetője, belgaként is szurkolt a magyar válogatottnak az Eb-n, de azt is látja, mi a baj az NB I-es játékosokkal mentálisan. Beszélt Marco Rossi első nehéz hónapjairól, a DAC legfontosabb céljairól, a magyarságról és Szlovákiáról, a Videotonnal zajló tárgyalásokról, és arról, hol végezne a Dunaszerdahely a magyar bajnokságban. Exkluzív interjú Jan Van Daele-val, a DAC sportigazgatójával.

 

A legfiatalabb európai klubvezetővel beszélek, vagy tud még fiatalabb “vetélytársakról” is?

– Arról tudok, hogy Belgiumban vannak azért olyan klubvezetők, akik a harmincas éveik elején járnak. Én magam 31 vagyok. Kétségtelenül megjelent a klubvezetők egy új generációja Európában. Abban nem vagyok biztos, hogy én vagyok a legfiatalabb klubvezető, de az biztos, hogy a fiatalabbak közé tartozom.

 

És mit keres egy 31 éves belga jogász, üzletember éppen Dunaszerdahelyen?

– Őszintén szólva az, hogy itt dolgozom, picit a keveréke a professzionális és magánéletbeli okoknak. Belgium után Hollandiában is tanultam, és ott érkezett egy megkeresés, hogy jöjjek Szlovákiába dolgozni. Itt a futballon kívül projektekben dolgoztam, majd képbe kerültem a DAC-nál, én pedig örömmel bólintottam rá a megkeresésre, nagy kihívást jelentő feladatokat kaptam a klubnál. Tudok már kicsit magyarul is és egyre jobban beilleszkedem.

 

Az Ön pozíciójában ugyan nem feltétel, de azért sokszor előfordul, hogy komolyabb futballmúlttal rendelkezőket választanak a klubok. Ön meddig jutott a pályán?

– Nagyjából 16 éves koromig futballoztam, de utána választanom kellett a tanulás és sport között, én pedig az előző mellett döntöttem. A szüleim nem tiltották volna a focit sem, de úgy voltam vele, hogy a tanulás mellett úgysem lenne elég időm arra, hogy eleget edzek. Így utólag szerintem jó döntést is hoztam.

 

Ajax, Red Bull, Dunaszerdahely?

 

Mi a DAC-nak, mint futballklubnak a célja? Van esélyük hosszú távon felvenni a versenyt a Trnavával, Slovannal, a nagy riválisokkal?

– A legfontosabb célunk egy olyan csapat felépítése, amely sok saját nevelésű játékosra, fiatalokra is építve legyen egyre sikeresebb. Ha megnézzük a büdzsénket, a piaci tevékenységünket, láthatjuk, hogy emelkedőben vagyunk, de a tehetősebb riválisok ebben előttünk járnak még.

A saját nevelésű játékosok később értékesítése is fontos bevételi forrásunk lehet majd, erre is építkezik az üzleti modellünk, akár Magyarországra is szeretnénk majd játékosokat eladni. Az nagy kihívást jelent, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a szakmai fejlődés és az anyagi bővülés között, mint ahogy sikerült például az Ajaxnak, vagy a Red Bull projektjeinek, csapatainak, amelyek sikeresen kombinálták a fiatal játékosokat a sikerekkel.

De Szlovákiában is van azért hasonló csapat, a Zilina, amely ugyancsak egy nevelőklub, de az eredmények sem kerülik el. Ezek a célok, üzleti tervek persze hosszú távra szólnak, így egyfajta türelem is szükséges a kivitelezésükhöz.

 

Mit gondol azokról a véleményekről, hogy a DAC elsősorban abban érdekelt, hogy olcsón vegyen játékosokat és azokat utána továbbadja némi profittal?

– Nem tagadjuk, hogy ez is az üzleti tervünk részét képezi, de ez minden modern futball-vállalkozásnál így működik. A tehetségeinket a gyönyörű akadémiánkon és a hasonlóan gyönyörű környezetben azért is készítjük fel, hogy előbb a csapatot segítsék a pályán, de nyilván a labdarúgók „piaci termékek” is egyben, egyszer a befektetett munka, pénz és energia haszonnal is járhat majd a klub számára.

 

 

Információink fizetési sapka is van a klubnál, ez pedig 5 ezer eurós havi bért jelent maximum egy-egy játékosnál. Ez mire elég? Elég például ahhoz, hogy a DAC versenyben legyen akár a dobogó legmagasabb fokáért is?

