A DAC-nál nagyon rég nem fordult elő, hogy a szezon előtt csak három kezdőjátékos távozott, bár az egyikük, Roman Gergel, a tavasz talán legjobbja volt. Gondoltad volna a szezon elején, hogy a negyedik meccsig várunk majd az első győzelemre?

„Kevés edző tudja már az első fordulókban, milyen formában van a csapata. Rövid, négyhetes volt a felkészülés. Azt is látni kell, hogyan végeztünk tavaly és a Berger-féle táblázatok szerint milyen ellenfelekkel kezdtünk. A bajnokot leszámítva, mindjárt az elmúlt szezon legerősebb csapataival találkoztunk. Trenčín hazai pályán nagyon erős, ezt legutóbb a Nagyszombat is érzékelte. A második fordulóban pedig a Nagyszombattal játszottunk, amely szintén egy nagyon jó csapat. A szezon előtt azt mondtam, ha nagyon összeáll a kép, akkor négy forduló után lehet hat pontunk. Most van öt. 2008 óta, amikor visszajöttem Szerdahelyre, ilyen jól még nem kezdtük a bajnokságot. Ilyen szempontból pozitívan lehet nézni. Persze, egy ponttal többet szerettünk volna.”

Mennyire vagy tehát elégedett az öt ponttal?

„Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok, de a hat ideális lenne.”

Észlelni javulást az első meccsektől?

„Minden edzőnek abból kell kiindulni, milyen játékosai vannak. Gyakran kérdezik, miért nem játszunk három csatárral. Nem az a lényeg, hány csatárt küldesz a pályára, hanem hány játékos kapcsolódik be a támadásokba. A korábbi 4-2-3-1 tavasszal gyakran átment a vb-n látott Holland 4-3-3-ra, mert a két szélső bekapcsolódott a támadásokba. Ugyanígy érvényes a védekezésre is, hogy kilenc embernek kell bekapcsolódni. A lényeg tehát az, milyen játékosaim vannak. Azt gondoltam, tudjuk folytatni ezt a fellállást. Az első két meccs után azonban világos volt, hogy van négy védekező középpályásom, de azon a tipikus csatár mögötti pozíción se Krišto, se Horváth nem tudja eljátszani azt, amit a hatos poszton. Ezért, miután megjött Jurčo, a harmadik fordulótól átmentünk a kétcsatáros felállásra. Sablerral egycsatáros játékot nehéz játszani. Kettesben Jurčóval könnyebb neki, van mellette egy tapasztalt csatár, akire az ellenfelek jobban odafigyelnek, ezáltal sokkal több a területe.”

Gergel tavasszal a liga egyik legjobbja volt. Nem kellett volna jobban harcolni érte?

„Belátásom szerint azt a játékost, aki el akar menni, el kell engedni. Azt mondta, szeretne maradni, de tudjuk, Szlovákiából minden játékos külföldre akar igazolni. Ezzel tisztában kell lenni. Bántott volna, ha Szlovákián belül máshova megy. De mivel Lengyelországba ment, ez a karrierjében egy előrelépés. Be kell látni, jelenleg a szlovák csapatok anyagiakban nem tudnak harcolni a lengyelekkel. Nagyon sajnáltam, hogy elment, rúgott három gólt és volt 7 vagy 8 gólpassza, kulcsfontosságú játékos volt. Másrészt örülök, mert valamilyen szinten segítettünk a karrierjén, hisz az elmúlt egy-két évben egy leírt játékos volt. Szerettem volna, ha itt marad, de még egyszer mondom, mi a lengyelekkel nem tudjuk felvenni a versenyt.”

Nem az első eset volt, mondhatni ez amolyan specialitásod - leírt futballistákat „feltámasztani”. Van esetleg most is tallonban ilyen játékos?

