Miként láttad a mérkőzést?

„Kettő-nullára vezettünk, és kettő-kettőre végződött (nevet). Az én szemszögemből úgy vélem, az első félidőben volt néhány lehetősége a Zsolnának. Szerintem az első góljukat mi ajándékoztuk nekik. De a félidei szünetben is arról beszéltünk, hogy minél tovább kéne tartanunk ezt az állást, nem szabad még egy gólt kapnunk. Ennek ellenére a hazaiak ismét betaláltak. Nem maradt már sok idő az egyenlítésre, de végül megmutattuk a csapatunk belső erejét, és két gólt is szereztünk. Véleményem szerint a zsolnaiak valamivel jobbak voltak, de mi is már rengeteg olyan mérkőzést játszottunk, ahol jobbak voltunk az ellenfélnél, mégsem sikerült győznünk. Tehát jó, hogy a szerencse ezúttal mellénk szegődött.”

A találatod egy eléggé átláthatatlan szituációból esett. Te hogy láttad?

„Nem igazán emlékszem rá jól. Harminc centiről juttattam a hálóba a labdát. Biztos nem ez lesz a hónap gólja, de annál jobban örülök annak, hogy sikerült innen ponttal távoznunk - mindegy, ki góljának köszönhetően.”

Mit szólsz a stadionban uralkodó hangulathoz?

„Kitűnő volt a hangulat. Sok ember látogatott ki a meccsre, és a mi szurkolóinkat is hallani lehetett, mint azt már megszokhattuk. Bízom benne, hogy a zsolnai „meghívónk” után Nagyszombatban még többen kísérnek majd el minket.”