Hír

A fociról egy szót sem! Kérdések Peter Struhárnak

A fociról egy szót sem! Kérdések Peter Struhárnak

A-CSAPAT
|
Hír
| csü 16.10.2014, Nagy Krisztián

Új rovatunkban olyan dolgokról kérdezzük játékosainkat, amelyek nem a labdarúgással és a mérkőzésekkel kapcsolatosak. A fociról tehát egy szót sem! Na jó, egy kevés talán mégis belefér…

Sziasztok! Dóri vagyok, s amiről olvashattok majd a következő hetekben az nem más, mint néhány, a szokásostól tán kissé eltérő villámkérdés, melyeket a DAC játékosainak teszek fel annak érdekében, hogy jobban megismerhessétek őket. Aktuális beszélgetőpartnerem csapatunk védőjátékosa, Peter Struhár.

Szia! Ki vagy, mi vagy, honnan jöttél?

Peter Struhárnak hívnak, mérnök vagyok, 30 éves. Túrócszentmártonról származom, jelenleg Nyitrán lakom. Magyarországról, Pápáról igazoltam át ide Dunaszerdahelyre, a DAC csapatába.

Mérnök és focista. Nem tűnik ez egy kicsit ellentmondásosnak?

Nem igazán. Úgy gondolom, a mai világban szükséges magunkat folyamatosan képezni. Jó, ha az ember több lábon áll. Ezért végeztem el két főiskolát, hogy a focikarrierem után több lehetőségem legyen érvényesülni.

Milyen mérnök is vagy? Miért döntöttél emellett?

A bakalár végzettséget a pozsonyi Comenius egyetemen szereztem futballedzői szakon, mialatt a Slovan csapatában játszottam. Mivel Nyitrán élek, így a tanulmányaimat az ottani mezőgazdasági egyetemen folytattam. Itt avattak a biztonságtechnikai rendszerek mérnökévé.

A foci után tervezel esetleg elhelyezkedni a szakmádban?

Igen, biztosan szeretnék a jövőben is a focival foglalkozni, de igyekezni fogok más tevékenységeket is elindítani.

Úgy hallottam szeretsz vadászni. Hogy „vadásztad le” a feleségedet?

Igen, a vad elejtése már pici gyerekként elvarázsolt, mivel a mi családunkban a vadászatnak régi hagyománya van. A kemény, kimerítő edzések után igazi feltöltődés, kikapcsolódás számomra a vadászás. A feleségemmel Pozsonyban ismerkedtünk meg a diákéveink alatt. Ő a vegyészeti karon tanult, viszont egy kollégiumban laktunk. Valójában ő vadászott le engem.

Vissza a vadászathoz. Nem mindennapi hobbiról beszélünk. Hogy keltette fel az érdeklődésed?

A nyitrai egyetemen a választható tantárgyak egyike volt a vadászat is. Gondolkodás nélkül azonnal felvettem ezt a tantárgyat, elsőnek írtam be az indexembe.

Mi az, ami miatt leginkább megkedvelted ezt a „sportot”?

Számomra a vadászat jelenti az igazi feltöltődést, kikapcsolódást. A szüleim már pici gyerekoromtól a természet szeretetére neveltek. A vadászat által lehetőségem nyílik megismerni sok új és érdekes embert.

Mi volt a legnagyobb vad, amit eddig ejtettél?

Hát, az igazat megvallva, a mai napig sok zsákmánnyal nem büszkélkedhetek. Van egy dámvad trófeám. Még csak egy éve vadászom, viszont már két őzet sikerült elszalasztanom. Úgy látszik ideje lesz beszereznem egy jó szemüveget...

Egyébként szereted az állatokat? Kedvenced?

Természetesen. A kutyák a kedvenceim. Az apukámat a hatvanadik születésnapjára egy aranyszőrű labrador kutyussal leptük meg.

Ha már a természetnél járunk, szeretsz-e túrázni? Elmennél-e egy több száz kilométeres zarándokútra?

Nagyon szeretek túrázni a természetben. Már bebarangoltam a Kis-Fátrát, az összes hegycsúcsát megmásztam. A feleségemmel minden évben eljárunk Olaszországba a Dolomitok hegységbe. Csodálatos vidék, kedvenc kirándulóhelyünk lett.  

Másik hobbid, a golf sem éppen hétköznapi. Tiger Woods ihletett?

Igen, amikor szép és kedvező az idő, szívesen golfozom. Két éve vagyok zöld kártya tulajdonos, amit Pőstyénben szereztem. Valójában a kezdő ütésen kívül a rövid ütések már elég jól mennek. Igazából még amatőr vagyok ebben a sportágban, akinek bizony még nagyon gyakran és erőteljesen kell keresnie a saját elgurult labdáját.

Pályafutásod alatt több helyen megfordultál. Melyik volt a legemlékezetesebb időszak?

Több helyen fociztam, sorjában: Csehországban - FC Slovácko, Magyarországon - Nyíregyháza, Lombard Pápa és Ausztriában - Kapfenberg csapataiban. Ezek az országok nagyon sokat jelentettek a számomra, főként azért, mert az ott tartózkodásom alatt alkalmazkodnom kellett az adott ország szokásaihoz, az emberek  mentalitásához, az adott nyelvhez, és persze az „idegen“ focihoz is. Tudni kell, hogy az említett országok mindegyikében más stílusban játszák a futballt. Legszívesebben a Nyíregyházán töltött évekre gondolok vissza, főként Szentes Lázár edzőre.  

Magyarországon töltött éveid alatt megkedveltél-e valamilyen hungarikumot, pl. gulyás, Tokaji borok, Rubik-kocka stb.?

Magyarország gasztronómiája fantasztikus. Nagyon ízlenek az ottani ételek. Nem hiába mondják, hogy a francia után a magyar konyha van a második helyen. Megkedveltem a pörköltjüket és a tipikus magyar gyümölcslevesüket. Nyíregyházán megismerkedtem a borkóstolás rejtelmeivel, megtanultam degusztálni a legjobban aszúsodó magyar szőlőfajtát a Szamorodni fehér bort a tokaji borvidékről. Pápán pedig a finom Villányi bort.

Játékos kérdez játékost. Szabó Otti kérdése: miért hívnak a csapattársak Albertnek?

Ottónál a nevetés biztosan csuklásba torkollik, mert tudom, hogy így hívnak, de nem tudom miért! De legalább tudják, hogy mennyire idegesít!!

Te kitől és mit kérdeznél?

Először is biztosan megkérdezem a csapattársaimat, hogy miért is vagyok én Albert?? Aztán szívesen megkérdezném Penksa Palit, hogy honnan szerezte azt a katonás alsónadrágját, amelyet az edzésen visel. Nekem is szükségem lenne ilyenre a vadászatnál. Jó lenne tudni, hogy katonának érzi-e magát benne, ugyanis ő nagy rajongója a videó játékoknak (Play station, XBOX).

Zárásképp, melyik Hupikék Törpike lennél és miért?

A Hupikék törpikéket nem ismerem, csak a gonosz Hókuszpókot. 

article_bannerarticle_banner
deneme bonusu