Roman, az ifiknél több sikert is elértél, most pedig sikerült bemutatkoznod a felnőttek közt is. Mik az eddigi pályafutásod legszebb élményei?

„Legnagyobb individuális sikereim közé sorolom a két gólkirályi címet - a fiatalabb ifi II. ligájában 22 találattal és az idősebb ifiben 20 góllal az I. ligában. Ide tartoznak az U18 és U19 válogatott behívók is. A legnagyobb siker azonban a 2012/13-as idény bajnoki címe az idősebb ifik élvonalában. Remek parti voltunk, nagyon akartuk a bajnoki aranyat. Legutóbb pedig a fortunaligás debütnek örültem, ehhez semmi sem fogható.“

Melyik edzőidre emlékszel vissza legszívesebben?

„Mindegyiktől a legjobbat próbáltam magammal vinni, a maga módján mindenki valamivel gazdagított. Szerencsém volt a jó trénerekre, közülük kettőt külön is kiemelnék. A legelső Pokorný Lóránt volt Diószegen, sok szeretettel gondolok rá és mindig nagy öröm találkozni vele. Aki pedig a legnagyobb lökést adta és megmutatta a siker felé vezető helyes irányt, az Viktor Miko Szencről. Ő rakta helyre a gondolkodásomat és bár már két éve nem vezet, máig nagyon jó a viszonyunk, rendszeres kapcsolatban vagyunk és egy-egy okos gondolattal rendszeresen eligazít.“

Kitől örökölted a tehetséget és a 184-centis magasságodat? A családod mennyire él a focival?

„A magasságot nem tudom, valószínű távolabbi gyökerekből. Anyukám azt szokta mondani, valamikor jó volt az utcai fociban, biztosan rá ütöttem. A valóságban viszont inkább az apukámtól örököltem. Nem volt profi focista, de játszott a Diószegi felnőtt csapatban. Lehet ha ilyen apukája lett volna, mint nekem, ő is többre viszi. Szintén ballábas volt és azt szokta mondani, lövéseitől rettegtek a kapusok. Nem tudom, ez mennyire igaz... De az biztos, hogy csodálatos szüleim vannak, nekik köszönhetek mindent, amit eddig elértem. Apukám tíz éves koromtól naponta hordott edzésekre, időt, energiát, pénzt nem sajnálva. Anyukám pedig azt szokja mondani, ő a családi fészek nyugalmát biztosítja és most, hogy ismét hazaköltöztem, egészséges ételeket főz. Nagyon szeretném egyszer mindezt meghálálni, ez a legnagyobb álmom. Van egy öcsém, aki 15 éves és szerintem tűzöltó lesz, mint édesapánk.“

És a szabadidő, lányok...?

„Kedvenc időtöltéseim egyike a tévés szitkomok. Barátnőm még nincs, de már három éve várok egy lányra. Remélem már nem sokáig.“

Hogyan kerültél a DAC-ba?

„Chytil úr hívta apukámat, jöjjek megmutatni magam. Az első edzőmeccs után az edző úgy döntött, maradhatok a csapatban. A továbbiakat Gažik úr, az ügynököm intézte, én az edzésekre és meccsekre öszpontosítottam. Nagyon örülök, hogy sikerült és része lehetek ennek a klubnak, amelynek fantasztikus szurkolói vannak.“

Milyen időre kötöttél szerződést?

„Három év és további egy éves opció.“

A csapattársak részéről milyen volt a fogadtatás? Kivel vagy legjobb viszonyban?

„A srácok nagyon jól befogadtak. Érthetően a fiatalokkal vagyok legtöbbet, de az egész csapat jó kollektívát alkot és bárkivel tudok beszélni. Az idősebb játékosok irányítanak bennünket, a pályán és az öltözőben egyaránt. Legjobb kapcsoltam Tóth Márioval van, már hat éve együtt focizunk, ez a harmadik közös csapatunk. Sok mindent átéltünk már együtt, pályán és a válogatottban, de a magánéletben is.“

Vannak külön feladatai a keret legfiatalabb tagjainak?

„Csak a szokásos. Mi hordjuk az edzésekre és meccsekre szükséges dolgokat, vagy számoljuk a srácokat a buszban. De ez rendben van, már megszoktam és nem okoz semmi gondot.“

Hogy érzed magad a DAC-ban?

