Gabi, milyen volt az őszi idény a csapatkapitány szemszögéből?

„A tavalyi idényhez képest hét ponttal szereztünk többet, ami szerintem nem rossz eredmény. Viszont több olyan meccsünk is volt, ahol érzésem szerint pontot, pontokat ajándékoztunk az ellenfélnek. Lehetett volna még jobb is, kár azért a néhány mérkőzésért, amelyeket különböző okok miatt nem tudtunk behúzni. Nagyon jól kezdtük a bajnokságot, és az akkori formát tartanunk kellett volna. Tehát mondhatjuk, hogy a formaingadozásainkon még javítanunk kell, ki kell azokat küszöbölni. Mindenképpen pozitív dolognak érzem, hogy a trencséni csapaton kívül mindenkivel kiegyenlített mérkőzéseket játszottunk, vagy jobbak is voltunk. Talán a Zsolna tudott nagyobb nyomás alatt tartani minket, de a többi együttessel ki-ki meccset játszottunk. A Trencsén jelen pillanatban jobb csapat, de a többinél nem láttam, hogy kimondottan előttünk járnának.”

Mire emlékszel vissza a legszívesebben, mi volt számodra az őszi szezon csúcspontja?

„Több ilyen is volt. Az összes győztes meccs emlékezetes, de a Zsolna és a Nagyszombat elleni hazai találkozók kiemelkednek. A nagyszombatiak ellen az utolsó tíz percben sikerült fordítanunk. Nekem személy szerint jobban ’ízlenek’ azok az összecsapások, ahol keményen meg kellett harcolni az 1:0-s, 2:1-es győzelemért. Jobb érzés egy ilyen meccsen diadalmaskodni, mint például a Zólyombrézó ellen 5:1-re. Az is jó volt, de ezek a találkozók plusz erőt, energiát és adrenalint adnak. A nagyobb riválisok ellen aratott szoros győzelmek jobbak a számomra, mint a nagyobb különbségűek. Persze a nézők erről máshogy vélekednek (nevet).”

Több erősítéssel vágtunk neki az aktuális idénynek. Az előző évekhez képest szerinted hol tartunk?

„Mindenképp előrébb tartunk, a csapat és a klub is fejlődött. Új játékosok jöttek, akik erősítést jelentettek. Ők egyfajta pluszt adtak a csapatnak. Jó pár futballista stabilan hozza azt a formáját, ami szükséges a jó eredményhez. Az edzőnek és a csapatnak sikerült kihoznia Szarka Ákosból egy részét abból, ami benne van. Végre sikerült találnunk egy igazi góllövőt, de ott van még Erik Pačinda is, aki középpályásként szintén sok találatot jegyzett. Kettejüknek sikerült kiemelkedni a többiek közül. Ők azok, akik képesek eldönteni a mérkőzéseket, és ez talán az, ami tavaly hiányzott.”

Tavasszal milyen céljai és ambíciói lehetnek csapatunknak a bajnokságban és a kupában?

„Elsősorban ha mindenki egészséges lesz, akkor szeretnénk minél feljebb jutni a tabellán, a kupában pedig szeretnénk minél messzebb menni. Kár még a döntőbejutáson gondolkodni, hiszen a következő fordulóban egy nagyon nehéz meccs vár ránk Zsolnán. Ha azt sikerrel vennénk, akkor várhatnánk a következő ellenfelet. A táblázaton szerintem reális a harmadik-negyedik hely megszerzése. Az első és a második helyezett már picit távolabb van, de mindegyik mérkőzésre úgy kell kimennünk, hogy megpróbálunk győzni. Fontos lenne egy jó rajt, és ha az első fordulóban mindjárt sikerülne győznünk Miaván, az remek lenne, és kicsit közelebb is kerülnénk hozzájuk. Azt követően három hazai mérkőzés vár ránk, és egy jó idénykezdet nagyot lendíthetne a csapaton. Az együttes képes arra, hogy megküzdjön a harmadik-negyedik helyért - más nem is lehet a cél.”

Irány tehát az európai kupaporond?

