Sziasztok! Dóri vagyok, s amiről olvashattok az nem más, mint néhány, a szokásostól tán kissé eltérő villámkérdés, melyeket a DAC játékosainak teszek fel annak érdekében, hogy jobban megismerhessétek őket. Aktuális beszélgetőpartnerem kapusunk, Andrej Pernecký.

Szia! Ki vagy, mi vagy, honnan jöttél?

Andrej Pernecký, 23 éves, Pozsonyból származom. Jelenleg egy Pozsonyhoz közeli kis faluban, Erzsébetmajoron (Miloslavov) lakom a szüleimmel.

Mi jut az eszedbe e két szó hallatán: nagymama és nagypapa?

A szüleim után ők azok a személyek, akik a legfontosabbak az életemben. A szüleimmel együtt neveltek fel. Szerencsére még mindkét nagymamám és az egyik nagypapám él, de sajnos a másik nagypapám már nincs közöttünk. Épp ő volt az, aki engem pici gyerekként bevezetett a foci rejtelmeibe, akinek a foci szeretetét és a pályafutásomat köszönhetem. Ő kísért el az edzésekre, inspirált és bíztatott. Mindezért nagyon hálás vagyok neki. Ő volt a „focis“ papám, míg a másik a „drukkeres“, mivel ő a háttérből támogatott, a lelátóról izgult értem. A mai napig lelkes szurkolója a csapatunknak. Mindegyik nagyszülőmet nagyon szeretem és mélységesen tisztelem.  

Vannak testvéreid?

Van egy 28 éves nővérem, aki egy tündéri kisfiú anyukája. Én pedig büszke keresztapa lettem!

Milyen a kapcsolatod a nővéreddel?

Mindig is jó testvérek voltunk, a mai napig jó a kapcsolatunk, igazi jó testvérként szeretjük egymást. Gyerekkorunkban mi is megvívtuk a testvérháborúinkat, de mindez belefért a megengedett mércébe. Szép gyerekkort éltünk át együtt, ami jó alapként szolgált a nagybetűs élethez.   

Pozsonyban születtél, és itt is nevelkedtél. Mi a véleményed, hol előnyösebb élni - egy nagyvárosban vagy vidéken?

Az én szüleim el vannak ragadtatva a falusi élettől. Nem győzik dicsérni a jó levegőt, a szép környezetet, a csendet és a teljes nyugalmat, amit a vidék nyújt. Nagyon szeretnek a falujukban élni. Én inkább amolyan városi típus vagyok. Számomra a városi élet a megfelelőbb az előnyeivel és hátrányaival együtt. Biztosan városban szeretnék majd élni. Igaz, Pozsonyt nem tartom igazi nagyvárosnak.

 Milyen érzelmek fűznek a szülővárosodhoz?

Ott születtem, ott nevelkedtem, tehát ez a város az én szívem csücske. Nagyon tetszik nekem az egész Óvárost, főként a Mihály-kapu környéke. Imádom a romantikus kávézók hangulatát. Gyakran megfordulok ezeken a helyeken, bár többnyire most már inkább csak az esti, az éjszakai Pozsonyban. Vannak olyan helyek, amelyekhez gyerekkori emlékeim fűződnek, és ezek hihetetlen jó érzéssel töltenek el. Szeretem Pozsonyt, a város nyüzsgő forgatagával együtt.

És Dunaszerdahely? Mennyire sikerült megismerned a várost?

Mivel az utazás miatt két hónapot itt laktam, volt időm körülnézni a városban, ismerkedni az itteni emberekkel. Nyár volt, ezért sokat voltam kint a szabadban az emberek között. Dunaszerdahely egy rendezett, szép kis város, barátságos emberekkel. Részese voltam egy itt történt kellemetlenségnek is, de remélem ez a dolog már a múlté, feledésbe merült. Ezt leszámítva csak jó tapasztalataim vannak. Tetszik itt és szívesen járok ide.

