Beszélgetés Stanislav Vahalával, a DAC 1987-es kupagyőztes csapatának kapusával.
Stanislav Vahala, legendás kapusunk is egyike volt azon játékosoknak, akik elfogadták klubunk meghívását a Nagymihály elleni bajnokira, amikor megemlékeztünk a Szlovák és Csehszlovák kupagyőzelem 30. évfordulójáról. Vahala, aki 1986 és 1991 között 145 élvonalbeli bajnokin őrizte hálónkat, volt a három évtizeddel ezelőtti kupamenetelés egyik hőse - mindkét döntőt kapott gól nélkül hozta, és a tizenegyes párbajokban is ő volt a DAC nyerőembere.
Stano, mikor járt legutóbb Dunaszerdahelyen?
„Húsz éve, amikor Medgyes Józsi emlékére szerveztek egy jótékonysági mérkőzést. Minden újnak tűnik most: befejezése után egy csodálatos stadionja lesz a DAC-nak. Remek dolog, hogy olyan tulajdonosa van a dunaszerdahelyi klubnak, aki képes megvalósítani ezeket a terveket. A szurkolók is szívesen látogatnak majd ki egy ilyen szép stadionba, és a jó fociért is hálásak lesznek.”
Hogyan érezte magát ennyi idő után ismét Dunaszerdahelyen?
„Fantasztikusan. Már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak a régi ismerőseimmel, akikkel eltöltöttem itt jó pár évet. Remek dolog annyi esztendő után ismét újra látni őket, és visszaemlékezni arra a hangulatra, amilyen Dunaszerdahelyen uralkodott. Remek játékosközösség volt itt a mi időnkben, kiváló edzőkkel és sok szurkolóval. A hangulat akkor is olyan volt, mint ma. A szurkolók még mindig fantasztikusak, ezért is jöttem örömmel Dunaszerdahelyre.”
A DAC számára a mai napig a Csehszlovák Kupa elhódítása számít a klubtörténet legnagyobb sikerének. Ön személy szerint hova helyezi ezt a diadalt a pályafutásában?
„Nekem is ez a karrierem legnagyobb sikere, bár a Hradec Králové együttesével még sikerült diadalmaskodnom a Cseh Kupában is. Ez a két kupagyőzelem tehát a pályafutásom csúcsa.”
Mi volt annak az alapja, hogy egy ilyen kisvárosi klub képes volt elhódítani a nagy presztízsnek örvendő Csehszlovák Kupát?
„Nagyon összetartó volt a társaság. Én egy évvel a föderális ligába való feljutást követően érkeztem. Dunaszerdahelyen egy olyan, ’félrerakott’ játékosokból álló csapat formálódott, akik nem kaptak folyamatos játéklehetőséget korábbi csapataiknál. Majd leigazolta őket a DAC, és egy kiváló hangulatú, remek együttes jött össze, akik egy nagy sikert értek el. Természetesen mindkét döntőben a szerencse is mellénk szegődött, hisz végül büntetőkkel diadalmaskodtunk úgy a Nyitra, mint a Sparta ellen is.”
Az akkori videófelvételek alapján pont Ön volt mindkét döntő főszereplője…
„Akkoriban én voltam az elsőszámú kapus, és jól is ment a védés, viszont a pályán tizenegy ember küzdött, és ottvoltak a cserejátékosok is. Ezért a siker nemcsak az én érdemem, hanem az egész kollektíváé, az edzői stábé, és a foci körül dolgozó embereké is.”
Milyen volt az ünneplés a Nagyszombatból és Kopřivnicéről való hazatérés során?
„Nem tudom, mivel én Morvában maradtam, és őszintén szólva nem emlékszem már a Nagyszombatból való hazatérést övező ünneplésre. Viszont emlékszem a kopřivnicei stadionban uralkodó remek hangulatra, de a hazafelé tartó úton folyó ünneplésben már nem vettem részt.”
Mivel foglalkozik manapság?
„A jihlavai együttes kapusedzője vagyok. Bár jelenleg a kiesőhelyek környékén tanyázunk, mindannyian nagyon bízunk abban, hogy sikerül benntartani az együttest az élvonalban. El kell viszont ismernem, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz.”
Figyelemmel követte a DAC szereplését a Dunaszerdahelyen eltöltött időszaka után?
„Természetesen igen, főleg az interneten keresztül, bár nem folyamatosan. Tudom, hogy hatalmas gondjaik voltak a bennmaradással, de a futball már csak ilyen. Egy olyan játékoskerettel kell dolgozni, amilyen rendelkezésre áll. Ha nincs elég pénz, az meglátszik a csapat minőségén és teljesítményén is. Most azonban úgy látom, jó irányba halad a klub, és én továbbra is szorítok egykori együttesemnek!”