Szőke hajával könnyen felismerhető volt a lelátóról. A DAC középpályáján szerepelt, mint dolgos méhecske, aki a piszkos munkát is elvégezte. Szorgalmasan gyűjtögette a labdákat, és ha nála volt, csak nehezen lehetett tőle elvenni. Rendkívül kitartó volt. Öt és fél éven keresztül végzett jó munkát a DAC színeiben úgy a föderális, mint a szlovák ligában.
Nagyszombati szereplése után visszatért Szeredre, ahol a katonai szolgálatát is töltötte. Egy szép napon a dunaszerdahelyi vezetők kopogtattak ajtaján. A Spartak mezében csak két ligameccsen kapott szerepet, ennél többre vágyott. A DAC ezt a lehetőséget ajánlotta neki, és ő megragadta az esélyt. Az 1989/90-es szezon zajlott.
„A DAC akkori edzője, Anton Dragúň akart a csapatához vinni, tőle kaptam meg az első lehetőségemet is. A kezdőcsapat állandó tagjává a következő szezonban váltam, Szikora György irányítása alatt,” eleveníti föl a csallóközi kezdeteit. És már szórja is csapattársai nevét, akikkel együtt játszott: „Olyan játékosok voltak ott, mint Jano Kapko, Peo Kašpar, Rudo Pavlík, Stano Vahala, Fieber Peo, Pažo Diňa, Simon Gyuszi, Szaban Tibi, Marek Mikuš, Roso Prokop, Vlado Siago… Ők mindnyájan csapattársaim voltak. Az öt és fél év alatt, amíg Dunaszerdahelyen szerepeltem, mindig jó volt a közösség.”
1990. február 28-án játszotta első bajnoki mérkőzését a DAC-ban, méghozzá a prágai Slavia pályáján, és a gólnélküli döntetlen után egy ponttal tért haza a vendégcsapat. Első bajnoki találata sárga-kék mezben nem csak azért maradt emlékezetes, mert az első volt. A Bohemians-DAC találkozó első percében született ugyanis, végül 2:2 lett az eredmény. A gólpasszt Pavol Diňa adta pár másodperccel a kezdő sípszó után. Az archívumban ezt 1990. augusztus 18-i dátummal találtuk meg. „Igen, a Bohemkán történt. Bár ifista koromban csatárként szerepeltem, életemben nem szereztem ilyen gyors gólt,” emlékszik vissza az egyenesen történelmi pillanatra.
„A Bohemians otthonában később is ment a góllövés. Három év múlva 2:1-re győztünk ott, mikor rajtam kívül Pažo Diňa is betalált,” eleveníti fel egy újabb, a vršovicei Ďolíčekben szerzett gól emlékét. Jól emlékszik rá (1993. február 21-én volt), és nem mellékesen az ő 55. percben szerzett találata jelentette a győzelmet. Nos, a DAC-nak volt mit törlesztenie a „kenguruknak”, hisz a Dunaszerdahelyiek föderális ligába való feljutását 1985-ben rögtön egy 0:8-as kiütéssel „édesítették”.
1993-ban Súkenník egy régi ismerősével találkozott Dunaszerdahelyen - Ladislav Škorpil edzővel, aki annak idején a csehszlovák 17 és 18 éven aluli válogatottban is irányította. Milyen volt vele ismét találkozni? „Nagyszerű. Škorpil egy nagyon kellemes, intelligens ember. Elbeszélgettünk és elmagyarázta, mit vár tőlem, én pedig igyekeztem megfelelni az elvárásainak. Az ifjúsági válogatottban csatár voltam, de a DAC-ban már védekező középpályásként szerepeltem. A dunaszerdahelyi csapatnak Fieber Péter és Ján Kapko személyében támadó szellemű szélsővédői voltak, így valakinek a védekezést is biztosítania kellett. Ez a feladat rám várt.”
Kicsit balszerencsés volt a nálunk töltött időszak alatt, hiszen kétszer is szlovák kupadöntőt játszhatott a DAC-cal, és mindkettőt tizenegyesrúgások után buktuk el. „Először az 1. FC Kassa ellen Rimaszombatban, két évvel később pedig a pozsonyi Inter ellen Máriatölgyesen, ahol kihagytam a büntetőt.” Így csak következő csapatánál, a Chemlon Homonna színeiben lett kupagyőztes.