– Szerintem egy ilyen összegnek elégnek kell lennie, de megerősíteni és cáfolni sem szeretném az Ön által említett számot. Az biztos, hogy a DAC-nál nem akarunk elkölteni olyan pénzeket, amelyek nem állnak a rendelkezésünkre. Ésszerűen próbálunk gazdálkodni, olyan játékosokkal, akik megfizethetőek a számunkra, mert ugye egy futballista sem lehet több, mint maga a csapat. Hogy versenyben tudunk-e lenni egy limitált bérkerettel, büdzsével? Szerintem igen. Mi itt úgy gondoljunk, hogy az ésszerű keretek között történő felhasználása sokkal hatékonyabb, mint a felesleges költekezés.

 

Úgy tudjuk, hogy Kalmár Zsoltot például az említett összegnél is jobban megfizetik Dunaszerdahelyen. Őt hogyan sikerült akkor megszerezniük?

– Számot megint csak nem mondanék, de az tény, hogy Zsoltnak hosszú távú szerződése van Lipcsében. Viszont nehezebb időket élt át a klubjánál, majd a németországi kölcsönjátéka során is, végül Dániába, a Bröndby-hez került, ahol megint csak nem volt könnyű dolga. Mondhatjuk, hogy azzal, hogy idekerült, az eddigi fizetésének egy részéről is lemondott, ő inkább azt választotta, hogy a fejlődése legyen a középpontban. Pont abban a korban is van, amikor nagyon fontos a számára, hogy minél inkább játékban legyen. Amikor leültünk, elmondtam neki, hogy „ezt, meg ezt, meg ezt tudjuk ajánlani neked, ráadásul játszani is fogsz”. Ő döntött és szerintem a karrierje egyik legjobb döntését hozta meg. Ha a tavasszal is így játszik, jó esélye lehet arra, hogy a nyáron, kölcsönjátéka végeztével új klubot találjon magának, azaz neki Dunaszerdahely minden szempontból előrelépést jelenthet, nem véletlenül kapott meghívót Georges Leekenstől is a magyar válogatott keretébe.

 

“Ilyet a szlovák válogatott találkozóin ritkán látni”

 

Elég sokat járnak Magyarországra, Budapestre, több válogatott meccsen is megfordultak a DAC többi vezetőjével együtt, pedig játékosaik nem igazán játszottak a csapatban. Mi az oka annak, hogy mégis gyakori vendégei a Groupama Arénának?

– Egyszerű a válasz: egyrészt gyönyörű a stadion, másrészt a magyar válogatott több érdekes meccsén is ott lehettünk. Én magam például a magyar-norvég Eb-pótselejtezőn voltam ott, remek és intenzív mérkőzés volt, de láttam a helyszínen az osztrákok elleni Eb-csoportmeccset is, ahol valóban egymásra talált a válogatott és a nemzet.

Ilyet például a szlovák válogatott találkozóin ritkán látni, de ez még nekem, egy belgának is nagyon szokatlan, ahol egyébként egy nagyon erős és sikeres válogatott játszik.

 

Ne mondja, hogy a belgák ellen is nekünk szurkolt…

– Ez amúgy egy mulatságos történet, mert Dunaszerdahelyen néztem a meccset, a Kevin De Bruyne-mezemben… őszintén szólva, nekem nagyon tetszik a belga válogatottat körülvevő filozófia, az identitás, egy fiatal csapat, amely remélhetőleg érmet is tud majd szerezni valamelyik nagy eseményen majd. De nagyon élveztem azt is, hogy a magyar válogatottat láthattam az Európa-bajnokságon.

 

Rossinak “be kellett húznia a féket”

 

A DAC utóbbi két edzője is Magyarországról, az NB I-ből került Dunaszerdahelyre. Mi ennek az oka?

– Számunkra nagyon fontos, hogy olyan emberek is dolgozzanak a klubnál, akik képesek akár kommunikálni is a szurkolókkal, otthonosan mozognak a magyar fociban is akár. László Csaba is ilyen edző volt, elindította egy úton a csapatot, mi pedig hálásak lehetünk neki ezért.

 

Marco Rossi kinek az ötlete volt?

– Júniusban megüresedett a kispadunk és több jelölttel is leültünk tárgyalni. Mindannyiukkal személyesen beszéltünk, bemutathatták elképzeléseiket, a filozófiájukat. Marco Rossi is eljött és nagyon tetszett nekünk vele kapcsolatban az is, hogy előző csapatánál is sikeresen tudta beépíteni a fiatal játékosokat, és itt is szeretnénk így formálni a csapatot. Ez egy nagyon fontos érv volt a döntés mellett, hogy ő legyen a következő vezetőedzőnk.

