Sziasztok! Dóri vagyok, s amiről olvashattok az nem más, mint néhány, a szokásostól tán kissé eltérő villámkérdés, melyeket a DAC játékosainak teszek fel annak érdekében, hogy jobban megismerhessétek őket. Aktuális beszélgetőpartnerem csapatunk középpályása, Horváth Béla.

Szia! Ki vagy? Mi vagy? Honnan jöttél?

Horváth Béla vagyok, 30 éves és nős. Dunaszerdahelyen születtem, jelenleg Somorján lakom. Van egy testvérem Csaba, aki szintén focista. És ami a legfontosabb, áprilisban apuka leszek!

Közelít november 1-je, mindenszentek ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ ezen a napon ünnepel. Ebből a szláv ünnepből a protestáns egyháznak köszönhetően alakult ki Halloween. Ennek a két ünnepnek közös a dátuma, viszont különböző az ünneplésük. Mindenszentek vagy Halloween?

Mindenszentek és a halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Nálunk az a szokás, hogy ezeken a napokon meglátogatjuk elhunyt hozzátartozóink sírját, virágot viszünk és gyertyákat, mécseseket gyújtunk az emlékükre. Halloween egy amerikai ünnep, amely sosem állt hozzám közel.

Valóban, Halloween-t a nyugati világban tartják számon, főleg a gyerekek ünneplik, akik különböző jelmezekbe bújva meglátogatják a szomszédokat és édességeket kérnek. Tapasztaltál ilyet a környezetedben vagy a családodban?

Nem. Úgy tapasztaltam, itt, a Csallóközben nincs ennek hagyománya, viszont a feleségemmel voltunk egyszer egy Halloween buliban.

Amúgy nem jó buli? Beöltözni jelmezbe, kifesteni magad és ijesztgetni másokat? Mi lennél a legszívesebben? Szörny, csontváz vagy ördög?

Halloween egy vicces, bohókás ünnep, biztosan megtalálnám benne a helyemet, mert én minden szórakozásban benne vagyok. A jelmezem a szerepemtől függene.

Emlékszel kisgyerekként milyen jelmezed volt a maszkabálon? Talán még díjat is nyertél vele?

Lehet meglepő lesz a válaszom, de az oviban a maszkabálon nem focistának öltöztem, hanem cowboynak. Emlékszem az apukám abból a csillogós papírból, amit mi „alobalnak“ nevezünk, vágta ki a csillagot, amely ott ragyogott a ruhámon. Fénykép is készült rólam.

Mennyire ismered el vagy ünnepled a nyugatról származó többi ünnepet, mint pl. a Valentin-napot?

Amerika egy teljesen más világ. Más a kultúrájuk, mások a szokásaik, ezáltal másként tekintenek az ünnepekre is, másként élik meg őket. Én az amerikai ünnepekből hiányolom az érzelmi hátteret, konkrétan a szeretetre gondolok. Inkább az anyagiasság jellemző rájuk. A Valentin-nap a szeretet és a szerelem ünnepe. Hát, számomra ez a nap érdekes és különleges. Mire én elhatároztam magam a nagy döntésre, hogy megkérjem a feleségem kezét, bizony sok év telt el. Mi ezt a napot mindig megünnepeljük, mert ez egy olyan ünnep, amikor kimutathatjuk az egymás iránti érzelmeinket.

És a mi igazi ünnepeink? Amikor jön a Mikulás meg a Jézuska, aztán a húsvéti nyuszi a tojásokkal... Kerül csomag a csizmádba és ajándék a karácsonyfa alá? Szoktál locsolkodni is?