Két negyedik hely a föderális ligában (az 1990/91-es és 1992/93-as szezonban), az 1993/94-es bajnokság végén bronzérem a szlovák legfelső osztályban, a következő évben egy negyedik hely - ez az időszak méltán tartozik a klub sikeres korszakai közé, és Súkenník nem csak kiegészítő ember volt a csapatban. A klubban uralkodó akkori helyzetről is dicsérő szavakkal beszél. „Nagyon szívesen emlékszem vissza rá, a kellemes emberekre Šanta Imrével és munkatársaival az élen. És nem feledkezhetem meg a kiváló hangulatról sem - közel tízezer ember a meccsek többségén: a Sparta, Ostrava, Nagyszombat, Slovan ellen… Ugyanilyen jól emlékszem a Salzburg elleni UEFA-kupa meccsekre, ahol végül kiestünk.”
A DAC után még Homonnán, Privigyén, Rimaszombatban és Nyitrán is játszott, és pályafutása végén néhány évet eltöltött az osztrák Oberwart csapatánál: „A karrierem vége felé ott még Zsákovics Tiborral is találkoztam. Elszakadt a keresztszalagom, operáció várt rám. Egy rövid ideig még játszottam egy osztrák falu csapatában, majd felhagytam az aktív labdarúgással.”
A sportághoz azonban hű maradt, és edzői pályára lépett. A nagyszombati Spartaknál a fiatalokkal, az ifikkel és a diákokkal is foglalkozott, majd több klubnál is dolgozott a régióban. Bár nem a labdarúgásból él (egy olyan cégnél van, ahol magas emelésű targoncával dolgozik), a foci legalább hobbiként megmaradt. „A Nagyszombat melletti Zavar csapatát edzem. A táblázat hatodik helyén állunk; a csapatnak nincsenek feljutási ambíciói, a tabella nyugodt vizein akarunk evezni. Viszont ügyesek a játékosaim, becsületesen állnak a focihoz, öröm velük dolgozni,” mondja Súkenník, aki edzői euro-licenccel rendelkezik.
Továbbra is figyeli a DAC szereplését. „Amikor a DAC meccseit közvetíti a televízió, mindig megnézem. Nemrég meccsnézés közben felidéztem a régi időket. Ma is sok néző jár ki a meccsekre, végre termékeny talaja van ott a futballnak. Rátermett emberek kezébe került a klub, így teljesen más a helyzet a DAC-nál, mint néhány évvel ezelőtt. Nagy terveik vannak, új, modern stadiont akarnak építeni, beindult a fiatalokkal való munka. Bízom benne, hogy továbbra is jó irányba haladnak majd a dolgok.”
Kicsit meglepte, hogy Radványi Miklóst egy új edző váltotta az elmúlt napokban. „Játszottunk együtt, lőtte a gólokat, igazi tizenhatosba való játékos volt. A klubtulajdonos is úgy beszélt róla, mint szívemberről, így meglepett, hogy már nem Miki a főedző.”
Igor Súkenníknek gyermekei okoznak örömet, akik sportoló géneket örököltek tőle. Igor fia (25 éves) a Viktoria ikov játékosa és lánya, Lucia a szlovák női kézilabda válogatott csapatkapitánya, mellyel részt vett a nemrég megrendezett Európa-bajnokságon.
Névjegy: Igor Súkenník
1966. november 14-én született Vágsellyén, Vágpattáról származik. Pályafutását Szereden kezdte, onnan a nagyszombati Spartakhoz igazolt (1986/87). Itt két föderális bajnoki mérkőzésen szerepelt. Az U17-es és az U18-as kategóriában csehszlovák válogatott volt. Visszatért Szeredre, ahol a Hutník csapatában játszott és a VTJ-nél töltötte a katonai szolgálatát. Utána a dunaszerdahelyi DAC jelentkezett érte (1989-1995), ahol pályafutása leghosszabb időszakát töltötte. 120 mérkőzésen szerepelt a DAC színeiben (66 a föderális ligában - négy gól, és 54 a szlovákban - két gól). Karrierje további megállói a Chemlon Homonna (1995-97), Baník Privigye (1997-98), MŠK Rimaszombat (1998) és az FC Nyitra (1999) csapatai voltak. A legfelső osztályban 220 mérkőzést játszott, 15 gólt szerzett. Pályafutása végén Ausztriában szerepelt, főként az SV Oberwart csapatánál. A nagyszombati Spartaknál másodedzőként dolgozott az idősebb ifiknél, majd az ificsapattal is foglalkozott, edzősködött a Rózsavölgy, Szomolány, Sújtó csapatainál, jelenleg az OŠK Zavar (járási bajnokság) együttesét vezeti. Egy közlekedési és ügykezelési cégnél dolgozik.
Harsányi László