  

Hogy tetszik a DAC szurkolói tábora?

Erről nincs is mit beszélni. Egyszerűen fantasztikusak, biztosan a legjobbak az országunkban. Southamptonban hatalmas tömeg járt ki a meccsekre, de ilyen hangulatú szurkolást nem tudtak nyújtani, mint a mi szurkolóink. Pedig a mieink jóval kisebb számban vannak jelen a lelátókon.

Hogyan kerültél Southamptonba?

Tizenöt éves koromban jutottam ki focizni az angliai Southamptonba. Öt éven át a southamptoni fociakadémia tagjaként az ottani ifjúsági csapatot erősítettem.

Milyen nevezetességei, érdekességei vannak Southamptonnak? Mivel csalogatnál oda bennünket?

Southampton egy kisebb város a sziget legdélebbi részén. Az egész város nagyon szép, a környéke is csodálatos. A legismertebb és legnevezetesebb a város kikötője, ugyanis innen indult az első és egyben az utolsó útjára a világ legnagyobb utasszállító gőzhajója, a Titanic.

A történelmi múzeum a Titanic katasztrófájának állít emléket. A csodálatos óceánparton hangulatos üdülőhelyek fogadják az idelátogató turistákat. Southamptonban szuper az élet.

Milyen emlékeid vannak ebből a korszakról?

Az ott-tartózkodásom alatt annyira nem tetszett az ottani élet. Hiányzott az otthon, a család és a barátaim. Jobban örültem a hazajöveteleknek, mint az odautazásoknak. Így felnőttként visszagondolva, azért nem is volt ott olyan rossz, bármikor szívesen visszatérnék.

Tizenöt évesen nem féltél, nem voltak aggályaid az ismeretlentől?

Természetesen féltem az ismeretlentől, izgultam, hogy is lesz, mi vár majd ott rám. Most már tudom, hogy ez az öt év sokat jelentett a számomra, úgy a nyelvtanulás, mint az élettapasztalatok terén. Éppen ezért hálás vagyok a sorsnak, hogy lehetőségem volt új, más dolgokat is átélni, és hogy ott élhettem. Egy szlovák sráccal utaztunk ki, jó volt, hogy ott a messzeségben egymás támaszai voltunk. Ő olyan típus volt, aki kerülte a társaságot, nem szívesen vett részt a különböző eseményeken, és nem is tanulta meg a nyelvet. Nekem már egy-két hónap után sikerült beilleszkednem, jól kijöttem az ottani csapattársakkal és a nyelvbe is egész jól belejöttem.

Hogyan éltetek ott?

Tizenhat fiú együtt lakott egy nagy házban, ahol két idősebb hölgy gondoskodott rólunk. Ők főztek, mostak, takarítottak ránk.

Volt időd csavarogni? Mit láttál még Angliából?

Én elég korán, már tizenhét éves koromban találtam barátnőt, egy szlovák lányt, aki kicsit idősebb volt nálam. Miután leérettségizett kiutazott utánam Angliába, ahol két évig éltünk együtt. Ez idő alatt gyakran kirándultunk Londonba. Bejártuk az összes olyan helyet, nevezetességet, amit a fővárosban látni kell.

A te szemszögedből ítélve és a tapasztalataid alapján, mi a különbség a szlovákok és az angolok között?

Az angolok szerintem sokkal ridegebb, keményebb emberek, mint mi vagyunk. Míg nálunk a szülők óvják, féltik a gyermekeiket, ott a felnőttkor küszöbén a tizennyolc éves gyereket, saját útjára engedik, mondván „Elég nagy vagy már, gondoskodj magadról!“ Az ottani emberekből hiányzik az a fajta erős családi kötődés, ami nálunk természetes.

Mi tetszett bennük a legjobban?

Engem az őszinteségük fogott meg. Inkább mondanak igazat, mint hogy hazudjanak csak azért, hogy jobban hangozzék, vagy fényezzék a dolgokat. Az egyenességük, nyíltságuk példaértékű.

