A két héttel ezelőtti rózsahegyi pontrablást és a világbajnoki selejtezők miatti szünetet követően nagy lelkesedéssel várták a játékosok a mai mérkőzést, amelyen az első 10 percig kiegyenlített játékot láthatott a késői időpont, a tévés közvetítés és a hűvös időjárás ellenére is kilátogató 1303 néző. Aztán beindult a zsolnai gólgyár. A 11. percben Diaz passzolta ki a labdát a bal szélen megiramodó Špaleknak, aki laposan visszagurított a támadáshoz csatlakozó Káčernek, s a vendégek középpályása nem adott lehetőséget Tofiloskinak a hárításra – 0:1. Sajnos nem kellett sokáig várni a második vendégtalálatra. Otubanjo kapott egy remek labdát a Zsolna térfeléről. A két belső védőnk, Michalík és Huk nem érte utol a csatárt, aki nagyjából húsz méterről a felső sarokba emelt – 0:2. A kétgólos hátrány ellenére továbbra is próbálkoztunk, a középpályán nem nőtt fölénk a Zsolna. Amíg viszont nekik szinte minden összejött, addig nekünk sajnos semmi. Még csak fél óra telt el a mérkőzésből, és máris jött az újabb találat. Špalek szúrta rá futtában a labdát a kapunkra, a középre tartó lövése levágódott Tofiloskiról, ám a védelmünknek nem sikerült tisztáznia, a szemfüles Škvarka pedig nem sokat teketóriázott, és bevágta az újabb gólt – 0:3. Egy perc sem telt el a következő vendégtalálatig. Ekkor Otubanjo ugratta ki Špalekot, aki belőtte a negyediket is – 0:4. A mérkőzés így már az első félidőben eldőlt.

A második játékrészben nagyot esett az iram. A zsolnaiaknak nem volt miért erőltetniük a támadásokat, nekünk pedig minden igyekezetünk dugába dőlt. A legnagyobb izgalmat a két ultracsoport szolgáltatta egymás folyamatos szidásával. Pontatlan passzok és befejezetlen támadások jellemezték a játékot mindkét oldalon, mintha mindkét csapat a végső sípszóra várt volna. Németh Krisztián kettős cserével igyekezett felrázni a sajátjait: Polievkát Šabala, Štepanovskýt Vida váltotta, aki a 70. percben szépíthetett volna, ha Volešák kapus nem ment szögletre. A Zsolna viszont folytatta a gólgyártást. Škvarka és Otubanjo passzolgatásával indult a gólt megelőző akció, utóbbi a tizenhatosnál remek passzal hozta helyzetbe a balról felzárkózó Hlohovskýt, aki az ötödiket is bevágta a kapunkba – 0:5. És ekkor még sajnos nem volt vége. A kegyelemdöfést a Fortuna Liga góllövőlistáját vezető Otubanjo vitte be csapatunknak, aki egy jobb oldali beadást követően Michalíkról leszakadva pöckölte a hatodik gólt is a hálónkba – 0:6. A szépítő találatot megérdemeltük volna, de sajnos ezen a meccsen ez sem jött össze.

Ma egyáltalán nem sikerült olyan bravúrt bemutatnia a csapatnak, mint az idei szezon első mérkőzésén, Zsolnán, amikor az utolsó öt percben két gólt szerezve raboltunk pontot a sárga-zöldektől. Nekik ma szinte minden bement, nekünk a szépítés sem jött össze. A mai találkozót követően egy hellyel lejjebb csúsztunk a tabellán. A következő három találkozón (Nagyszombat, Miava, Slovan) idegenben lépünk pályára. A mai nap pozitívuma csupán az, hogy elkezdték a fűszőnyeg lerakását az új stadionunkban, s ha minden a tervek szerint halad, a következő hazai meccsünket már otthon rendezhetjük meg, Dunaszerdahelyen. November 19-én a címvédő Trencsén lesz az ellenfelünk. Két szurkolónk a lesújtó eredmény ellenére is boldogan távozhatott ma a szenci stadionból: a Fortuna félidei játékában mindketten 15 ezer euróval gazdagodtak.

Edzői értékelés:

Németh Krisztián (DAC): „A Zsolna ma kioktatott bennünket helyzetkihasználásból. Az első három támadásukat sikerült gólra váltaniuk. Gratulálok az ellenfélnek. Nagyjából az első tíz percben voltunk partiban az ellenféllel. Amit ma produkáltunk, az szégyen, amiért vállalom a felelősséget.”

Adrián Guľa (Zsolna): „Kellemetlen volt az ellenfelünk, a különbséget a játékosok minősége jelentette a mai találkozón. Gratulálok a fiúknak és köszönöm nekik ezt az eredményt. A mérkőzés tulajdonképpen már az első félidőben eldőlt, a második játékrészben már csak kontroláltuk a játékot.”