Straka Gábor sérülése miatt a csapatkapitányi karszalagot tavasszal többnyire źubomír Michalík viselte. Harminckét éves, egykori válogatott védőjátékosunk értékeli a 2015/16-os idényt.
Mielőtt elkezdenénk az őszi és a tavaszi szezon értékelését, térjünk vissza a rózsahegyi mérkőzésre, amelyen három-nullás vereséget szenvedtünk, miközben két gólt is büntetőből kaptunk. Hogyan láttad ezt a találkozót?
„Természetesen csalódottak voltunk, mert egy három-nullás vereség - akár otthon, akár idegenben - bármely ellenfél ellen elfogadhatatlan. Nem akarok kifogásokat keresni, de elég foghíjas csapattal utaztunk Rózsahegyre, több játékosunk is hiányzott eltiltás és sérülés miatt. Úgy vélem, hogy a mérkőzés menetét nagyban meghatározta az első gól. Ha mi szereztük volna, akkor teljesen máshogy is alakulhatott volna. De megkaptuk az első gólt büntetőből, ami szerintem a játékvezető döntésén múlt, bár úgy vélem, nem szólhatunk semmit, hiszen megtörtént az ütközés. A második tizenegyesben nekem is szerepem volt. Szerintem az ilyen büntetőket nem kellene befújni. A játékvezető máshogy döntött, ezen jelenleg már nem változtathatunk. A második félidőben szerettünk volna szépíteni. Meg is voltak a lehetőségeink, csak nem használtuk ki azokat. A meccs lényegében pár perccel a vége előtt dőlt el végleg, amikor is megszerezték a harmadik góljukat is. Szerintem képesek lettünk volna a jobb eredményre, de ez a meccs az egész szezon hű tükörképe volt: kihagyott helyzetek, és úgyszólván a semmiből kapott gólok.”
Ősszel az ötödik helyen zártunk, a tavaszi táblázatban a nyolcadikon - csak tizenegy lőtt góllal. Összesítésben a hetedik helyre futottunk be. Sikerként vagy sikertelenségként értékeled az elért helyezést? Hogyan láttad az egész idényt?
„Elsősorban nem gondolom, hogy sikertelenek voltunk. Megvolt a kitűzött célunk, meghozzá az ötödik-hatodik hely elérése. Végül hetedikek lettünk. Ha hatodikak lennénk, nem mondanám, hogy ez a szezon teljesen sikeres volt. És ugyanúgy, ha egy-két ponttal kevesebbet szereztünk volna, akkor sem mondanám, hogy abszolút rossz idényt zártuk. Hosszú volt ez a szezon, de összességében volt a találkozókban több pozitívum is, amelyekre biztosan lehet építeni a jövőben. De sok negatív találkozót is játszottunk. Ez egy különleges idény volt, hiszen képesek voltunk legyőzni a bajnokság legjobb csapatát, a Trencsént, két vállra fektettük a zsolnai együttest is, és megszorongattuk az erősebb csapatokat is. Másrészt viszont képesek voltunk kikapni a gyengébb együttesektől. Ezért is volt olyan a szezon, mint a hullámvasút. Nagy különbség volt az itthoni és az idegenbeli teljesítményünk között. Idegenben halványak voltunk, olyan érzést keltettünk, mint akik előre feladták. Másrészt viszont otthon nagyon nehezen lehetett csak legyőzni minket. Otthon és idegenben is ilyennek kéne lennünk.”
Huszonöt mérkőzésen léptél pályára, mennyire voltál elégedett az idényeddel?
„Egyenesen kijelentem: nem vagyok elégedett, mert elsősorban nem sikerült gólt szereznem, ami csak plusz egy söprögető számára, de természetesen sokat segít a csapaton. Sok gólt kaptunk, még többet, mint tavaly. Nem mondhatom, hogy elégedett vagyok a szezonnal, de bízom benne, hogy innen már csak felfele vezet az út.”
Valószínűleg a vezetőség sem volt elégedett az eredményekkel, hiszen edzőváltásra került sor. Miként látjátok ezt?
„Játékosként nem igazán akarom ezt elemezni, mert nekünk az a dolgunk, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsunk a pályán és az edzéseken. Az edzőváltás a vezetőség dolga. Így döntöttek - természetesen az edzői munka már csak ilyen. A játékossors is szoros összefüggésben áll az elért eredményekkel. Ha nem jönnek az eredmények, akkor megtörténhetnek ilyen dolgok. Ahogy már mondtam: nekünk azokat a pozitívumokat kell tovább vinnünk, amelyek ebben a szezonban jellemeztek minket. Sikerült legyőznünk a Trencsént és a Zsolnát is, és odahaza nagyon jó mérkőzéseket játszottunk.”