 

 

Néhány hónappal később aztán állítólag komolyan felmerült, hogy Rossi a magyar válogatott kapitánya lesz. Ma már lehet nyíltan beszélni arról, mi történt akkor?

– Őszintén szólva én is csak hallottam akkor, hogy Rossi a magyar kapitányjelöltek egyike. Én úgy gondolom, hogy a vezetőedzőnk neve egy olyan listán szerepelt az MLSZ-nél, amelyet minden klub és minden szövetség összeállít, amikor edzőt keres. De hivatalos megkeresés soha nem történt az ügyben, hogy aztán később az egyik legtapasztaltabb belga szakember üljön le a magyar válogatott kispadjára.

Természetesen nagy megtiszteltetés volt a klub számára is, hogy Marco neve felmerült kapitányjelöltként, és vele is megbeszéltük nyíltan, és ő is azt mondta, hogy amikor egy ilyen lehetőség adódik egy edző életében, azzal meg kell próbálni élni. Így ha lett volna hivatalos megkeresés, szabadon tárgyalhatott volna az MLSZ-szel, erre a klubvezetés is engedélyt adott volna. Mi soha nem fogunk senki álmai útjába állni, sőt, kifejezetten imponál a számunkra, ha ambiciózus emberek dolgoznak a klubnál.

 

Rossi a kezdeti dunaszerdahelyi időkben volt elégedetlenségének adott hangot, mondván nehezen illeszkedik be, nehezen fogadták el őt. Mi történt ez után?

– A teljes képhez hozzátartozik, hogy számára szakmailag sem volt könnyű az első néhány hét, hiszen három játékosunk is érdekelt volt az U21-es Európa-bajnokságon a szlovák válogatott tagjaként, ez pedig azért megnehezítette a  nyári felkészülésünket. Marco pedig egy olyan ember, aki mindig teljes gázzal pörög, ambíciói vannak, de itt emiatt egy picit be kellett húznia a féket. Nyilván emberi oldala is volt a nehezebb beilleszkedésnek: Rossi ugye Budapestről érkezett ide, amely szerintem egy nagyszerű és pezsgő város, ehhez képes nagy váltást jelentett Dunaszerdahely, egy teljesen újszerű életteret. Én egyébként nagyon szeretem, ugyanolyan kisváros, mint ahol én felnőttem, sok a zöld, egy kisebb közösség, nem olyan, mint a magyar főváros. Emiatt Marcónak is kellett egy kis idő, hogy akklimatizálódjon, hogy megszokja a csendesebb életet, de úgy érzem és látom, hogy mostanra már nincsen semmiféle gond. Ráadásul Budapest nincs is messze innen, Marco el is szokott járni meccsekre oda, amikor épp a csapat menetrendje megengedi. Szerintem mostanra minden a helyére került.

 

Leekens is úgy látja, mint Világi: Az NB I-ben sokan túl elégedettek

 

Korábban állítólag Világi Oszkár tulajdonos mondhatni nem akart magyar játékosokat látni a csapatban, mert nem volt jó a véleménye a magyar futballisták mentalitásáról. Most viszont már van három magyar játékosuk, sőt Kocsis Gergő is a DAC kötelékébe tartozik, mégha ő most Diósgyőrben is futballozik. Mi változott?

Érdekes kérdés, és erről beszéltem már például Georges Leekens szövetségi kapitánnyal is. Úgy látja ő is, hogy vannak, akik picit elégedettek azzal, amit már elértek, és hiányzik belőlük az az éhség, amire előrevihetné a karrierjüket.

Nálunk továbbra sincsenek olyan magyar játékosok egyébként, akik otthon pallérozódtak volna, hiszen Kocsis sokáig Németországban nevelkedett, Vida Hollandiában, vele egyébként az anyanyelvemen tudok kommunikálni, olyan sok időt töltött el kint, Kalmár pedig ugye már évek óta Németországban tanulja a futballt. De a teljes képhez hozzátartozik, hogy az, hogy nincs NB I-es igazolásunk, az annak is köszönhető, hogy inkább Szlovákiából Magyarországra mennek a futballisták és nem fordítva. Persze, vannak minőségi játékosok a magyar bajnokságban is, de az áruk is olyan.

 

 

“Beszéltünk a Videotonnal egy esetleges együttműködésről”

 

Nem titok, hogy a Videoton vezetői gyakori vendégek Önöknél, mi ennek az oka? Tervben van esetleg valamiféle együttműködés a két klub között?

– A két csapat hátterét biztosító cégek között jó üzleti kapcsolat van, mondhatom azt is, hogy a klub két vezetője között is, ráadásul közös szenvedélyük is van: a futball. Mondhatom azt is, hogy szeretnénk majd oda eljutni Szlovákiában, ahová a Videoton eljutott Magyarországon, azaz a topcsapatok közé, méghozzá minél rövidebb idő alatt.

