Meglátszott csapatunk összeállításán az edzőváltás. A múlt héten a Zsolna ellen kezdőként pályára lépő Tofiloski, Michalík, Pačinda, Sarr, Polievka alkotta ötös ezúttal nem került be a kezdőbe. László Csaba az újonc Slávikot állította a kapuba, Ljubicic helyet kapott a középpályán, Zsivkovics a védelem jobb, Davis pedig a bal oldalán, csatárként pedig Šabalát küldte pályára csapatunk új vezetőedzője. Az első félidőben nem láthattunk kiemelkedően magas színvonalú játékot, mindkét csapat óvatosan kezdte a találkozót, és keveset kockázatott. Ennek megfelelően a sok helyzetet sem jegyezhettünk. Az első azonban a hazai Tambe nevéhez fűződött, aki már a harmadik percben egy közeli lövéssel veszélyeztetett. Ezt követően sokáig nem forgott veszélyben egyik kapu sem, mindkét csapat a biztonságra törekedett, és nem vállalt kockázatot. A gólt a 31. percben kaptuk, amikor egy középpályáról érkező labda a lehető legjobban találta meg Tambét, aki Kwint és Hukot is lerázva szerzett gólt – 1:0. A vezető találat után viszont nem kapcsolt nagyobb sebességre a Spartak, a nagyszombati játékosok az eredményt megtartására nagyobb hangsúlyt fektettek, mint az előny növelésére.

A második félidő elején még úgy tűnt, ott folytatódik a meccs, ahol az elsőben abba maradt: taktikus játék, de alacsony iram. Mégsem így történt, fokozatosan felpörgött a játék, és egyre több lehetőség adódott játékosaink előtt. Az 54. percben megvolt az esélyünk az egyenlítésre. A szünetben beállt Pačinda szögletrúgására Ľupták robbant be legjobban a tizenhatosba, Jakubech kapusnak nyújtózkodnia kellett, hogy hárítani tudjon. A 60. percben Šabala és Pačinda miatt izgulhattak a piros-feketék, de utóbbi elég magasan kapta a labdát, így a karatemozdulatnak is beillő lábemelés után sem sikerült kapura szúrni a labdát. A 69. percben Pačinda egyedül vezethette volna a kapusra a labdát, ha Vida kiugratása nem lesen érte volna őt – centiken múlott. Ezt követően még Ljubicinek és Šabalának, majd Ľuptáknak is volt esélye az egyenlítésre, Jakubech kapusnak többször is nyújtózkodnia kellett, hogy érintetlen maradjon a hálója. A legnagyobb lehetőség Zsivkovics előtt adódott a mérkőzés hajrájában, amikor szemtől-szemben találta magát a nagyszombati kapussal, aki bravúrral szögletre mentett. A sarokrúgáshoz még Slávik kapus is felfutott az ellenfél tizenhatosába, ám Fortuna ezúttal nem állt mellénk, nem sikerült a kapuba juttatnunk a labdát, így idén másodszor is pont nélkül távozunk a nagyszombati City Arénából. A látottakról sokat elárul, hogy a lefújást követően tapssal köszönte meg a mintegy 70 DAC-drukker a csapat teljesítményét, míg a győztes hazaiakat füttyszó kísérte le a pályáról.  

Csapatunk a második félidőben mutatott játék alapján legalább az egyik pontot megérdemelte volna a meccs nagy részében ötlettelenül futballozó nagyszombatiak ellen. Lehetőségeink azonban kimaradtak, köszönhetően többek között a hazai kapus jó teljesítményének. Legközelebb szombaton (2016.10.29., 17.00) lesz lehetőségünk a pontszerzésre, amikor Radványi Miklós csapatához látogatunk Miavára.

Edzői értékelés:

László Csaba (DAC): „Gratulálok az ellenfélnek az 1:0-s győzelemhez. Lehet, hogy nem mindenki ért majd velem egyet, de úgy vélem, főleg a második félidőben jobban játszó csapat szenvedett ma vereséget. A szurkolók reakciója mindent elárul: a hazai győztest fütty, bennünket pedig taps kísért a végén az öltözőbe, noha nem szereztünk pontot. Sportemberként gratulálok a hazaiaknak a győzelemhez. Nem szeretnék a körülményekkel foglalkozni, viszont azt tapasztaltam, hogy Nagyszombatban nagyon-nagyon nehéz győzni.”

Miroslav Karhan (Nagyszombat): „Az első félidőben jobb játékot mutattunk be, kihasználtuk a vendégek egyetlen hibáját, és sikerült gólt szereznünk. Osztom a kollégám szavait, a második félidőben jobbak voltak nálunk, lényegében csak egy csapat volt a pályán, mi már csak védekeztünk, és Jakubechnek köszönhetően tudtuk itthon tartani a három pontot.”