Erik, emlékszel még az első ligarajtodra?

„Ha jól emlékszem, akkor kassai színekben odahaza a Besztercebánya ellen játszottam az első olyan bajnokimat, ahol a kezdőcsapat tagja voltam, és sikerült rögtön gólt is szereznem. A legelső élvonalbeli találkozómon 2:0-s vereséget szenvedtünk a Slovan otthonában, ahol csereként léptem pályára.”

A századik találkozódra is ilyen jól emlékszel?

„Azt már Dunaszerdahelyen abszolváltam, amikor is 5:1-re legyőztük a zólyombrézói együttest odahaza.”

Mit vársz a 150. élvonalbeli összecsapásodtól?

„Mindenképpen három pontot, hogy életben tarthassuk a halovány esélyünket az európai kupaszereplés kiharcolására. Ez egy kisebb csodával érne fel.”

Az utolsó felvonás előtt hogyan értékelned a szezont?

„Féltávnál nagyon rossz formában voltunk, a táblázat alján tanyáztunk kiesőhelyen. Aztán jött az új vezetőedző, és a szezon második felével már elégedettek lehetünk, hiszen zsinórban tizenhat találkozón vagyunk immár veretlenek, és igyekszünk a tizenhetedik után is azok maradni.”

Saját magaddal mennyire vagy elégedett?

„A bajnokság elején sérült voltam. Majd felépültem, jött az új edző, és úgy gondolom, hogy a szezon vége elég jól sikerült a számomra.”

Szerinted előny lehet számunkra, hogy a rózsahegyiek már biztosan a dobogó harmadik fokán végeznek?

„Meglehet, hiszen nekik már nem megy semmire. Az is lehetséges, hogy az edzőjük az eddig kevesebb játéklehetőséget kapó futballistáknak szavaz bizalmat. Viszont nekünk a saját játékunkat kell játszanunk, és győznünk.”

Hogyan emlékszel vissza az idény eddigi két, Rózsahegy elleni találkozójára, amikor is idegenben 2:2-es, otthon pedig 1:1-es döntetlen született?

„Az elsőn egészen a legutolsó percig vezettünk, majd jött egy kitalált büntető, és elúszott két pont. Odahaza szintén kiegyenlített meccset vívtunk velük, és egy rögzített játékhelyzet után kaptuk a gólt - újabb két elvesztett pont.”