Beszéltünk a Videotonnal már egy esetleges együttműködésről is, mind a klubfilozófiákat, mind az utánpótlás-nevelést, az akadémiákat illetően vannak közös pontok, de egyelőre még korai lenne bármi konkrétumról beszélni, annyi biztos, hogy lassan, de jól haladnak a dolgok ez ügyben.

 

Hogyan látja, mi a különbség a két bajnokság között, illetve egy átlag szlovák és egy magyar játékos között?

– Erre létezik egy mondhatni már klisés válasz, hogy a magyar bajnokságot a technikásabb foci jellemzi, a szlovákot pedig a futball fizikálisabb válfaja. Az biztos, hogy a Videoton és a Ferencváros itt is meghatározó együttes lenne, de itt is vannak kiemelkedő csapatok, mint a Slovan például, amely alaposan megerősödött, például azzal a Holman Dáviddal, aki meghatározó játékosnak számít Pozsonyban. Talán mondhatnám, hogy a szlovák bajnokság egy picit tempósabb, gyorsabb, de ott van ugye például Holman, aki gond nélkül felvette ezt a tempót, úgyhogy nagy különbség biztosan nincs a két bajnokság között.

 

Hogyan képzeljük el a szlovák és magyar élvonalbeli futball anyagi lehetőségeit, illetve azok különbségeit egyébként?

– Jó kérdés. Szlovákiában biztosan nem jut annyi támogatás központi részről a futballnak, mint Magyarországon. Ennek legfőképpen az amatőr, a szabadidős foci, a grassroots látja egyébként a kárát, ami nagyon fontos része egy ország labdarúgásának. Ezen a téren láthatóan szenved a szlovák futball, nincsenek jó körülmények, lehetőségek, nincs olyan, aki az amatőr labdarúgás élére állna és segítené. Ehhez bizonyosan sokkal nagyobb anyagi támogatás és politikai szándék is kellene, ami hiányzik. A labdarúgás a társadalom egyik fontos mozgatórugója, szíve lehet, ha megfelelő támogatást kap. Szlovákiában a tulajdonosok pénzén múlik szinte minden, nem úgy, mint Magyarországon vagy akár Belgiumban, ahol az amatőr-mozgalomra is sokat áldoznak központilag, megvan a jól működő rendszer.

 

A DAC hol végezne a magyar bajnokságban?

– Szerintem anélkül, hogy nagyképű lennék, azt mondhatom, hogy a legjobb hat csapat közé ott is beférnénk, ahogy befértünk a szlovák bajnokságban is.

 

Mennyi szurkolójuk érkezik egyébként Magyarországról a meccsekre átlagosan?

– Egyre több és több nagy örömünkre. Pontos számot nem tudok mondani Önnek, de azt igen, hogy egyre csak bővül a magyarországi szurkolóink száma, bázisa is, mi pedig szeretnénk, ha ez így is folytatódna. Sőt, büszkén mondhatom, hogy a DAC szurkolói klubja már Magyarországon is terjeszkedik, jelen van, erről februárban tettek is egy fontos bejelentést.

 

 

Többször is említette már honfitársát, a magyar válogatott szövetségi kapitányát, Georges Leekenst, akinek az egyik első útja éppen Dunaszerdahelyre vezetett kinevezését követően. Mennyiben volt ez köszönhető annak, hogy mindketten belgák?

– Semennyire. A tulajdonosunk találkozott a kapitánnyal Budapesten, a Costa Rica elleni válogatott meccsen és meghívta hozzánk, szerintem jó benyomást tettek egymásra azonnal. Leekens el is jött hozzánk, megnézte a stadiont, a várost, és ahogy hallottam – nekem családi okok miatt Belgiumba kellett akkor utaznom – nagyon tetszett neki minden itt, később ugyanis beszéltem vele. De az is benne volt azért a látogatásában, hogy szerette volna megnézni Kalmár Zsoltot is, aki ugye meghívót is kapott most tőle. Úgyhogy a dunaszerdahelyi útja a kapcsolatépítés és a megfigyelés jegyében telt el.

 

Belgiumból, újságíró kollégáktól hallottunk jót és rosszat is Leekensről, elég vegyes az otthon megítélése. Ön mit tud mondani belgaként a hamarosan debütáló magyar kapitányról?

