A múlt télen érkezett, és a tavalyi év folyamán rövid pályafutása első öt élvonalbeli rajtját gyűjtötte be. Ivan Šnirc Nagyszombatban debütált márciusi 2:1-es győzelmünk alkalmával. Onnantól még két alkalommal volt a kezdőcsapat tagja és szintén kétszer ugrott be az utolsó percekre. Az év nagyobb részét a cserepadon töltötte és hétről hétre Szabó Otti megbízható teljesítményét követte figyelemmel. „Számomra ez egy kiváló iskola. Minden meccsen figyelem őt, példát veszek róla, követem, mit csinál a pályán, miként reagálja le a játékszituációkat. Sokat is beszélgetünk, tanácsokat ad, irányít. Minden mérkőzésen vártam legalább pár percnyi lehetőségre, de nem kaptam meg. De így is pozitívumként fogtam fel. Bízom benne, eljön majd még az én időm. Még mindig tapasztalatlan játékos vagyok, míg Otti egész évben jó formában futballozott. Tehát egyfajta lelki támasz voltam a kispadon,” mosolyog a besztercebányai foci neveltje.

A 2013-as év végéig csak Közép-Szlovákiában szerepelt. „Egy kis besztercebányai klubban, a Savonban kezdtem a pályafutásom, ahonnan az FK Duklába igazoltam. Ott a diák-, ifi és juniorkategóriákon át eljutottam egészen a felnőtt csapatig, akikkel együtt edzettem. Ezután fél évig Kremničkán szerepeltem a harmadik ligában, majd Dunaszerdahelyre érkeztem.”

Könnyen beilleszkedett a csallóközi életbe, és remekül érzi itt magát. „A szurkolói háttér kiváló, jók az edzések. Semmire sem panaszkodhatom.” Pillanatnyilag szerződéshosszabbításra vár. „Eddig kétszer voltam féléves vendégjátékon. Bízom benne, hogy a DAC ismét szerződést kínál,” teszi hozzá. A klub a szálláskeresésben is segítségére volt. „Jelenleg még a stadion egyik apartmanjában lakom, de maximum egy hónap múlva a Pali Penksa által üresen hagyott lakásba kéne költöznöm.”

Tíz nappal ezelőtt csere történt a vezetőedzői poszton, Radványi Miklóst Tomislav Marić váltotta. Hogyan látták a cserét a játékosok? „A Vágsellye elleni mérkőzésről visszatérve tudtuk meg a hírt. Váratlan volt, mindegyikünk meglepődött. Radványi edző adott először lehetőséget a ligában. Ezt nem lehet elfelejteni,” mondja hálával hangjában a 21 éves védő. Milyen változásokat hozott az új edző? „Az ellenfél gyorsabb letámadását, szorosabb emberfogást és agresszívabb játékot vár tőlünk. Az edzésen mindent labdával csinálunk teljes gyorsasággal.”

Mivel Szabó Ottó betegséggel küzdött az elmúlt napokban, Šnircnek az év első három edzőmeccsén lehetősége nyílt megküzdeni a kezdőcsapatba kerülésért. Főleg a kiváló ruganyossága volt meglepő, a 179 centiméteres magassága és vékony testfelépítése ellenére a Szenc és Mattersburg elleni találkozókon a jobban megtermett játékosokat is túlugrotta. „Nem vagyok éppen a legalacsonyabb, de az ellenfelek többsége magasabb nálam. Főleg a mattersburgi csapatban volt hatalmas az összes játékos,” mondja nevetve. „A tél folyamán a felugrást és elrugaszkodást gyakoroltam, ezt igyekszem átvinni a meccsekbe is. Egy fejpárbaj megnyerése a jó nekifutás és elrugaszkodás kérdése. Ha ezek sikerülnek, többnyire megnyerem őket.”

Ivo mindig is a pálya bal oldalán érezte otthon magát. „Abszolút balos vagyok - balkezes, ballábas. Bal középpályást is játszottam, sőt egy időben csatárt is, de az ifi korosztálytól már csak balhátvédként szerepelek.” A világsztárok közül Messit kedveli, de a posztján szereplő játékosokat is figyelemmel követi. „Például Dani Alvest és Jordi Albát. Tetszenek a felfutó szélsővédők, olyanok a modern labdarúgásban, mint a hamis csatárok.” Azzal is tisztában van, hova szeretne eljutni a jövőben: „Engem is vonz a külföld. Talán eljön majd egy fényes pont a pályafutásomban, és ahogy az edző mondja, fokozatos léptekkel eljuthatok valahova. Például Lengyelországba, Csehországba, és idővel akár valamelyik nívósabb ligába, mondjuk a németbe, angolba…” tárja fel futballálmait Ivan Šnirc, a DAC tehetséges védőjátékosa.