„Egy hete velünk edz Kamil Karaš, aki Kassán gyorsan feltört, de miután anyagi gondok voltak, bírósági perbe került a klubbal. Aztán elment Olomoucba, ahol kevesett játszott. Remélem sikerül leigazolni, bár bonyolult háromszögbe került a két klubbal. Karaš hasonló típusú játékos, mint Gergel, technikailag nagyon képzett, jó lövése van, jól lát a pályán. Fizikálisan még nincs azon a szinten, amit a liga igényel. De ezen dolgozunk.”

Az eddigi meccseinken voltak jobb és rosszabb időszakok. Mit szeretnél ezek közül kiemelni?

„Minden csapat számára az egyik legrosszabb dolog Trenčínben kezdeni az idényt. Jó érzéssel tölt el, hogy az ellenfelek már valamilyen szinten respektálnak bennünket. A hazaiak nem úgy jöttek ki a meccsre, mint korábban, hogy nekünk futnak és rúgnak tíz gólt. Nagy előny számukra a műfüves pálya, ahhoz alakították ki a csapatot, és odahaza játékosságban minden ellenfelet felülmúlnak. A tizedik perc környékén Horváth kapufát rúgott, egy kis szerencsével vezethettünk volna. Ebben a ligában minden csapat biztos védekezésből indul ki és a meccsek nagyon nagy részét az első gól dönti el. Aki gólt szerez, saját taktikáját tudja tovább játszani. Amint pedig gólt kapsz, valamilyen szinten változtatni kell az egyenlítéshez. Ezért az első gól gyakran meghatározza a meccs kimenetelét. Az első félidőben szerencsénk is volt, rúgtak három kapufát, fölényben játszottak. Tudni kell a Trenčínről, hogy azt a tempót, amit diktálnak, olyan 65-70 percig lehet kibírni. Azt mondtam a félidőben, 15-20 percig nagyon oda kell figyelni, nem szabad gólt kapni, és akkor vissza jövünk a meccsbe. A legrosszabbkor kaptuk az öngólt, mert a hazaiak már nem voltak annyira gyorsak és agresszívek. Ha előbb jön a szépítő találat, nem a 88. percben, akkor még bármi lehetett volna. Minden vereség fáj, de Trencsénben 2:1-re kikapni, nem a világ vége. Sokkal jobban zavart a második meccs, hazai pályán a Nagyszombat ellen. Tíz-tizenöt percig azt játszottuk, amit akartunk, azután viszont a vendégek átvették a kezdeményezést és nem voltunk elég agresszívek. Akkor éreztem, a középpálya nincs úgy összerakva, ahogy kellene. Nagyon sok az egyforma típusú játékos, azon a meccsen ez kiütközött. A kapusunknak köszönhetjük, hogy pontot szereztünk.”

Radványi Miklós: Ha egy klub elindul egy úton, azt a folyamatot nem szabad megszakítani.

A Nagyszombat elleni meccsen a Horváth - Sabler cserével váltottunk 4-4-2-es felállásra. Mikor döntötted el végleg, hogy ebben a rendszerben folytatjuk az idényt?

„Többször visszanéztem a rangadót és világossá vált, a 4-2-3-1-es felállással nem lehetünk eredményesek. Miután a Nagyszombat ellen változtattunk, a második félidőben volt egy 20 perces időszak, amikor többet volt nálunk a labda. Már 2010-ben is két csatárral játszottam. Azt vallom - ha vannak olyan csatáraim, akik védekezésben meg tudják csinálni amit elvárok tőlük, akkor mindig játszani fognak. Mivel vonalat védekezik majdnem minden csapat, ennél a rendszernél mindkét középső védőre jut egy-egy csatár. Ezáltal a két szélső védőnek közelebb kell állnia, ami több területet ad a két szélsőnknek. Viszont egy csatárnál a két középső hátvéd azt az egy csatárt meg tudja ‘enni’, és a két szélső hátvéd is foglalkozhat csak a szélsőinkkel. Rózsahegyre már úgy mentünk, hogy a 4-4-2 felállásban nyitunk. Jurčo és Sabler ott kezdett együtt először, és meglepetésre nagyon jól harmonizáltak. Hatvanöt percig úgy játszottunk, ahogy terveztük. Volt több olyan szituáció, amikor egy jó utolsó passz hiányzott. Ezek ha bejönnek, a félidőben három góllal vezetünk. De a második félidőben is volt helyzetünk, amiből meg kellet volna adni a kegyelemdöfést. Ez is az a meccs volt, amikor mész előre, aztán az ellenfél egyszer jut el a kapuig, abból gólt ad és elúszott két pont. De ekkor már láttam több pozitívumot. A belső középpályások nem zavarták egymást. Egy héttel korábban, a Nagyszombat ellen, a három középső half nem találta helyét. Itt viszont látni lehetett, hogy szabadabban mozognak, és sokkal jobban tudtak dolgozni a területtel és a labdával.”