– Nyilván egy szövetségi kapitányról mindig vegyes a kép, akármelyik országról is legyen szó, akár Belgiumról. Sokan a fejéhez vágják, hogy egy olyan sorsfordító pillanatban hagyta ott a válogatottat, amikor nem kellett volna, és ment a Bruges-höz. Ugyanakkor olyan ma már meghatározó játékosokat köszönhet neki a nemzeti csapat, mint például Alderweireld vagy Eden Hazard, akiknek ő adott elsőként bizalmat címeres mezben. Emiatt biztosan jár neki az elismerés. Lehet mindenkiről jót és rosszat is mondani, nem tudom mi állt az akkor döntése hátterében, de azt igen, hogy azért egy szép karrier áll már mögötte és mindenhol tudott azért bizonyítani.

 

Ha már Belgium: mikor lesz a DAC-nak belga edzője vagy játékosai?

– Megint egy fogós kérdés…tudja, a belga emberek nem annyira kalandvágyóak, az, hogy én itt vagyok, szerintem annak köszönhető, hogy Hollandiában is tanultam, az azért egy „picit” nyitottabb ország ebből a szempontból. Az biztos, hogy egy holland játékost sokkal könnyebb megfűzni, hogy jöjjön el mondjuk Szlovákiába vagy Magyarországra, a régióba futballozni, mint egy belgát…

 

“Mi a magyar nemzetet is képviseljük”

 

Hogyan lehetne összefoglalni a DAC integráló szerepét a régióban? Mennyire szlovák és mennyire magyar csapat a klubjuk, Ön hogy látja?

A DAC esetében nyilván nem lehet soha elfelejteni azt, hogy egy nagyszámú magyar kisebbséget is képvisel Szlovákiában, sőt, a várost magát még mindig sokkal több magyar lakja, mint más nemzetiségbeli. Emiatt én szlovákul nem is tudok egyáltalán, hiszen főként a magyar nyelv ragadt rám itt. Emellett persze azzal is tisztában vagyunk, hogy Dunaszerdahely Szlovákiában van, a DAC a szlovák bajnokságban szerepel. Nekünk fontos feladatunk, hogy a magyar szurkolóink identitását is képviseljük a csapattal, amellett, hogy mindeközben mindenki mást is tiszteletben tartunk.

Én így látom a klub szerepét. A magyar kötelékeink tagadhatatlanok, de senki ellen nem vagyunk, ez nagyon fontos a számunkra.

 

Mit gondol arról, hogy a DAC és egyes szlovák csapatok szurkolói között komoly feszültségek vannak, aminek ugye elsősorban etnikai okai vannak?

– Szerintem itt annál többről van szó, mint a szurkolók közötti feszültségről. Picit hosszabb ideje itt vagyok már, és úgy érzem, belekerültünk abba a szerepbe, hogy mi mindig valami rosszat követtünk el, nekünk kell elszenvednünk sok hátráltató tényezőt, miközben azt sem akarjuk, hogy mindig mi legyünk azok, akik állandóan panaszkodnak, hogy a bíró ellenünk van, mindenki ellenünk van, satöbbi. Az viszont beszédes, hogy például az elmúlt két idényben a miénk volt a legtöbb sárga lap a bajnokságban. Még a játékosokkal is beszélnünk kellett, hogy próbáljanak meg keveset reklamálni akár a pályán, mert a mi esetünkben valahogy mindig súlyosabban voltak az ilyen esetek elbírálva. És örülök, hogy ez a jelenség az utóbbi hónapokban visszaszorult, és a csapatnak nem a sárgáival, hanem csak a futballal kell foglalkoznia, ez meg is látszik a játékán. A DAC a szurkolóinak is azt próbálja kommunikálni, hogy mi a magyar nemzetet is képviseljük, de mi nem vagyunk senki ellen, pláne nem Szlovákia ellen.

 

DUDÁS GÁBOR, csakfoci.hu, 2018. március 14.

Kapcsolódó cikkek
Világi Oszkár: „Mindenért viselem a felelősséget“
Hír - 2017.06.12.
Világi Oszkár: „Mindenért viselem a felelősséget“
A magyar sport Trianon után – a túlélés és fejlődés évei
Hír - 2018.10.08.
A magyar sport Trianon után – a túlélés és fejlődés évei
A DAC sajtótájékoztatója a Fortuna Liga 2018/19-es idénye előtt
Hír - 2018.07.16.
A DAC sajtótájékoztatója a Fortuna Liga 2018/19-es idénye előtt
Kövesse élőben az új idény előtti sajtótájékoztatót!
Hír - 2018.07.15.
Kövesse élőben az új idény előtti sajtótájékoztatót!
Rossi július 19-ig marad a DAC edzője!
Hír - 2018.07.02.
Rossi július 19-ig marad a DAC edzője!