Ivan Sesar a téli felkészülés kezdete előtt érkezett hozzánk, és január közepén két és fél évre kötelezte el magát csapatunkhoz. A 25 éves, horvát útlevéllel is rendelkező bosnyák játékostól a középpálya megerősítését remélik a szurkolók. A 182 cm magas és 77 kilogramm súlyú játékossal eddigi pályafutásáról, érkezése körülményeiről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Ivan, szerepeltél a bosnyák válogatottban, de horvát útlevéllel is rendelkezel. Mit mondanál nekünk a családi hátteredről?

„A családom Boszniában, Široki Brijegben él, 20 kilométernyire szülővárosomtól, Mostartól. Két lánytestvérem van, mindkettejük három gyermek édesanyja. Édesanyám közel lakik hozzájuk, édesapám két és fél éve elhunyt. A barátnőm Szarajevóban jogot hallgat, és idén fejezi be az egyetemet. Három és fél éve vagyunk együtt, a törökországi edzőtáborozás után pár hétre meglátogat, utána visszatér Boszniába, hogy befejezze tanulmányait. Bosnyák és horvát útlevelem is van. Bosznia az én országom, itt lettem válogatott, de katolikus vallású vagyok és a nemzetiségem horvát. Mindkét országot és nemzetet szeretem, ezek jelentik számomra a hazát. Több, mint húsz éve háború dúlt nálunk, és néha még vannak problémák ez egyes nemzetek között. Nekem viszont nincs problémám semelyik nemzetiséggel vagy vallással sem. Számomra csak az a fontos, hogy jók-e az emberek.”

A labdarúgó életrajzodban több klub szerepel, különböző országokból. Hogyan kerültél a DAC-hoz?

„Pályafutásomat Široki Brijegben kezdtem, majd tizenhat éves koromban az NK Zágrábhoz kerültem. Három év után a szlovén FC Koperhez igazoltam. Nagyon szép évet töltöttem ott, mely során bajnoki címet szereztünk. Onnan a horvát Lokomotiv Zágrábhoz kerültem, ami a Dinamo fiókcsapata. Ötéves szerződésem volt, de édesapám betegsége miatt egy év után vissza akartam térni Boszniába. Szerződést bontottunk, és Szarajevóba mentem. Ez egy nagyon jó döntés volt, jól ment a játék és Safet Susic meghívott a válogatottba. Két év elteltével megszólítottak a török első osztályból. Először az Elazigsporban szerepeltem, majd három évre aláírtam az Akhisarspor Belediyespor csapatához. Egy év után Aljoša Asanović, pontosabban a lánya, Anamarija keresett meg, aki Horvátországban híres divattervező. Nagyon jó barátok vagyunk és felhívott, hogy nem akarok-e az édesapja klubjához igazolni. Találkoztam Aljošával és a klubelnökkel, láttam, hogy a csapatnak nagy tervei vannak - új stadion, új edzőközpont. Ez meggyőzött és megegyeztünk. Talán egy-két év múlva lehetőségem nyílik egy nívósabb bajnokságba menni, de most itt szeretnék minél jobban teljesíteni.”

Mely mérkőzésekre, csapattársakra vagy ellenfelekre emlékszel a legszívesebben?

„Sok nehéz összecsapást játszottam kiváló játékosok ellen, sok néző előtt. Például a Galatasaray ellen hatvanezer néző volt. Ők igazi fanatikusok, már egy órával a meccs előtt harminc-negyven ezren vannak a stadionban. Olyan játékosok játszottak ott, mint Drogba, Sneijder… A Besiktas, Fenerbahce, vagy a Trabzonspor drukkerei is hihetetlenek. A szarajevói csapattal kiejtettük a Levszki Szófiát az Európa-ligából, bár remek csapatuk volt a bolgároknak. A válogatottban Gareth Bale, Balotelli és Ramsey ellen is játszottam… És nagyon jó szívvel emlékszem Szarajevóra, mely Bosznia legnagyobb klubja, és a szurkolói is a legjobbak. Ők nagyon szeretik a klubot, a játékosaikat, és mivel ott ismertem meg a barátnőmet, ezért is volt az csodálatos időszak.”

Ideigazolásod előtt tudtál valamit a szlovák fociról és a klubunkról?

