A pozsonyi Červená Hviezda csapatában lőtte a gólokat, melyekkel segített nekik visszakerülni az I. Szlovák Nemzeti Ligába. A csapat élén Szikora György állt, aki később Dunaszerdahelyen lett edző. És éppen neki volt kulcsszerepe abban, hogy a fiatal (21 éves) támadó, Tibor Jančula követte mesterét a DAC-ba és Dunaszerdahely elsőbbséget élvezett a többi ajánlattal szemben.

„Kerestek Brünnből, a pozsonyi Intertől és a DAC-tól is. Szikora Gyuri Maixner Pistával együtt Dunaszerdahelyre vitt,” ismerteti a Csallóközbe való érkezését Jančula. Azóta 24 év telt el és a mai napig azt állítja, hogy jól választott: „Ennyi idő elteltével is azt mondom, jól döntöttem. Jó belépő volt ez részemről a foci legfelső szintjére, jó döntést hoztam.”

Takáč Marián és Belanský Attila távozása után megüresedett a hely a DAC csatársorában, amit az ügyes fiatal játékos kihasznált. Szikora edző már az első fordulóban bedobta a mély vízbe, a Bohemians ellen (2:2) debütált Prágában. Bemutatkozása során az alacsony játékos kilencven percet játszott. A következő találkozón, a Baník Ostrava ellen hazai pályán megszerezte első élvonalbeli gólját. Sok öröme azonban nem volt benne, hiszen a DAC kiütéses, 1:5-ös vereséget szenvedett.

A 6. fordulóban mindent bepótolt. Ekkor a DAC hazai pályán a pozsonyi Slovan csapatát fogadta; csapatunk 2:0-s győzelmet aratott és mindkét gólt Jančula lőtte az égszínkékek hálójába. „Úgy emlékszem rá, mintha ma lett volna. Az első gól előtt Peťo Fieber adott be kiválóan, és fejjel találtam a hálóba. A második egy gyors kontra után született, mikor magam mentem a kapusra, a fiatal Šaňo Vencelre, és góllal fejeztem be az akciót. Csodálatos élmény volt. A stadion tele volt, a Slovan pedig a bajnoki címért küzdött abban a szezonban,” tér vissza hitelesen az akkori összecsapáshoz. És a nézők biztosan nem felejtették el az említett meccsen bemutatott látványos szaltóját. „A szaltókat már a ČH-ban is próbálgattam, és utána a többi csapatnál is. Nem minden gólnál ünnepeltem így, csak akkor, ha rendkívüli örömet okozott a találat,” mondja a pályán bemutatott akrobatikus mozdulat margójára.

Amikor a DAC-hoz érkezett, a csapatban sok rutinos játékos szerepelt. Hogyan viselkedtek vele, a fiatal „zöldfülűvel”? „Az idősek és fiatalok hierarchiája akkoriban jobban jelen volt, mint manapság. Másrészt, ha az idősebbek látták, hogy a fiatal játékos valamilyen minőséget képvisel, gond nélkül befogadták maguk közé.”

Az 1990/91-es szezonban a DAC remekül teljesített, három fordulóval a vége előtt még vezette a táblázatot, végül a negyedik helyen végzett. „Várakozáson felüli teljesítmény volt, hiszen egy évvel azelőtt a csapat a kiesés ellen harcolt. Szikora György edzőként új játékosokat hozott, akikkel felélénkült a csapat, kár, hogy a bajnokság végét elrontottuk, főleg az Inter és az Olmütz elleni meccseket,” mondja a 45 éves volt játékos, aki 29 szlovák válogatottbeli szerepléssel és 9 góllal büszkélkedhet.

Három szezon után elbúcsúzott a csapattól, a föderális bajnokság utolsó évada után a Viktoria Žižkovhoz igazolt. A DAC színeiben eltöltött három évet nagyon hasznosnak tartja, melyek segítségével sikerült megvetnie a lábát a legfelső osztályban. „Nagyon szívesen emlékszem vissza arra az időszakra. A föderális bajnokságnak megvolt a színvonala. Sok jó játékossal játszottam, Rudo Pavlíkkal, Peťo Fieberrel, Peťo Kašparral, Simon Gyuszival, Stano Lieskovskýval az élen. Jó volt a parti, a nézői háttér kiváló, az akkori Csehszlovákiában az egyik legjobb volt.”

A DAC stadionjába körülbelül hat év után tért vissza a pozsonyi Slovan színeiben. „A DAC ellenfeleként csak egyszer játszottam Dunaszerdahelyen: 1999-ben a Slovan csapatával. Akkor viszont már elkezdődtek a lelátókon a magyarok és szlovákok közti nemzetiségi viszályok, ami az én DAC-nál töltött időm során szokatlan volt. Sajnos ez a mai napig tart és egyre extrémebb méreteket ölt. Kár, hogy néhány - elnézést a kifejezésért - suhanc kinyitja a száját. Dunaszerdahely egy magyar régió Szlovákiában és annak is kell maradnia. Az a transzparens problémás volt. A focit nem szabadna keverni a politikával.”

Mi Jančula véleménye a dunaszerdahelyi klub jelenlegi működéséről? „Örülök, hogy egy erős szponzor érkezett és tervben van a stadion átépítése. Csak azt sajnálom egy kicsit, hogy a klub szerkezetéből hiányoznak a régi játékostársaim. Úgy gondolom, hogy sok név a föderális időkből nagyobb volt, mint azok a szlovák ligából, akik most vannak a klubnál.”

Azon kívül, hogy az ŠK Slovan csapatánál a fiatalabb ifiket edzi, vállalkozása is van a gasztronómia világában. Mennyire sikeres? „A vállalkozások világa évről évre nehezebb, ezt talán nem is kell kihangsúlyoznom. Az az én szerencsém, hogy ügyes feleségem van, aki fogja a vállalkozásunk gyeplőjét, így az csak neki köszönhetően működik,” válaszolja.

Névjegy: Tibor Jančula

Édesapja is futballozott és Tibor szülőfalujában, Cseklészen és Pozsonyivánkán sajátította el a sportág alapjait (születési dátuma: 1969. június 16.). Felnőtt karrierjét a pozsonyi Červená Hviezda csapatában kezdte, ahonnan 1990 nyarán a DAC-hoz igazolt. Sárga-kék mezben három föderális szezont húzott le; 76 mérkőzésen lépett pályára, 16 gólt szerzett. 1993-ban a Viktoria Žižkov játékosa lett, ahonnan két évvel később a Casino Salzburgba távozott, ahol osztrák bajnoki címet szerzett. 1997-ben tért vissza Szlovákiába, amikor a Slovan játékosa lett, de hamarosan ismét légiósnak állt - Fortuna Düsseldorf (1997), SK Beveren (1998). Ezt egy összefüggőbb korszak követte a Slovannál (1998-2001), ahol szlovák bajnok és kupagyőztes lett. Egy rövid megálló következett a Ferencvárosnál (2001/02). Pályafutása végét Bacsfán töltötte. Itteni ténykedésének befejezése után vállalkozásba fogott és edzősködött is Cseklészen, majd főedzőként három hónapig a PFK Pöstyén csapatát irányította. Jelenleg az ŠK Slovannál a fiatalabb ifiket edzi. 29 alkalommal szerepelt a szlovák válogatottban, ezeken 9 gólt szerzett. Az 1997-es „Év labdarúgója” szavazáson a harmadik helyen végzett. 

Harsányi László