Gábor, kérjük, mutassa be nekünk Danit!
„Danit a Király Gábor Nemzetközi Kapustáborban ismertük meg, amely mindig Szombathelyen kerül megrendezésre, de más városokban is vannak programjaink. Dániel egyszer meglátogatott minket Szombathelyen, és onnantól kezdve szoros kapcsolatban álltunk. Mindig rendszerint visszajárt a kapustáborba, ahol folyamatosan szorgalmasan dolgozott. Úgy gondoltuk, hogy tizenhat éves korában eljött az idő arra, hogy immár napi szinten mi készítsük fel őt, mivel komoly lehetőséget láttunk benne. Nekem nem is a tehetség, hanem a hozzáállás a legfontosabb. Ha valaki tehetséges, de nem használja ki, akkor az nekem nem mond semmit. Viszont ha valaki tehetséges és akar is edzeni, akkor az ilyen emberre szép jövő várhat. Olyanokat próbálunk igazolni a Király Sportegyesületbe, akik hajlandóak edzeni és el akarnak jutni a következő szintre. Dániel két és fél éve került hozzánk. A csapatunk a negyedik vonalban szerepel, de Dániel nemcsak a felnőtteknél, hanem az U19-es együttesnél is védett, hogy minél több játéklehetőséget kaphasson. Így már gyerekként fel kellett vennie a felnőttek szintjét. Igaz, hogy az iram és a minőség nem olyan, de ha valaki elhivatott, dolgozni szeretne, és ki akar törni, akkor igenis képes lesz egy olyan helyre továbblépni, mint a DAC.”

Dániel Dunaszerdahelyre való igazolásában mennyire játszott szerepet az a tény, hogy egykori edzője, Bernd Storck ül a DAC kispadján?
„Immár 23 éve, huszonegy esztendős koromtól ismerem Bernd Storckot. Ő fedezett fel és ő vitt a berlini Herthához. Ismerem a gondolkodásmódját és a mentalitását. Tudtam, hogy a Dánielhez hasonló személyiséggel rendelkező játékos bizonyosan képes lesz fejlődni a kezei alatt. Azzal is tisztában voltam, hogy eljött számára az idő a szintlépésre és bele kell kóstolnia a profi futballba, megtapasztalva az igazi munkát.”

Elképzelhető, hogy Dániel csak egy első fecske volt, aki a Király Sportegyesülettől Dunaszerdahelyre került? Lehetséges egy hosszútávú együttműködés megvalósítása a két klub között?
„Mindig hosszútávra tervezek, a rövid szakaszú munkában nem látom a megtérülés garanciáját. Dániellel szemben is türelmesek voltunk, akárcsak ő velünk, és ennek meg is lett a gyümölcse. Nagyon sok olyan futballista van, aki Dánielhez hasonló módon gondolkodik – nemcsak kapusok, hanem mezőnyjátékosok is. Remélhetőleg ez a szerződés is egy pozitív példa lehet a gyerekeknek, akik láthatják, hogy a negyedosztályból is el lehet jutni egy olyan helyre, ahol tovább fejlődhetnek. Dániel még nem kész kapus, a közeljövőben nem is lesz az, de kemény munkával el lehet ezt érni. Biztos vagyok benne, hogy az ő mentalitásával és hozzáállásával ki fogja hozni saját magából a maximumot. Azt gondolom, hogy a két klub gyümölcsöző módon működhet együtt, hiszen mindkettőnknél megvan az erős magyarországi kötődés. Tisztában vagyunk vele, hogy rengeteg DAC-szurkoló jár a magyar válogatott meccseire és ez a két sportegyesület szakmai együttműködésében is visszaköszön. A kapcsolat biztosan stabil, jó, hosszútávú és türelmes lesz – ez a legfontosabb. Érdekességként megemlítem, hogy csapatunkban van több olyan játékos is, aki bérletes DAC-szurkoló. Tizenhét éve alakult a klubunk, és mostanra érzem úgy, hogy fel vagyunk készülve meglépni a következő szintet, ami az NBIII. Az első két vonal maradjon a Haladásé, mi viszont nagyon szeretnénk feljutni a harmadik osztályba. Dani az első nagy eligazolásunk és az ő esete is mutatja, hogy jó úton járunk.”

Mennyire követi figyelemmel a DAC szereplését?
„Természetesen figyelemmel követtem a dunaszerdahelyi klub eseményeit. Régebben nem voltak naprakész információim, de mostantól biztosan lesznek, hiszen ez is nagyon fontos része a kapcsolatnak. Korábban nem kerültem ennyire közel az egyesülethez, bár ismertem az eredményeiket. Azt gondolom, hogy Dániel révén mi is részesei lettünk a DAC-nak. Szerintem egy tizenkilenc éves ember jól tudja azt, hogy először rengeteget kell dolgoznia, majd ezt követően az arra hivatottak eldöntik a sorsát. Ha keményen dolgozik, akkor azzal már irányt mutat. Türelmes vagyok vele, és szerencsére megkapta a lehetőséget, hogy nap, mint nap Dunaszerdahelyen edzhessen. Dániel legfőbb álma volt, hogy professzionális labdarúgó lehessen. Elhivatott volt, mi pedig kihoztuk belőle a lehető legtöbbet. Most ismét rajta a sor, hogy megmutassa, milyen lépcsőfokokat képes átlépni.”