Hogyan tervezed a jövődet? Már van elképzelésed arról, hogyan szeretnél élni 2014-ben?

Remélem tíz év múlva már lesz saját családom. Maximálisan két gyereket szeretnék. Szép, boldog és nyugodt életet képzelek el magunknak.

Mi a fontosabb a számodra, a család vagy a karrier?

Jelenleg biztosan a karrierem, talán úgy hat-hét év múlva már a családalapítás is a terveim között szerepel.

Kapcsolatban élsz?

Nem, nincsen partnerem. A volt barátnőmmel négy évig voltunk együtt.

Van olyan barátod, akit „családtagként“ tartasz számon?

Van egy barátom, akit Olivernek hívnak. Gyerekkorunktól ismerjük egymást, hatéves korunktól vagyunk jó barátok. Ő az én igazi jó barátom, az én lelki társam. Szintén futballista, a rózsahegyi csapat játékosa. Egy közös álmunk teljesült azzal, hogy mindketten az első ligában játszunk, és ez szuper.

Szerinted mi az, amit férfiak a nőkben a leginkább értékelnek?

Hűség, intelligencia és a természetes szépség. Nekem nem tetszenek az agyoncicomázott, nem természetes lányok.

Mit gondolsz, miért járjanak a nők meccsekre?

Azért, mert a foci a legszebb sport, legalábbis szerintem, és persze a jóképű, fess, szimpatikus focisták miatt is. 

Fiatal vagy, szeretsz szórakozni? Jársz bulizni, diszkóba?

Most már nem. Fiatalabb koromban kiéltem magam. Most már lehiggadtam, nyugodtabb vagyok. De nem vagyok semminek az elrontója, ha bulizni hívnak a haverok, mindig velük tartok.   

Mi lennél, vagy szeretnél lenni, ha nem futballista lennél?

Nagyon szeretek utazni, megismerni más tájakat, embereket, kultúrákat, történelmi nevezetességeket. Ha nem fociznék, akkor biztosan idegenvezető vagy küldött lennék valamelyik országban.

Jártál már Amerikában is?

Igen tizenhat évesen a southamptoni csapattal csaknem egy hónapot töltöttünk Amerikában, Dallasban. Nagyon sok szép emlékem van ebből az időszakból. Az egyik felejthetetlen élményt számomra az ottani időjárás jelentette. Az első három nap alatt átéltük a négy évszak mindegyikét. Megérkezésünkkor hőség fogadott bennünket, csaknem 35 fok, a második napon havazott, a harmadik napon pedig egyfolytában esett az eső és 20 fok volt. Hát ez nagyon durva volt. Szerencsére a klub biztosított a számunkra megfelelő felszerelést. Egy foci tornán vettünk részt, ahol a harmadik helyezést értük el. A focinak köszönhetően bizony már sok helyre eljutottam.

Hová szeretnél még elutazni?

Nekem legjobban a déli országok tetszenek, ahol mindig süt a nap és meleg van. Gyönyörű a táj és kedvesek az emberek. Leginkább Spanyolország, Olaszország, Görögország és Törökország vonz. Spanyolországot leszámítva már mindegyikben jártam. Fociztam Prágában és Cipruson is, a foci által megismertem csaknem egész Európát. Most legszívesebben Dél- Amerikába szeretnék eljutni.

Hány nyelven beszélsz?

Szlovákul, angolul és csehül is. Szeretnék megtanulni spanyolul is. Úgy hallottam a spanyol nyelv az egyik legkönnyebben elsajátítható idegen nyelv.

Te egy szimpatikus, vonzó férfi vagy. Miben rejlik a sármod titka?

Hát azt én nem is sejtem. Talán a tekintetem? Gyakran mondogatták, hogy olyan szomorú szemeim vannak. A felelésnél a matek tanárnőm mindig megkegyelmezett nekem, pedig sosem tudtam a tananyagot, de ha én ránéztem a szemeimmel, rögtön megsajnált. 

