A ViOn elleni szombati bajnokin valamivel több mint egy órát töltött a pályán. Szarka Ákos számára nagyon fontos percek voltak, hiszen ezt megelőzően szeptember közepén volt utoljára a kezdő tizenegyben. A megújult bokasérülése sokáig nem engedte őt a pályára.
Két és fél hónap után kapott helyet a DAC kezdőcsapatában. A sároseperjesi Tatran otthonában játszott győztes meccsen (3:0) egy rossz mozdulatnál megújult sérülése, amely miatt már a tavaszi idény végét is kihagyni kényszerült. Keményen gyakorolt és készült a visszatérésre, ám meccskondíciója még mindig nem a régi. A Nagyszombat elleni kupameccs hajrájában végre pályára is lépett, Szenicén az utolsó tíz percet abszolválta, szombaton a ViOn ellen pedig már kapitányi karszalaggal vezette harcba a társait.
Hogyan érezte magát a pályán Szarka Ákos? „Sajnos az ősz folyamán nem sokat játszottam. Most sem éreztem magam túl jól, mivel erőnlétileg még nem vagyok tökéletes állapotban. Az edzővel ezért megállapodtunk, hogy az első félidőt és a másikból is valamennyit a pályán töltök, aztán lecserélnek. Viszont ami igazán fontos, az a három pont.” A sikerről Vida 25. percben szerzett találata döntött. A magyar szélső Zsivkovics beadását pofozta Kováč kapus háta mögé, amelyet előbb Szarka próbált a hálóba küldeni. „Igen, közreműködtem a gólban, de Kristopher is jókor volt jó helyen. Ő lőtte a gólt, otthon tartva ezzel a három pontot - ez a legfontosabb.”
Az évzáró mérkőzést nem akarta túlzottan értékelni, inkább megismételte a meccs legfontosabb üzenetét: „Három pontot zsákmányoltunk, csak ez számít.” Csapattársaihoz hasonlóan szombaton este Ákos is átvette a téli szünetre vonatkozó individuális edzéstervét, és boldogan vonult a négyhetes szabadságra. „Azt tervezem, hogy családi és baráti körben fogok pihenni. És nagyon várom már az első közös karácsonyunkat kislányommal, Thiával,” mondja a DAC 26 éves támadója, aki ősszel kilenc bajnokin szerepelt és három gólt jegyzett.