„Nem, semmit sem tudtam az itteni bajnokságról, de az ideérkezésünk óta sok időt töltünk Darijo Kristóval, aki mindent ismer már itt, és sok dolgot tudtunk meg tőle. Az új edzőket viszont már ismertem, kiváló futballisták voltak. Tomislav Maric horvát, viszont semmi köze sincs a horvát mentalitáshoz, abban száz százalékig német. Mindig mindent teljes erőbedobással csinál, maximálisan professzionális hozzáállással a kötelességekhez. Dean Racunica szintén remek játékos volt, hosszú éveket húzott le a Hajduk Splitnél, nagyon tetszett a játékstílusa és örülök, hogy vele dolgozhatom. Mindkettejüknek van érzékük a játékosokhoz, kiválóan kommunikálnak velünk. Remek kapcsolatot alakítottak ki a csapattal, nem hiányzik a jókedv, viszont ha elkezdődik az edzés, mindent félretesznek, és csak a munkára koncentrálnak. Ez szükséges is, mivel semmi sem megy napról napra, egy ütős csapat kialakításához idő kell. Viszont biztos vagyok benne, hogy ilyen hozzáállással hamarosan jó csapatot alkotunk majd. Nagyon fontos a százszázalékos hozzáállás, mert egy hónap múlva már kezdődik a bajnokság. Kezdetnek két fontos hazai találkozó jön, majd a kupameccs, és ha ezeket sikerülne megnyerni, mindenki elégedett lesz. Ez a célunk.”

Melyik poszton érzed a leginkább otthon magad, és melyik lábad az erősebb?

„Támadó vagy védekező középső középpályás vagyok. A felkészülés során már játszottam a védelem előtt és a csatársor mögött is, mindkét poszton jól érzem magam. Jobblábas vagyok, viszont a ballal sincs gondom.”

Bizonyára feltűnt, hogy már a felkészülési meccsek is sok DAC-szurkolót vonzottak.

„Igen, kellemesen meg voltam lepődve. Mikor az első megbeszélésre érkeztem a klubvezetőkkel, videón láttam, milyen remek hangulat uralkodik itt a meccseken. Egy labdarúgó számára nagyon fontos, hogy érezze a drukkerek támogatását. Ha a téli hidegben ötven, talán száz drukker is elkíséri a csapatot Győrbe vagy Mattersburgba és a Hajrá, DAC!, Hajrá, DAC! rigmust skandálják, az remek. Tényleg meg voltam lepődve. Hallottam, hogy a bajnoki meccseken is sokan vannak. Ha egy ilyen kisvárosban hat-hétezer ember jár meccsre, az csodálatra méltó százalék. Már nagyon várom az első mérkőzést, mikor megtelik az a szép stadion. Bízom benne, hogy kijönnek a drukkerek, és mellettünk lesznek az egész szezon során, hiszen mindenki jobban érzi magát megtelt lelátók előtt.”

Már lassan egy hónapja vagy Dunaszerdahelyen. Hol laksz, és hogy érzed magad nálunk?

„Nagyon jól. Szép a város, nem túl nagy, de jó éttermek, kávézók vannak itt, és egy nagy bevásárlóközpont. Ez nagyon jó egy ennyi lakossal rendelkező városhoz képest. Ráadásul Bécs, Pozsony és Budapest is közel van, így egy hosszabb szünet alatt nem lenne gond elugrani valahová. Eddig a panziók egyikében laktam, de ezekben a napokban költözöm a klub apartmanjainak ez egyikébe. Már láttam és nagyon szép, színvonalas.”

Milyen ambíciókkal és tervekkel érkezel Törökországból Szlovákiába?

„Nem igazán szeretnék a jövőmről spekulálni, számomra mindig a következő nap a fontos. Minél jobb teljesítményt akarok nyújtani, és ha a csapatnak is jól teljesít, talán továbbállok egy erősebb bajnokságba. Természetesen csak akkor, ha ez mindenkinek előnyös lenne. De most elsősorban a DAC-ra akarok koncentrálni.”

Érkezésed előtt négy ország bajnokságában is szerepeltél. Miben különbözik a mi téli felkészülésünk az eddig tapasztaltaktól?

„Itt egy picit hidegebb van (nevet). De profik vagyunk, így a hideg ellenére is mindig száz százalékot teljesítünk. Bár igaz, hogy már nagyon várom a törökországi edzőtáborozást. Törökország szép ország, kedves emberekkel. Örülök, hogy ismét Antalyában járhatok, mert egy csodás város, és legalább feleleveníthetem a török nyelvtudásom is.”