Az idei év utolsó mérkőzésén óvatosan lendültek játékba a csapatok, egyik együttes sem rohamozott fejetlenül. László Csaba a szezon végére felépülő Szarka Ákost küldte a 4-1-4-1-es hadrendnek megfelelően a csatársorba. Az első kapura lövési kísérletünk mégis egyik védőjátékosunk nevéhez fűződik: Huk az ellenfél tizenhatosának sarkánál kapott egy labdát az aktívan futballozó Vidától, és küldte azt a kapura, de a veterán Kováč – aki egykor a mi kapunkat is védte – résen volt. A továbbiakban is a szélekről érkező beadásokból igyekeztünk helyzetet kialakítani, Szarkának és Pambounak is volt egy-egy centere, melyet hatástalanítottak a fehér mezes aranyosmarótiak. A szűnni nem akaró buzdítás további támadások kialakítására ösztönözte játékosainkat. A félidő egyik legnagyobb helyzetét Ljubicic hagyta ki, miután Vida szögletét Szarka Ákos fejjel megcsúsztatta, s az így elé pattanó labdát a kapura küldte, de középkezdés helyett szöglettel folytatódott a játék. A 25. percben azonban már gólt kiáltott a stadionba kilátogató 3777 néző. Vida aktív játéka meghozta gyümölcsét. Zsivkovics jobbról érkező beadása Szarkának még nem volt jó, a támadást végig követő Vidának viszont nem is jöhetett volna jobban a labda, esélyt sem adva Kováčnak varrta azt a hálóba – 1:0. A gólt követően sem engedtük kibontakozni az aranyosmarótiakat, sőt a hajrában ugyancsak Vida aktivitásának köszönhetően majdnem kétgólos vezetésre is szert tettünk. Előbb egy védő, majd a kapus akadályozta meg az újabb gólhelyzetet.

Az első félidőben senki sem kérdőjelezhette meg a dominanciánkat, és ennek megfelelően futottunk ki az öltözőből a szünetet után. Előbb Zsivkovics pontrúgását követően kerülhettünk volna közelebb az ellenfél kapujához, de a szerb játékosunk lepasszolt labdáját Kontár már nem tudta pontosan a kapu elé ívelni. Majd Vida szöglete következett: a mérnöki pontossággal beadott labdára Ljubicic csapott le fejjel, ám Kováč ismét a helyén volt, fogta a labdát. Ezt követően a vendégek növelték az aktivitást a pályán, és gyors egymásutánban három szögletet, közben egy szabadrúgást is elvégezhettek, igaz, valódi gólhelyzetet egyikből sem tudtak teremteni. A 66. percben újfent Vida sarokrúgása után alakult ki meleg helyzet az aranyosmaróti kapu előtt. Az akciót Huk lövése zárta, amely ugyan megrezegtette az ellenfél hálóját, a baj csak az volt, hogy kívülről. Ennek ellenére a vendégek még mindig nem adták fel: negyed órával a mérkőzés vége előtt két közvetlen szabadrúgást is javukra ítélt a játékvezető. A veszélyes szögből leadott lövéseknek mindkét alkalommal a sárga-kék sorfal állta útját. Pambou is feliratkozhatott volna a gólszerzők listájára, ha a csereként pályára lépő Sarr és Mészáros jobb oldalon vezetett szép akciója után az egyszerűbb megoldást választja, és a bepasszolt labdát egyből kapura küldi. A 86. percben pedig Sarr helyzeténél ugrottak fel a szurkolók, mivel tízesünk már a kapust is elfektetve küldte a labdát a kapu irányába, ahol viszont Pintérnek még sikerült a gólvonalról kikanalaznia. A mérkőzés eredménye a lefújásig már nem változott, a meccs után a szurkolók vastapssal és tűzijátékkal köszönte meg a csapat teljesítményét.

Az idei szezon utolsó hazai bajnokiján érintetlen maradt a hálónk, az ellenfélé pedig egy alkalommal rezdült, de ez is elég volt arra, hogy elmondhassuk: egyetlen egy bajnoki pontot sem vesztettünk el azóta saját stadionunkban, hogy hazaköltöztünk szenci albérletünkből.  A játék képe alapján megérdemelten vertük ma az Aranyosmarót csapatát, s ez azt jelenti, hogy 19 bajnoki mérkőzésen 21 pontot gyűjtöttünk az ősz folyamán. A bajnoki pontokért folytatott küzdelem februárban folytatódik.

Edzői értékelés:                  

László Csaba (DAC): „Először is gratulálni szeretnék az ellenfelünknek, aki három bajnokit is megnyert zsinórban a mai találkozó előtt. Kollégám hasonlóan nehéz helyzetben vette át a csapat irányítását, mint én. A mai győzelmünk nemcsak a szerencsének tudható be, hanem a kemény munkának is. Agresszíven és aktívan akartunk játszani. Egy edzőnek néha szüksége van a jó játékosokra, akik az ellentámadásokból kiveszik a részüket. A végére már mentálisan elfáradtunk ugyan, de a ma megszerzett három pont nagyon fontos a számunkra. A szurkolóinknak is köszönetet szeretnék mondani azért a fantasztikus buzdításért, amit ma ismét kaptunk tőlük. Sok stadionban megfordultam már a világban, de a DAC-drukkereitől mindenki tanulhatna. Senki ellen nem szurkolnak, egyszerűen csak örülnek és élvezni akarják a jó játékot.”

Juraj Jarábek (Aranyosmarót): „Gratulálok az ellenfélnek, megérdemelten tartották itthon a három pontot. Dunaszerdahelyen valóban remek a szurkolói hangulat, és nagyon szép az új stadion, itt végre ismét igazi futballhangulat uralkodik. Tudtuk, hogy a DAC itthon nyerni akar, és mindent megtesz majd a jó eredmény eléréséért. A gólt egy gyermeteg hiba után kaptuk. Azt követően azonban megnyugodtunk, a szünetben pedig elmondtam a játékosaimnak, hogy agresszívebbnek kell lennünk. A pontrúgásaink során ugyan lett volna lehetőségünk kiegyenlíteni, ám ez nem sikerült, ezért szomorú vagyok, de el kell ismerni, hogy egy jó ellenféltől kaptunk ki.”