Ideális futballidő, remek hangulat a lelátókon, gyors pálya - ezek mind hozzájárultak a vasárnap esti kiváló bajnoki mérkőzéshez, mely során a zsolnaiak sokáig azt bizonyították, hogy az új műfüves pályájukon nagyon erősek lesznek. A 88. percben még 2:0-t mutatott az eredményjelző. Egy perccel később viszont a hatodik szögletünket Pačinda tekerte kitűnően a zsolnai kapu elé, a hazai hálóőr a saját védőjével ütközött, Michalík pedig senkitől sem zavartatva szerezte meg a szépítő találatunkat. A mérkőzés legszebb jelenete azonban még hátravolt. Már a hosszabbításban jártunk, amikor Černák, Szarka és Michalík összjátéka után a csereként pályára lépő Vida Kristopher jobb lövőhelyzetbe cselezte magát, majd a tizenhatos sarkáról egy csodaszép, a hosszú sarokba tartó íveléssel pontot mentett. A magyar légiós bemutatkozása tehát pazarul sikerült! „Nagyon sokat melegítettünk, és bíztam benne, hogy be fogok állni, majd el tudom dönteni a mérkőzést. Kettő-nullás hátránynál szálltam be, majd egy szöglet után sikerült szépítenünk, és az utolsó percekben jött az egyenlítő találatom, amely az első mérkőzésemen fantasztikus élményt jelent.”

Kris szerint „ez a találat mindenképpen a legszebbek között van eddigi pályafutásom során. Hollandiában nem igazán voltam a nagy gólok mestere. Mindig ott voltam a helyzetek közelében, és sok lehetőséget is kialakítottam - a legtöbbet a tizenhatosban. A lövésem gyönyörűen beakadt a hosszú felső sarokba.” 

Vida zsolnai gólja nem csak szépségdíjas, de nagyon fontos is volt. Egy már szinte elveszített mérkőzésen a sírból hoztuk vissza az egy pontot. „A csapat számára nagyon fontos volt, hogy az első mérkőzésen pontot tudtunk szerezni, és sikerült visszaküzdenünk magunkat kétgólos hátrányból is. Fontos volt, hogy egymásért küzdöttünk, és végül csak meg lett ennek az eredménye.”

A 21 éves magyar légióst a 82. percben, harmadik dzsókerként cserélte be Németh Krisztián vezetőedző. „Azzal küldött pályára, hogy második csatárként lépjek fel Áki (Szarka) mellé, és küzdjek. Az sem baj, ha gólt is rúgok (nevet). Az volt az utasítás, hogy próbáljak meg valamit alkotni a pályán, és tegyem oda magam. Megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból.”

A fiatal szélső csak két hete érkezett Dunaszerdahelyre, első fortunaligás mérkőzését követően így hasonlította össze a két bajnokságot: „Taktikailag más, mint Hollandiában. Nagyon sok a küzdelem, a párharc, ez is egy brusztos, kemény összecsapás volt. Itt senki sem húzza vissza a lábát. Már az edzéseken és a B csapattal lejátszott edzőmérkőzés során is feltűnt, hogy itt életre-halálra megy minden, úgyhogy ebben még fel kell venni a versenyt. Az ellenfél megpróbált játszani, és volt néhány nehéz pillanatunk a találkozó során. A második bekapott gól után hosszú labdákkal és megcsúsztatott fejesekkel próbáltunk fönn maradni. Majd szöglet után sikerült szépítenünk, ezt pedig az egyenlítő gólom követte, mely szintén egy felívelt labda után esett.”

Vida szerint azzal, hogy végig odatették magukat, a szurkolók is nagy részt vállaltak a pontszerzésben: „Nagyon örültem, hogy ennyien eljöttek, és buzdították a csapatot. Ami rendkívül fontos volt szerintem, hogy az utolsó percig szurkoltak, ezzel is löketet adva ahhoz, hogy a feladás helyett inkább megpróbáljunk küzdeni, és még kihozni valamit a meccsből.”