Decemberben szabadunk van a fociban. Ilyenkor nincs rohanás, stressz, csak pihenés, így nyugodt környezetben tudom átélni a szeretteim körében az ünnepek szépségét, varázsát, meghittségét. Amit a családdal ünneplünk, az a Mikulás és a karácsony. A karácsony a szeretet ünnepe. Nálunk jár a Mikulás és megtömi a kitisztított cipőket édességgel, a Jézuska pedig megajándékozza azokat, akik jól viselkedtek. A húsvétot nem mondanám közkedveltnek, főleg a fiatalok körében. Viszont én még hagyományőrző vagyok, ezért a családunk hölgytagjait, kiváltképp a  nagymamámat mindig meglocsolom. Kivéve, ha nem jön közbe a „munka“, mert bizony előfordul, hogy hív a kötelesség. A foci is azon foglalkozások közé tartozik, amelyek jelen vannak még az ünnepeken is.

Melyik a jobb érzés - adni vagy kapni?

Mindig is nagyon szerettem adni, de ajándékot kapni is csodálatos érzés, főként, ha szeretetből adják.

Babonás vagy?

Katolikusként kijelenthetem, hogy nem.

Tudom, hogy szeretsz biciklizni. Milyen szinten űzöd ezt a sportot? Rekreációs vagy inkább professzionális kerékpározó vagy?

Igen, hobbim a biciklizés. Professzionális biciklista nem lett belőlem. Az apukám és a testvérem is focisták, ezért a foci volt mérvadó. Talán ha a családtagjaim valamelyike kerékpározó lett volna, nagyobb esélyem lett volna profivá válni. Somorjához közel van a Duna, a folyó környéke nagyon szép, a terep pedig kiváló a biciklizéshez. Ha összejön a család, gyakran bringázunk együtt. Két biciklimet sajnos már elloptak, így a harmincadik szülinapomra a szüleim megleptek egy városi kerékpárral. Igyekszem rá nagyon vigyázni.

Igaz hogy még új a kerékpárod, de ha szükséges, magad szervizeled? Vigyázol a dolgaidra, rendszerető típus vagy?

A két biciklimre sajnos nem tudtam eléggé vigyázni, eltűntek, de nem az én hibámból. Természetemből adódóan szeretem magam körül a rendet, vigyázok a dolgaimra. Ha lehetséges, igyekszem saját erőből helyrehozni, megjavítani, ha valami elromlik, persze ez a hozzáértésem és a szükséges eszközök függvénye. Ha valamit eltervezek, szeretem azt részletesen előre kidolgozni, majd pedig megvalósítani. Úgy gondolom, precíz vagyok.

Milyen terepen biciklizel szívesebben? Sík vidéken vagy a hegyes-dombos tájakat részesíted előnyben? Bevállalnál egy Tour de France útvonalat?

Szeretem a kihívásokat, a megmérettetéseket. Ebből kifolyólag az igényesebb, dombos terepet választom. Fantasztikus élmény. Sportolóként versenyző típus vagyok, a cél pedig mindig a győzelem. Egy jó biciklivel, kellő felkészültséggel meg is mérettetném magam egy nagyszabású versenyen.

A foci szeretete egy veled született dolog?

Mivel focista családba születtem, talán a géneknek is köszönhetem, hogy ezt a sportot választottam. Az apukám és a bátyám is focisták. A foci szeretete kisgyerekként, az anyukám nem kis ’örömére’, már a panellakásban elkezdődött. Idősebb koromban a tesóm felügyelete mellet a tömbház közelében is rúghattuk a bőrt. Később kisebb lakótelepi focicsapataink lettek, kemény meccseket vívtunk egymással. Még a fűnyírást is saját magunk biztosítottuk be, hogy minden adott legyen a jó focihoz.

Mi volt az első sikerélményed a fociban?

Az első aláírt szerződésemet említeném. Tizenhét évesen kerültem a pozsonyi Inter csapatába. Az ember ebben a korban még nem tudja felmérni, mi vár rá, milyen lemondásokkal, örömökkel jár ez a sport. Ezért jó, ha van mellette valaki, aki segítőkezet nyújt. Az én támaszom a családom volt, főleg az anyukám. Mindig számíthattam rá, pedig három focista pasiról kellett gondoskodnia, ami nem volt egyszerű feladat. Ma már büszke nagymamaként gondoskodik boldogan a bátyámék kislányáról. És hogy én mit érzek a saját sikeremnek? Azt, hogy az álmom megvalósult, a munkám a hobbim is, és hogy ezt csinálhatom nap, mint nap.