Jobban működött volna az eredeti rendszer, ha Horváth Béla megfelelő formában érkezik hozzánk? Akkor is megtörténik ez a váltás?

„Minden csapat akkor lép előre, ha van megfelelő konkurencia. A rózsahegyi meccs után az egyik legnagyobb pozitívum az volt számomra, amikor láttam Béla profi hozzáállását. Ahogy hétfőtől nekifogott edzeni, az valami fantasztikus volt. Ha Straka Gábor nem sérül meg, idézőjelben gondban lettem volna, kit hagyjak ki. Ezért kell ennyi játékos, főleg ezen a poszton, mert jönnek sérülések, lapok. Horváth július 1-től kapcsolódott be a felkészülésbe, nem tudom milyen szinten volt a második lengyel ligában. Most már látni rajta, hogy kezdi utolérni magát. Ilyen hozzáállással egyre jobban fog játszani. Bár lenne minden poszton két vagy három egyforma játékosom…”

A hétvégén Kassa ellen megszületett első győzelmünk.

„Sokan azt gondolták, ez a meccs le van futva, mert a vendégek utolsók a táblázaton. De a rossz sorozat ellenére, a Kassa egy nagyon jó csapat. Átéltem én is ezt, sorozatban négy vereség után nehéz lelki állapotban van a csapat. És ők hat tétmeccset vesztettek el. Azzal mentünk ki, hogy 10-15 percig rájuk rohanunk és próbálunk rúgni egy-két gólt. Tudtuk, ha az elején kapnak két gólt, padlón maradnak és rúgunk még ötöt. Bement az első, négy perc múlva ott volt a lehetőség a másodikra is, és ha az bemegy, akkor sima a meccs. Viszont a kimaradt helyzetünk őket hozta fel. Megmutatkozott, abban a csapatban van minőség, jó futballisták. Pačinda, Bukata, Šinglár, Viazanko, Diaby, Novák, már 3-4 éve együtt vannak, úgyhogy egy összeszokott gárda.”

Félidőig, 20-25 percen át, a vendégek uralták a pályát és végül ki is tudtak egyenlíteni. Milyen utasításokkal küldted ki a játékosokat a második félidőre?

„A védekezésünkkel egyáltalán nem voltam megelégedve, nagy hibákat csináltunk. A gólt is egy ilyenből kaptuk, egy kapushibából. Ez előfordul, benne van a pakliban. Viszont ezen kívül nagy helyzeteket már nem tudtak kialakítani, pedig uralták a középpályát. Félidőben azt mondtuk, hogy agreszívebben kell játszanunk és gyorsan gólt kell rúgni. Ez megint bejött. A kétcsatáros rendszerben egyszerűbben kell játszani, oldalakról beívelni, ott összeszedni a labdákat és abból helyzeteket kialakítani. Az első félidőben ezt hiányoltam. A 48. percben viszont sikerült, egy beadást kifejeltek, de annyira feltoltuk a játékot, olyan kis területre tömörültünk, hogy a balhátvéd 20-22 méterre a kaputól szedte össze a labdát. A gól után még volt pár jó perce a Kassának, de aztán már az történt, amit mi akartunk. A kapura tartó lövések és a szögletek is azt mutatják, a második félidőben mi uraltuk a pályát. Sokan azt szeretnék, ha egész meccsen csak támadnánk, de itt Közép-Európában zárt védekezésből kell kiindulni. Nincs Messi, Ronaldo, vagy hasonló futballisták. Nem játszhatsz nyílt futballt. Brazilok azt akarták a Németek ellen, és kaptak egy óriási pofont. Végül örülhettek, hogy csak hetet kaptak. Mi négy meccsen kaptunk négy gólt, de a védekezésünk nem olyan, mint azt elképzelem. Még mindig sok az individuális hiba.”

