Mikor kezdtél el futballozni, és miért pont ezt a sportot választottad?

„Kétévesen kezdtem odahaza, Hegyeshalomban. Édesapám a kertben csinált egy negyven métereres, füves focipályát, méghozzá a puszta kezével, öt éven keresztül. Oda jártam ki focizni, majd jöttek felnőttek, akik kibérelték a pályát, és hozzájuk is beálltam mindössze hatévesen. Gyermekkoromban focilabdákat gyűjtöttem, jelenleg több mint hatvan darabos a gyűjteményem. Hegyeshalomban kezdtem a pályafutásom, de elég hamar Mosonmagyaróvárra kerültem, ahol egy évet töltöttem. Ezt követően elvitt a Győr, és kilenctől húszéves koromig a Rába partján szerepeltem, tehát meghatározó szerepet játszik pályafutásomban a zöld-fehér együttes.”

Szintén meghatározó esemény a 2015-ös U20-as világbajnokság volt számodra, ahol ezüstcipős lettél.

„Igen. Jól felkészültem rá, hiszen tudtam, hogy az egy jó kiugrási lehetőség lesz a számomra. Ha teljesítek, felhívhatom magamra a figyelmet. Jól sikerült a torna. Tény, hogy a világbajnokság nagyban előre lendítette a karrierem.”

Az U20-as VB után, 2015 őszén a svájci Sionhoz kerültél…

„Igen, de a szerződésem aláírta után tudtam csak meg, hogy fél évig nem léphetek pályára, mivel az átigazolási időszak letelte után kerültem Svájcba. Ha ezt tudtam volna, akkor nem írom alá a szerződést. Így fél évig csak edzettem, tétmeccsen nem szerepelhettem, ezért többet edzettem a társaimnál.”

Az elmúlt évet kölcsönjátékosként Lengyelországban, a Slask Wroclaw együttesénél töltötted. Milyen emlékekkel távoztál északi szomszédjainktól?

„Nagyon jó időszakot töltöttem ott, imádom a lengyel embereket, észre lehet venni rajtuk a lengyel-magyar barátságot. A bajnokságuk gyors és fizikálisan nagyon erős. A körítés is kiváló: sok néző járt a meccsekre, remek hangulatot teremtettek, pirotechnikai eszközöket vetettek be a látvány kedvéért - ezeket nagyon szerettem. A csapat is jó volt: tavasszal jöttek az eredmények, de ősszel picit gyengébben szerepeltünk, mivel tíz-tizenkét új játékos is érkezett, új együttest kellett építeni.”

Wroclawban több szlovák játékos is a csapattársad volt.

„Igen, a mai napig jóban is vagyok velük: Peter Grajciar, Róbi Pich és Ľuboš Kamenár. Utóbbival remek kapcsolatot ápolok, sokat beszélünk telefonon. Egy kicsit beszél magyarul, ami nagy segítség. Ha volt pár nap szabadunk, akkor mindig ő hozott el Nagyszombatig. Vele már az ETO-nál is csapattársak voltunk.”

Kölcsönjátékod letelte után kivásároltad magad a sioni szerződésedből. Mi volt a gond Svájcban?

„Nem egyeztek az elképzeléseink. Én nem ilyen körülményekért igazoltam oda. Az érkezésem után tudtam csak meg, hogy rajtam kívül még öt olyan játékos van, aki az én posztomra pályázik. Ráadásul télen hoztak még két támadót. Én mindenképpen játszani szerettem volna ilyen fiatalon, így kivásároltam magam, hogy szabadon igazolhatóvá váljak.”

Hogyan kerültél Dunaszerdahelyre?

„Több megkeresésem is volt, de úgy vélem, hogy a karrierem szempontjából a legjobb döntést hoztam azzal, hogy Dunaszerdahelyre igazoltam. Nekem fontos a körítés, a körülmények, szeretem a magyarokat, és az itteni szurkolók elképesztő hangulatot képesek teremteni. Élőben megnéztem a múlt heti mérkőzést, majd mindennap tárgyaltak a felek, akik gyorsan egyezségre is jutottak.”

Mit szólsz a szombati összecsapáshoz?

„Egyértelmű mérkőzés volt, az ellenfél örülhetett, hogy nem lett tíz-null a vége (nevet).”

Gondolom, külön figyelted a csapat támadójátékát és a leendő konkurenseidet.

„Még nem tudom, milyen poszton számít rám az edző, de remélhetőleg középcsatárként vagy árnyékékként.”

Leginkább támadóként ismerünk, de egyes források középpályásként vezetnek téged. Melyik poszton vagy a leginkább otthon?

„Középpályás voltam, ahonnan elég sok gólt szereztem. Majd Bernd Storck szövetségi kapitány betett középcsatárnak, és sikerült ott is eredményesnek lennem. Igazából az utolsó két év kivételével mindig a középpályán szerepeltem.”

Hogyan érzed itt magad, miként fogadtak a csapattársak?

„A lengyel és a szlovák nyelv hasonló, ezért pár szót már értek is, de természetesen eddig a magyarokkal voltam inkább.”

Milyen célokkal vágsz neki a tavaszi idénynek? Két és féléves szerződést írtál alá, tehát mik a távlati terveid?

„Tavasszal szeretném beverekedni magam a kezdőcsapatba, és minél jobb teljesítményt nyújtani. Távlati célom, hogy a csapat eredményes legyen, ki akarjuk szolgálni a szurkolókat - ezek a legfontosabb dolgok. Amit tőlünk kapunk, azt vissza kell adnunk. Szeretnénk kijutni az európai kupaporondra. A válogatottban öt-hat idősebb játékos is van a posztomon, de szeretem a kihívásokat, és én is a tűz közelében akarok lenni.”

Hány gólt szeretnél lőni tavasszal?

„Erre inkább nem válaszolnék, babonából.”

Később melyik bajnokságban tudnád magad elképzelni?

„A spanyolban, mert szeretem a rövidpasszos játékot. A Barcelonának szurkolok, de a Sionba való átigazolásom előtt jártam a Deportivo La Coruñánál és a Rayo Vallecanónál is. Ezek a csapatok úgyszintén nagyon tetszettek.”