Volt olyan időszak, vagy pillanat az életedben, amikor úgy gondoltad feladod?

Serdülőkoromban előfordult, hogy szívesen mentem volna én is szórakozni, de mivel nekem másnap meccsem volt, elfogadtam az adott helyzetet. Sohasem akartam úgy igazából feladni. Törekvő és kitartó embernek tartom magam, igazi harcosként küzdök a céljaim eléréséért.

A foci és a biciklizés inkább nyári sportnak minősülnek. Mennyire vannak jelen a téli sportok az  életedben?

Mondhatni, semennyire. A síelést és a jégkorit nem nekem találták ki. Az én gyerekkoromból ezek kimaradtak. Biztosan azért, mert nem is vonzottak. A mai napig nem érzem a hiányukat. Viszont, imádok hóembert építeni. A feleségemet, ha van elég hó, mindig meglepem, évről-évre nagyobbal. Mindegyik évszakot szeretem, de nyári gyerekként szívem csücskének a nyarat mondanám.

Szereted a vicceket? Kapásból is tudnál mondani párat?

Természetesen szeretem a vicceket, de nem vagyok se viccmesélő, se vicc megjegyzős fajta. Inkább szeretek vidám társaságban spontán viccelődni, poénkodni. A csapatból Szabó Ottival, Peťo Struhárral és Straka Gabival szoktunk leggyakrabban együtt kijárni és ilyenkor igyekszünk jó kedvűeknek lenni.

Emlékszel valamilyen tréfás történetre a gyerekkorodból?

A szüleink mindig féltettek bennünket a petárdáktól. Aztán az egyik szilveszter éjjelén végre sikerült rászedni aput a petárdázásra. A mutatvány eredménye az lett, hogy félelmében úgy dobta el az erkélyről, hogy meg sem gyújtotta, majd futott be a szobába. Mi akkor ezen nagyon jól mulattunk.

Ha már a szilvesztert említetted, tudjátok már, hol fogjátok tölteni az ideit?

A tavalyi volt az első közös szilveszterünk házasokként, éppen ezért kettesben töltöttük az új lakásunkban, Somorján. Az ideit még nem tudom, hol fogjuk ünnepelni. Nekünk sportolóknak ez az az időszak, amikor végre mi is bulizhatunk.

Milyen a zenei ízlésed? 

A meccsek előtt inkább a pörgős, ütősebb zenét hallgatom, míg otthon a laza, romantikus számok szólnak. A zene nagyon képes befolyásolni a kedvemet, tehát a hangulatomtól függ, mikor mit hallgatok.

Szerinted a nők miért járjanak focira?

A foci a férfiak sportja, de ahogy a férfi nincs nő nélkül és a nő sincs férfi nélkül, a foci se legyen nő nélkül. Az én feleségem és sok más hölgy is kijár a meccsekre, mert a foci összehozza az embereket.”

A mai stafétabotunkat Peter Struhár nyújtja át neked. Kérdése: Hogyan sikerült megszerezned a jogsidat? Igaz, hogy a vizsgáztatók inkább átengedtek, minthogy tovább kelljen veled küszködniük? Struhi javasolja, hogy az autódra mihamarabb szerezz be egy „Kezdő tanuló“ matricát!

Köszönöm Peťonak a kérdéseket és a javaslatát is. Elárulom, én még Felícián tanultam vezetni. Egy nyugis, precíz sofőr vagyok, aki kiélvezi a vezetés minden pillanatát. Viszont én is voltam már párszor büntetve kisebb szabálysértések miatt.