Mit gondolsz, miért volt ekkora különbség az otthoni és az idegenbeli teljesítményünk között?
„Erre pillanatnyilag nem tudom a választ. A pálya szinte mindenhol egyforma, csak odahaza sokkal több szurkoló buzdít minket, ők az igazi tizenkettedik játékosunk. Néha viszont úgy tűnt nekem, idegenben a tizenkettedik játékos az ellenfelet erősítette, de persze nem akarom magam kibeszélni a játékvezetőkre. Viszont véleményem szerint a játékvezetők néhány mérkőzésre komoly befolyással voltak, példaként szolgálhatna a szakolcai vagy a Slovan elleni hazai mérkőzés, ahol két tizenegyest is befújtak ellenünk… Erről már csak elmélkedhetünk, de nem emlékszem olyanra, hogy valamelyik meccsen nekünk segítettek volna ennyit.”
Most szünet van, három hétig pihenhettek. Hogyan fogod tölteni, mik a terveid?
„Mivel egy hónapja megszületett a kislányom, így nyolc-kilenc év után először nem megyünk nyaralni a tenger mellé. Nagyon komplikált lenne egy egyhónapos babával. Így az idő legnagyobb részét Dunaszerdahelyen töltöm majd. Ezen a héten teljesen pihentetem a futballt, talán elmegyek teniszezni vagy görkorcsolyázni - olyan dolgokat csinálni, amelyeket a szezon közben nem végezhetek. Csacán pedig eltöltünk két-három napot, hiszen ott lesz megkeresztelve a kislányom. Lehet, hogy kilátogatok a szlovák válogatott valamelyik barátságos mérkőzésére, vagy más találkozóra. Természetesen a Bajnokok Ligája döntőjét is megnézem a tévében, majd a kezdés előtt tíz-tizenkét napban már elkezdem a felkészülést az új idényre.”
Kaptatok egyéni edzésterveket?
„Igen, Nicotól (Nicolas Charton) mindegyikünk kapott egyéni edzéstervet, de úgy gondolom, hogy minden profi játékosnak tudnia kéne, mi vár rá, és dolgoznia kéne a szünet alatt is, akár kaptunk tervet, akár nem.”
Még egy évig szól a szerződésed. Mit vársz az új évadtól, amelynek kezdetén hátrányból indulunk, hiszen várhatóan sorozatban több mérkőzést idegenben abszolválunk?
„Lényegében még nem találkoztunk az új edzővel. Meglátjuk, milyen elképzelései, véleménye van, és hogy milyen játékosok érkeznek, illetve távoznak. Tehát még korai erről beszélni, de természetesen jobb szezont futhatnánk, mint legutóbb. Folyamatosan javulni kell, és úgy vélem, képesek vagyunk arra, hogy sikeresebb idényt fussunk, és a jobb teljesítménnyel és az eredményekkel több örömet okozzunk a szurkolóinknak, a klubvezetésnek és lényegében egész Dunaszerdahelynek. Hiszen tudjuk, milyenek a szurkolók: képesek megbocsátani a vereséget is, de ehhez látniuk kell, hogy a pályán mindent beleadtunk.”
Közeleg az Európa-bajnokság, amelyet a televízióban követsz majd nyomon. Mit vársz a szlovák válogatottól, és kit tippelsz a torna győztesének?
„Bízom benne, hogy továbbjutunk a csoportból. Nagyon nehéz mérkőzések lesznek, hiszen manapság már erősek az ellenfelek. A labdarúgás erőviszonyai kiegyenlítődnek, a kisebb országok is nagyon erősek. De megmutattuk, hogy bárkivel felvehetjük a versenyt, és bízom benne, hogy a csoportból való továbbjutás után messzire jutunk. A döntő elérése egy csodálatos álom lenne, még ha történnek is csodák: láthattuk, hogy a Leicester City képes volt megnyerni a Premier League-t. Nem tudom, hogy ennyire gyakoriak-e a csodák... De megeshet, szívesen elfogadnám. Én a hazai franciákat tippelem győztesnek. Szintén úgy vélem, hogy bár az angolok nem lesznek képesek győzedelmeskedni, de messzire juthatnak, hiszen a rendelkezésükre álló kerettel és feltételekkel már régen nem volt sikerélményük válogatott szinten. A selejtezőket mindig nagyon simán veszik, de a nagy tornákon rendre csalódást okoznak. Most viszont messzire juthatnak.”