Miki, hogy fogadtad a hírt leváltásodról?

„Mi edzők tudjuk, ha valahol elkezdünk dolgozni, ott egyszer be is fejezzük. Kicsit meglepett az időzítés, a felkészülés kezdete után, de a tulajdonos tényleg fair volt. Elbeszélgettünk, elmondta a véleményét. Természetesen akceptálom, hogy új külföldi edzőt akar hozni. Szóban mindenben megegyeztünk, már csak papírra kell vetni. Ezek után is ugyanúgy fogok szurkolni a DAC-nak, mint eddig. Sok sikert kívánok a játékosoknak és mindenkinek a klubon belül!“

Az érthető csalódottságot félretéve, miként tekintesz vissza az elmúlt másfél évre?

„Kevés edző mondhatja el magáról, hogy két és fél évet tölt egy helyen. Annak ellenére, milyen körülmények közt dolgoztunk, megnyertük a második ligát, ami egy fantasztikus dolog volt. A tavalyi tavasz hatalmas eufóriát hozott, mínusz hat ponttal bent tartottuk a csapatot. Az ősz végét sajnos elrontottuk, de a kilencedik helyen vagyunk, egy-két pont különbséggel, élünk a kupában, így azt hiszem, emelt fővel távozhatok a csapattól. Amint mondtam, mi edzők számolunk azzal, hogy ha valahol valamit elkezdünk, egyszer be is fejezzük. Ezzel semmi gond nincs.“

A klubtulajdonos, Világi Oszkár azt nyilatkozta, továbbra is számít rád a klub struktúrájában. Beszélgetésetek során erről is esett szó?

„Azt mondta, még friss a dolog, majd később leülünk borozni és megbeszéljük, hol és miben számol velem. Van rá pár hetünk, hogy tárgyaljunk a jövőről. A DAC meccseire továbbra is járni fogok, és majd ha hívnak, akkor nagyon szívesen meghallgatom, milyen funkcióban számít rám.“

Mit fogsz jövő hétfőtől csinálni?

„Pihenek egyet, hisz nehéz két és fél van mögöttem. Az első évben a felkerülésért játszottunk, az pszichikailag nagyon sokat kivesz az emberből. Pláne, amilyen körülmények között dolgoztunk, víz, gáz, villany nélkül... A második év szintén nagyon fárasztó volt, végig a kiesés ellen harcoltunk. Ez az ősz már valamilyen szinten nyugodtabb volt, de egy edzőnek túl nagy nyugalma nincs soha. Most tehát pihenek, és majd meglátjuk, mit hoz a jövő.“