Mégis, négy forduló után pozitív a gólarányunk, ami utoljára 1995-ben fordult elő a DAC-cal…

„És még voltak további lehetőségeink, több gólt is lőhettünk volna. Kassát utoljára húsz éve vertük így el, amikor én még játszottam. A szurkolók egyre többet akarnak, ezt értem. De a ligában nincs könnyű ellenfél, a tizenkét csapatból bárki képes bárkit legyőzni.”

Penksa kapusnak nagy része van abban, hogy eddig csak négy gólt kaptunk. A szombati hibája ellenére eddig a csapat kulcsfigurájának nevezhetjük.

„A foci nem individuális sport. A Nagyszombat elleni meccs után azt mondtam, most a kapus tartotta meg a csapatot és majd eljön az idő, amikor ez megfordul. Ez nagyon hamar el is jött. A gól ellenére, nagyon biztosan védett. Más kapus ilyenkor padlóra esik, de ő nem az a típus. Nagyon nagy az önbizalma, ami fontos egy kapusnál.”

Milyen terveid vannak a védelem megszilárdítására?

„A szélső védőkkel elégedett lehetek. Amikor nálunk a labda, támogatniuk kell a támadást. Szabó az első két gólnál ott volt. Turňának Rózsahegyen jobban ment, de látni kell, most ki ellen játszott, mert Pačinda egy nagyon jó játékos. A legnagyobb gond középen van. Amikor Struhár 2010-ben idejött, ugyanilyen volt a helyzet, le is ültettem a cserepadra. Aztán rövid idő után az egyik legjobb játékos volt a ligában. Az edzéseken végzett munkája alapján biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatér arra a szintre. Ott van mellette a fiatal Tóth, aki egy nagyon tehetséges gyerek és csak akkor fog fejlődni, ha játszatjuk. A cserepadon még senki sem fejlődött. Még csak két meccset játszottak együtt, amint összeszoknak, biztos pontjai lehetnek a csapatnak. Mellettük még ott van a tapasztalt Peťo Majerník, aki bármikor bevethető. Négy meccsen négy gólt kaptunk, ezzel valamilyen szinten elégedettek lehetünk. De ez nem csak a védők feladata, a védőmunka a csatároktól kezdődik. Tudjuk, vannak gondjaink, de azért dolgozunk egész héten, hogy ez hétvégére rendbe jöjjön.“

Kassa ellen voltak szituációk, amikor túl nagy űr maradt a középpályán. Ez is az összeszokottság hiánya?

„Négy középpályásunkból a két középső valamivel hátrább játszik, és támadásnál a két szélső és a két csatár mellett az egyik bekapcsolódik és előbbre húzódik. A pálya közepét azonban nem szabad elhagyni. Gábor és Darijo jobban össze van szokva, az egész tavaszt lejátszották. Béla és Darijo most játszott először így együtt. Ezen kívül hiányolom a kommunikációt, kell egy olyan játékos, aki irányít a pályán. Velický volt ilyen a második ligában. Sokszor inkább futnak feleslegesen tíz métert, mint hogy szóljanak egymásnak. Ez olyan dolog, amivel születni kell, nem lehet megtanulni.“

Ami a pálya közepén hiányos, az a széleken ott van - a stabilitás. A négy szélső már a második idényt tölti együtt...

