Kezdjük egy rendhagyó kérdéssel: milyen érzés gólt lőni az Ajaxnak, ráadásul idegenben? Neked ez a tavaly decemberi bajnokin sikerült.

„(nevet) Ezt a kérdést már többször is megválaszoltam: nagyon jó! Főleg azért is, mert az volt az első gólom a holland élvonalban. Felejthetetlen dolog az amszterdami Arénában betalálni, és ötvenezer embert lecsendesíteni.”

Milyen volt a pályafutásod kezdete, az ifjúsági éveid?

„Négyévesen indult a pályafutásom a Vasas SC-nél. Egy év után átkerültem a Goldballhoz, ahol öt évet töltöttem. Remek csapatunk volt, minden tornát megnyertünk. Sokszor voltunk egyébként Szlovákiában is. Még arra is emlékeztem, mikor megmutatták a dunaszerdahelyi stadiont, hogy itt is voltunk anno. A Goldball után a Vasas Pasaréthez igazoltam, itt két évig szerepeltem. Gólkirály is voltam, sőt bajnokságot is nyertünk kétszer. Majd következett a Honvéd, ami már egy érdekesebb történet volt. Itt is két évig maradtam, gólkirály lettem és az U15-ös korosztályban bajnoki címet szereztünk. 2011-ben igazoltam Hollandiába, a Twente együtteséhez, ami egy nagy lépés volt a fejlődésem szempontjából. Itt három évig maradtam, és a harmadik évet a holland másodosztályban töltöttem a második csapattal. Pár barátságos mérkőzés erejéig az A csapatban is helyet kaptam. A szerződésem lejárta után leigazolt a De Graafschap. Az itt töltött első idényem során sikerült feljutnunk az élvonalba. Nagy szerepem volt a feljutásban, minden meccset végigjátszottam. A második évben pedig már az elsőosztályú mérkőzéseim számát gyarapíthattam. Ekkor lőttem gólt az Ajaxnak, ami egy nagyon szép pillanat volt.”

Tizenhat évesen kerültél Hollandiába. Hogyan jött ez össze?

„Ahogy mondtam, épp a Honvédnál futballoztam. Volt egy válogatott mérkőzés, egy edzőmeccs az osztrákok ellen, ahol kinn volt a Twente megfigyelője, aki egy egyhetes próbajátékot ajánlott. Úgy alakultak a dolgok, hogy megfeleltem, és szerettek volna a nyáron leigazolni, mivel még csak tizenöt éves voltam akkor. Azon a nyáron igazoltam oda.”

Hogyan került a DAC a képbe?

„A De Graafschapnál lejárt a szerződésem. Szerettek volna velem hosszabbítani, viszont szerettem volna még számba venni a lehetőségeimet. Jó ajánlatot kaptam Dunaszerdahelyről: megmutattak mindent, megnéztem a várost, és igazából az itteni projekt volt az, ami megfogott. Az új stadion, az edzőkomplexum, a fiatal játékoskeret kialakítására tett kísérletek és a fejlődési lehetőség miatt bólintottam rá az ajánlatra. Úgy vélem, hogy a szlovák bajnokságba illeni fog a stílusom.”

Mit tudtál korábban a DAC-ról, Dunaszerdahelyről, és arról, hogy milyen környezetbe érkezel?

„Igazából az első, amit hallasz és látsz, azok a szurkolók. Azt hallottam, hogy a meccseken nagy szurkolás van, és a mérkőzések előtti ének is magával ragadó. Tudom, hogy többségében magyarok lakta városba jöttem, és ez is egy pozitívum volt a számomra, hogy végre a saját anyanyelvemen tudok beszélni, és nem kell a hollandot fejlesztenem még jobban (nevet).”

Milyen célokkal és elképzelésekkel írtad alá a hároméves szerződésed?

„Célom, hogy a csapat segítségére legyek, és minél jobb helyezést tudjuk elérni. Ezen kívül pedig a saját játékomat is fejleszteni akarom, hogy minél acélosabb legyen. A végcélom Anglia lenne, oda akarom kijuttatni magam.”

Bizonyára figyelted a magyar válogatott EB-szereplését. Hogyan élted meg?

„Természetesen nagyon örültem neki. Követtem az összes mérkőzést, és csodás volt az is, ami a városban történt - a szurkolók ellepték az utcákat, a csapat mellett álltak. Csak gratulálni lehet nekik azért, amit elértek, és ahogy teljesítettek. Jó focit játszottak, és tényleg csak örülni lehet nekik.”