„Akár. A Miava hét ponttal áll előttünk, így hát nem lehetetlen a feladat. Egy plusz lenne, ha sikerülne az európai kupát újra elhozni Dunaszerdahelyre, szerintem mindenki nagyon örülne neki. Meccsről meccsre kell menni, elsősorban Miaváról kell elhozni a három pontot, és így tovább.”

Különféle sérülések miatt több mérkőzést is kihagytál. Milyen sérülésekkel küszködtél, és milyen állapotban vagy most?

„A tízedik fordulóig minden meccsen pályára léptem, majd jött egy sárga lapok miatti egymeccses eltiltás. Aztán pedig izomproblémáim voltak. A hátsó combizmom összerándult, csomó keletkezett benne. Nem igazán tudtuk, hogy mi volt az oka. Az utolsó öt-hat fordulóban ez miatt több meccset is ki kellett hagynom. Nagyon keveset tudtam csak edzeni, mert pihentetni kellett a lábam. Nem úgy sikerült az őszi szezon vége, ahogy terveztem. Egyszer az egyik lábamon alakult ki a csomó, majd a másikon is. Jelenleg pihenek, a lábam állapota pedig javul. Úgy érzem, hogy januárra teljesen felépülök.”

Pillantsunk be egy picit az öltözőbe. A világ minden tájáról van játékosunk, milyen a hangulat, a közösség? Hogyan zajlik egy edzés?

„Úgy vélem, ahhoz képest, hogy ennyi nemzetiség képviselteti magát az öltözőben, nagyon jól össze van kovácsolódva a csapat. Természetesen mindig lehetne jobb is. Néha kiborulok az edzéseken, mert valaki nem érti az edző utasítását - de ez belefér. Viszont ha valaki külföldre megy futballozni, akkor elvárják tőle, hogy megtanulja az ottani nyelvet. Ez a világon mindenhol így működik. Aki már szerepelt külföldön, az tudja, hogy ez egy normális elvárás. Nem azt akarjuk, hogy a srácok letegyék a szlovák nyelvvizsgát, csak legalább a focinyelvet kéne elsajátítani. Ez az ő és a csapat érdeke is. Ezen kéne egy kicsit javítani, de az öltözői hangulatra nem lehet panasz. Sokszor ugratjuk egymást, minden a normális kerékvágásban halad.”

Az utolsó meccsel az edzésprogramotok is befejeződött. Hogyan telik a téli szüneted?

„A múlt héten a feleségemmel Krakkóban töltöttünk két napot, megnéztük a karácsonyi vásárt is. Amikor még Lengyelországban játszottam, négyszer-ötször is ellátogattunk oda. Mindketten nagyon szeretjük a gyönyörű várost, amely Budapestre emlékeztet minket. A következő hétvégén a barátaimmal Skóciába megyünk egy Celtic-meccsre egy kétnapos kirándulás keretein belül. A karácsonyi ünnepeket családi körben töltjük el, már nagyon várom azt is. Régebben szilveszterkor eljártunk síelni, de mivel Csenge lányom még nagyon pici, idén otthon ünnepeljük az új év érkezését. Szabadnapjaimon pihenek, főként a családommal vagyok odahaza, kiélvezzük egymás társaságát. Mivel mindegyikünk kapott individuális edzéstervet, természetesen azt megcsinálom. Ha a lábam állapota engedi, akkor kikapcsolódásként elmegyek a barátaimmal teniszezni, szaunázni és fürödni.”

Az idény végéig szól a szerződésed. A héten töltöd be 34. életévedet, így talán helyén a kérdés: az aktív pályafutásod tekintetében milyen távlatokban gondolkodsz, és esetleg van-e már valami terved a profi pályafutás utáni életre?

„Folyamatosan jár ezen az agyam, de igazából nem tudom még, mihez kezdek. Szeretném, ha a nyáron még egy évvel meghosszabbítanák a szerződésem. Persze meglátjuk, milyen tavaszom, tavaszunk lesz. Rengeteg út van, amin elindulhatnék, megpróbálom majd megtalálni, melyik a helyes. Ez nem egy egyszerű dolog, és előre még nem szeretnék semmit beharangozni. Majd az élet megmutatja a helyes utat.”

A labdarúgáson belül gondolkodsz?

„Is-is.”