„...és akkor képzeld el, milyen az amikor egy csapat két évig van együtt, mint mondjuk a Kassa. Ott már automatikusan működnek a dolgok. Van egy bizonyos folyamat, amit nem lehet átugorni. Nyáron sokan mondták, mennyivel gyengébbek lettünk. Edzői pályafutásom során még nem fordult elő, hogy a szezon után a kezdőből nyolc játékos itt maradjon. Azért nem értem a pesszimizmust. Bízom benne, hogy Jurčo, Horváth és Struhár esetében csak idő kérdése, mikor találják meg a helyüket és úgy működjünk, mint egy csapat. Ami a szélsőket illeti, Ujlaky másfél hónapig törött lábbal játszott. Erről nem sokat beszéltek. Remélem, most már mindkét oldalon olyanok leszünk, ahogy szeretném. A kétcsatáros rendszerben szélsőinknek nagyobb területe lesz, amint ezt Ujlaky góljánal is láttuk.“

A Jurčo-Sabler csatárduó összjátéka az elejétől olyan, mintha már hónapok óta együtt játszanának. Sikerült találni egy hosszútávú megoldást?

„Remélem. Ami számomra a legfontosabb, amint elveszítjük a labdát, visszaállnak védekezésbe. Szeretném, hogy legalább kilenc ember legyen a labda mögött, és ezt nagyon jól csinálják. Előre pedig mindkettő nagyon jó csatár. Jurčoról ezt már tudtuk, tavaly rúgott tizenegy gólt. Erőszakos, nem tudják elrakni, nagyon sok labdát megjátszik, kapu előtt is veszélyes. Ami a kis Sablert illeti, nagyon kevés olyan játékos van, aki tudja mikor és hol kell állni, és odapattanik hozzá a labda. Nem akar nagy gólt vágni, csak be akarja rúgni. Ez egy nagyon fontos dolog, erre születni kell. Tavaly húsz gólt rúgott az ifiknél, és aki húsz gólt rúg bármelyik bajnokságban, abban valami kell hogy legyen. Sokszor mondták már: te, mint csatár, miért nem tudsz csatárt nevelni? Csatárnak születni kell, azt nem lehet megerőszakolni.“

Sabler mellett további két tizenéves játékosunk van, akik hihetetlenül magabiztosak, mintha már évek óta ott lennének az élvonalban.

„Tóthról és Sablerról már tavasszal hallottam, szerettem volna, ha már a felkészülés elején itt vannak, de valami mindig közbe jött. Amikor Černák idejött és beraktuk az első edzőmeccsen, még csak 16 évesen, hihetetlen szemtelenül futballozott. Ilyen tehetség ritkán születik. A srácok egyre több teret kapnak, ketten már ott vannak a kezdőben, és Černáknál is csak idő kérdése, mikor kap még több percet. Persze, nem egyszerű a harmadik ligából átugorni az élvonalba. De ő egy nagyon szemtelen játékos, aki Messinek is kötényt akarna adni. Az a hálás típus, akinek szinte nincsenek idegei, gyors, dinamikus. Ezek a fiúk sokra vihetik, nem csak itt, magasabb szinten is. Azzal azért számolni kell, hogy náluk a stabilitás gond lehet, ezt a szintet nem tudják állandóan tartani. Néha visszaesnek, de azért kell velük dolgozni, sokat beszélgetni, mert még gyerekek és náluk különösen lényeges a lélektan.“

Mennyire egyezik a te edzői filozófiád a klub azon koncepciójával, hogy minél nagyobb teret kapjanak a fiatalok?