„Nagyon jól. Az öltözőben jó játékosok és emberek vannak. Jók az edzési feltételek és tudom, hogy kíváló szukrolók állnak mögöttünk.“

Radványi Miklós, csapatunk vezetőedzője, szintén támadójátékos volt. Kapsz tőle külön tanácsokat, előnyt jelent ez számodra?

„Azt hiszem igen és fiatal játékosként sokat tanulhatok tőle. Tudok róla, hogy jó csatár volt.“

Szombati volt az első mérkőzésed a Fortuna ligában. Milyen érzésekkel léptél pályára?

„Ez volt minden eddigi igyekezetem legszebb gyümölcse. Sajnos nem sikerült pontot szereznünk. Különleges helyzet volt számomra, hisz három hete még a trencséniekkel gyakoroltam, és most ellenünk játszottam. Ráadásul, ez volt az első ligameccsem. Azt hiszem, ennek így kellett történnie.“

A volt csapatod ellen tehát nem hiányzott az extra motiváció...

„Így van, jó benyomást akartam tenni az ismerősökre, barátokra, ez nagyon emotív érzés volt. De amint pályára léptem, minden érzést félretéve csak arra koncentráltam, minél jobban segítsem a csapatot és a legjobbat nyújtsam. Egyúttal ki akart mutatni, mennyire hálás vagyok Radványi edzőnek a lehetőségért.“

Miképp értékeled a saját és a csapat teljesítményét?

„Nem szeretném magamat értékelni, ez az edzők feladata. Próbáltam pályán hagyni a szívemet és mindent kiadni magamból. Szezonkezdésnek nem volt rossz, egy góllal kaptunk ki a tavalyi ezüstérmes otthonában, a végén meg tudtuk őket szorongatni. Végereményben azonban a pontok számítanak. Remélem, a következő meccsen három ponttal kedveskedünk szurkolóinknak.“

Mik az erősségeid és miben érzed, hogy még fejlődnöd kell?

„Talán a bal lábam az erősségem, de még mindenben javulnom kell, ezt is beleértve. Csak úgy tudok előbbre jutni. A legtöbb gyakorlást a jobb lábam és a kapunak háttal való játékom igényel.“

Miről álmodik egy 18 éves tehetség? Van kedvenc bajnokságod és csapatod, ahol egyszer szívesen játszanál?

„Szeretnék húszezer ember előtt gólt lőni, ez felemelő érzés lehet. A jövőben szívesen kipróbálnám magam valamelyik európai topligában. Jelenleg azonban a DAC mezében szeretnék jól teljesíteni és gólokat szerezni, csak így tudok előrelépni. Kedvenc csapatom a Real Madrid.“

És ki az a játékos, akire leginkább felnézel?

„Gyermekkorombam a brazil Ronaldót csodáltam, számomra megmaradt az egyes számú kedvencnek. Az interneten máig nézem a góljait. Másik kedvencem Thierry Henry, szintén számtalanszor láttam az Arsenalban lőtt góljait. Jelenleg Cristiano Ronaldo tetszik a legjobban.“

Mit vársz a vasárnapi Nagyszombat elleni rangadótól?

„Sok nézőt és remek hangulatot. Nehéz mérkőzés előtt állunk, a Spartak jó formában van. Mi azonban mindent megteszünk a győzelemért.“

Voltál már bajnokin a DAC-stadionban? Tudod, milyen hangulat vár a csapatokra?

„Bevallom, eddig nem voltam egyetlen meccsen sem, de észleltem a tavaszi hangulatot. Egy szó van csak rá - fantasztikus! Meg vagyok győződve, hogy a szurkolótábor az új idényben is a csapat tizenkettedik játékosa lesz. Nagyon várom már a vasárnapot, az ilyen légkör bizonyára pozitívan hat minden játékosra és a legjobb teljesítményre készteti.“

Végül áruld el kérlek, kinek szurkoltál a VB során és milyen inspirációt nyertél a brazíliai egy hónap latt?

„Diószegen olyan partiban nőttem fel ahol mindenki a Braziloknak szurkolt. Ez máig megmaradt, bár ez már nem a régi Brazil csapat. Most is elég messze jutottak, de az utolsó két meccs tényleg nagyon rossz volt. De sebaj, ilyen a futball és bízom benne, négy év múlva ők nyerik a kupát.“