Melyek voltak a kedvenc tantárgyaid?

Az alap és a középiskolában is talán az utazások miatt legjobban a földrajzot szerettem, de kedveltem a történelmet is. Viszont kijelenthetem, hogy most már az iskola nem érdekel.

Szófogadó gyerek voltál?

Nem. Én egy hiperaktív és nagyon vidám kisgyerek voltam. De ahogy nőttem, okosodtam, úgy kezdtem lenyugodni. Azok a gyerekek, akik kiskorukban jók, nyugodtak voltak, idővel rosszabbakká váltak. Az anyukám mindig mondta, hogy elég sok gondot okoztam neki. No de most már minden rendben van.

Hogyan tudnád jellemezni a gyermekkorodat?

Talán az én gyermekkorom volt az egyik legszebb a környezetemben élők közül. Sajnos a mai világban rengeteg a válás, a családok hullanak szét. Én szerencsés vagyok, mert az én szüleim a mai napig együtt vannak. A mi tágabb családunk is nagyon összetartó. Sokat jártunk a nagyszüleimhez, náluk szoktunk összejönni. Együtt jártunk fürödni és együtt szoktunk a kertben dolgozgatni.

Melyik volt a kedvenc meséd?

Imádtam a Tini Nindzsa Teknőcöket. Ezen nőttem fel. Kedvenc teknőcöm a kék szalagot viselő Leonardo. Ismerem mindegyiket, csak a neveiket szoktam néha összetéveszteni.

Milyennek képzeled el álmaid hölgyét?

Erre nehéz válaszolni. Minden emberben található valami egyedi, ami vonzóvá teszi őt a másik számára. Nekem jobban tetszenek a barna hölgyek, mint a szőkék. De a legfontosabb számomra mindenképpen a hölgy jelleme.

Milyen mértékben vagy befolyásolható?

Én nem nagyon vagyok befolyásolható. Az a típus vagyok, aki saját véleménnyel rendelkezik. Nem nagyon engedek belebeszélni a dolgaimba, de esély a közös megegyezésre mindig van.

Milyen zenét hallgatsz a legszívesebben?

Legszívesebben szlovák hip-hopot hallgatok. A meccsek előtt pedig amerikai hip-hopot, mert ez a fajta zene agresszívabb, felélénkít, ösztönzőleg hat rám. Szeretem a rockzenét is, de csak néhány számot. 

Mi a  legnagyobb álmod?

Ami a futballt illeti, kijutni külföldre focizni. Mindegy hová, a lényeg, hogy minőséges bajnokság legyen. A magánéletet illetően pedig egy saját család, nyugodt, boldog élettel.

Ami a focit illeti, a családod támogatott, vagy inkább lebeszélt róla?

A szüleim nem egy nagy sportkedvelő emberek, ennek ellenére mindenben támogattak, még az angliai kiutazásomban is. Nem volt ez egy könnyű döntés, mert még csak középiskolás voltam. Az anyukám szerint az iskola befejezése volt a legfontosabb, míg az apukám rám bízta a döntést, hiszen az én életemről volt szó. Így magam döntöttem az utazás mellett. Az én álmom mindig is a külföldi karrier volt, úgy gondoltam, ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni.

Ha te lennél a köztársasági elnökünk, mit üzennél nekünk?

Erős idegeket és kitartást a politikusainkhoz ebben a helyzetben!

Staféta játékunkban Ujlaky Erik kérdezte tőled: Az ilyen karizmatikus személyiség miért van még mindig egyedül? Miben lehet a hiba?

A hiba abban rejlik, hogy még mindig nagyon szeretem a volt barátnőmet, annak ellenére, hogy már régebben nem vagyunk együtt. Még nem vagyok nyitott egy új kapcsolatra.