„Ez egy kellemes dolog, pláne ha a fiatalokban ott a minőség. Nagy különbség van az első és második liga között. Itt sokkal kevesebb idő jut mindenre, de ezeknek a srácoknak van adottságuk arra, hogy az élvonalban játszanak. Ami Tóthot illeti, egy ilyen fiatal középhátvédnél szükséges, hogy legyen mellette egy tapasztalt játékos, és sokat segítsen neki. Most Struhár nem volt olyan szinten, mint Rózsahegyen, ahol mindketten szuverén játszottak. Igen, mindkettő csinált hibát és abból gólt kaptunk. De ott jobban muzsikáltak, mint a Kassa ellen. Viszont itt Diaby és Novák ellen játszottak, ami egy komoly játékerő. Egy fiatal, mint Márió, csak ilyen meccseken fog fejlődni. Nagyon sok kemény, nehéz meccset kell lejátszania, és akkor évről évre javulni fog és egy nagyon jó középhátvéd válhat belőle. Példának ott a Zsolna - tavaly minden hibájukat megbüntették, és most hol vannak. Van egy folyamat, amit nem lehet átugorni, minden egy ideig eltart.“

A DAC-drukker viszont mindig arról volt ismert, hogy igényes. Hogyan lehet megtalálni a megfelelő egyensúlyt türelem és minőségi foci között?

„Ha egy klub elindul egy úton, azt nem szabad megszakítani, végig kell rajta menni. Félévente új játékosokat vásárolni, annak nincs értelme. Télen idejöttek a játékosok és hosszabb időre kötöttek szerződést. Lehet látni, például Brašeň és Szabó, Turňa és Ujlaky már egy ideje együtt játszik, és ha egy-két évig egyben maradnak, együtt is fognak lélegezni. Ezen a folyamaton végig kell menni. Amikor a másik a lábát lendíti, fogják tudni a labda hova jöhet. Én így voltam Gőgh Árpival, Simon Gyuszival és Zsákovics Tibivel. Amikor náluk volt a labda, tudtam hova kell beindulni és a labda oda jött. De mi négy vagy öt évet együtt játszottunk. Azt hiszem, ha lesznek eredmények és úgy fogunk játszani, mint Kassa ellen a második félidőben, akkor a szurkolóknak mindegy lesz, hogy egy 18 vagy 32 éves játékos rúgja a gólokat. A szurkolónak látnia kell, minden játékos a pályán hagyja a szívét és megtesz mindent a győzelemért. Akkor minden meccs után meg fogják tapsolni. Mindenhol igényesek a szurkolók, de itt Szerdahelyen van egy olyan pozitívum, amit máshol nem nagyon látni. A bekapott gól után is egyből kezdik buzdítani a csapatot, és ezt a játékosok érzik. Máshol bekapott gól után tíz percig szidják a csapatot, amit lelkileg nehéz elviselni. Ha minden eladott labda után kiabálnának, az nem lenne jó. Viszont az, ahogy végigszurkolják a meccset, minden játékosnak, főleg a fiataloknak, nagyon sokat segíthet.“

A vezetés célja a hatodik helyig végezni. Mennyire látod ezt elérhetőnek?

„Már említettem, itt mindenki mindenkit megverhet. Van nyolc-kilenc olyan csapat, amelyik közül bármelyik befuthat az első háromba, de lehet nyolcadik is. Mindig az aktuális forma fog dönteni. Azt gondolom, ez a csapat egyre jobban fog játszani és szerzünk annyi pontot, hogy az elvárásoknak eleget tudjunk tenni. Én pozitívan gondolkodom, ugyanezt várom a játékosoktól is. A foci egy játék, mindkét csapat nyerni akar és a pályán kell megmutatni, jobb vagyok mint az ellenfél. Ha bennünk lesz ez a versenyképesség, akkor ilyen nehéz meccseket, mint a szombati volt, meg fogunk tudni nyerni.“

Idén melyik csapatok a bajnoki cím legnagyobb várományosai? A Slovannak most is olyan könnyű útja lesz az aranyéremig?

„Szerintem nem. Amit legutóbb játszott Rózsahegy ellen... Az az előnyük, hogy vannak olyan minőségi játékosaik, akik individuálisan el tudnak dönteni egy-egy meccset. Ott van Milinković, Vittek ha felépül, Soumah, Žofčák. De szerintem mint csapat nem működnek annyira. Viszont ebben az évben nagyon erős lesz a Trencsén, a Nagyszombat, és a Zsolna is. És még ide sorolnám a Kassát is, a jelenlegi állás ellenére.“