Eric Davist a tegnapi mérkőzés sorsdöntő pillanata előtt Kalmár Zsolt is bíztatta.
Eric, gratulálunk az idénybeli második találatodhoz. Hogyan láttad a tegnapi találkozó legfontosabb jelenetét?
„A szabadrúgás előtt Kalmár Zsolt biztatott, aki azt mondta, hogy belövöm. Én is bíztam magamban. Láttam, hogy csak kéttagú a sorfal, így a lövés mellett döntöttem, és nagyon örülök, hogy sikerült betalálnom. Természetesen a gólt követően nagyon boldog voltam, hiszen egy nehéz mérkőzés van mögöttünk. Az ellenfél besűrítette a védelmét, nem hagyott nekünk sok területet. A gól után egy nehéz kő esett le a szívemről, és együtt örülök a csapattársaimmal, a szurkolókkal és a családommal.”
Az utóbbi két hazai bajnokin esélyesként léptünk pályára. Mit gondolsz, miért vannak ilyen gondjaink feltörni az ellenünk behúzódó csapatok védelmét?
„Nagyon fontos, hogy ne veszítsük el a türelmünket. Azokban a helyzetekben, amikor a táblázaton alattunk levő együttesek besűrítik a védelmüket, nehéz valamit is alkotni. Bíznunk kell abban, hogy a mérkőzés hajrájában is be tudunk találni, ami a Szenice ellen be is bizonyosodott. Már az első félidőben is megvoltak a helyzeteink, és ha akkor sikerül megszereznünk a vezetést, azzal több terünk nyílt volna, és kihasználhatjuk a széleket. Végül siker koronázta a kitartásunkat, ami egy jó üzenet az előttünk álló mérkőzésekre nézve is.”
Az említett első félidei helyzetekből az egyik pont a te nevedhez fűződik.
„Első gondolatból akartam megoldani a lehetőséget: lőni és eltalálni a kaput. Kicsit hátra dőltem, ezért végül kevéssel a kapu fölé durrantottam. Hasonló helyzetet hagyott ki Ashi (Ashiru) is az első félidőben.”
Szeptemberben nagyon sűrű a csapat programja, a kupával együtt hét mérkőzés szerepel a programban. Kevesebb edzés, több meccs - ezt mennyire kedveled?
„Eddig jól bírjuk a nehéz sorozatot, és igyekszünk mindegyik találkozón a maximumot nyújtani - függetlenül az ellenfél kilététől. A mérkőzések után fontos a jó regeneráció. Eddig minden rendben van. Személy szerint én jobban szeretek meccset játszani, mint edzeni.”
A legutóbbi válogatott szünetet követően a családod is Dunaszerdahelyre érkezett? Hogyan érzik magukat városunkban?
„A család nagyon sokat segít, és örülök, hogy együtt lehetek a feleségemmel és a kislányommal. Büszke vagyok rájuk. Az őszi szezon végéig maradnak Dunaszerdahelyen. December elején minden bizonnyal hazautaznak, de bízom benne, hogy januárban visszatérnek Szlovákiába. Az ő ittlétük extra motivációt jelent számomra.”