Sziasztok! Dóri vagyok, s amiről olvashattok az nem más, mint néhány, a szokásostól tán kissé eltérő villámkérdés, melyeket a DAC játékosainak teszek fel annak érdekében, hogy jobban megismerhessétek őket. Aktuális beszélgetőpartnerem városunk szülöttje és csapatunk középpályása, Straka Gábor.

Szia! Ki vagy, mi vagy, honnan jöttél?

Szia. Straka Gábornak hívnak, hamarosan 33 éves, férj, büszke apuka és „örök” focista vagyok. Dunaszerdahelyen születtem és ebben a városban élek a családommal.

Húgoddal ovis korunk óta barátnők vagyunk. Ismerve benneteket, tudom, hogy tíz év van köztetek. Mennyire folyásolta be ez az eléggé nagy korkülönbség kettőtök kapcsolatát?

Így van, kiskamaszként kaptam egy kistesót. Emlékszem arra a pillanatra, amikor az anyu hazahozta őt a kórházból, mindenki az én kis hugicámat csodálta. Tény, hogy sokat együtt nem játszottunk, de ennek ellenére mindig is nagyon jó testvéri kapcsolatunk volt. Igazi őrző-védő bátyusként vigyáztam rá. Mindketten vidám természetűek vagyunk, így sokat szoktunk viccelődni, „szívatni” egymást, de vannak komoly nagybeszélgetéseink is. Tudjuk, hogy ha szükséges, bármikor számíthatunk egymásra. Úgy gondolom, így felnőttként váltunk egyenrangúvá. 

Miben rejlett a „nagy bátyó” szerepköre? Voltak olyan helyzetek, amikor szükségessé vált a jelenléted?

Mivel ismered a húgomat, tudod, hogy milyen cserfes, „minden lében kanál” kiscsaj volt. Nem volt olyan téma, amihez ő ne tudott volna hozzászólni, vagy helyzet, amiben ne vett volna részt. Az alaptermészetéből adódóan mindig megvédte magát, és minden szituációból kimászott. Ezáltal csak a háttérből kellett őt figyelnem, követnem a sorsát. És ez így működik jelenleg is.

Úgy tudom, már második éve házas ember vagy. Amikor eljött az a bizonyos nagybetűs nap, milyen érzésekkel öltötted magadra a vőlegény öltönyödet?  

Hát, azt a napot szavakban jellemezni nagyon nehéz… Volt ott aggodalom, félelem, izgulás, hogy minden jól sikerüljön, és persze boldogság, meghatottság, öröm, jókedv, ami egy lagzival jár. A lényeg, hogy jót buliztunk, csodálatos emlékként tekintünk vissza a házasságkötésünk napjára.

Nős emberként mennyire változott meg az életed?

Már a lagzink előtt is együtt éltünk élettársi viszonyban, a kisfiunk is ekkor született. Tehát az én életem annyiban változott csak meg, hogy hivatalosan férj lettem. A házasságlevél által igazi családdá váltunk, és ez sokakkal ellentétben az én számomra nagyon fontos dolog. 

Ugorjunk vissza a kezdetekhez! Hol és hogyan ismerkedtél meg a feleségeddel?

Dátumokra, évfordulókra, helyzetekre nem nagyon emlékszem, az ilyesmik a gyengéim. Ezek inkább a nők számára fontosak. A feleségemet a városból már látásból ismertem, és mindig is nagyon tetszett. Az ügy érdekében profi nyomozóvá váltam. Sikerült megszereznem a telefonszámát és felhívtam.

Mit gondolsz, mivel varázsoltad el őt?

Ezt tőle kellene megkérdezni, nem akarok találgatni.

Mennyire készültél az apaságra? A fiad születését megelőzően a belső béke vagy inkább a pánik volt rád jellemező?

Az apaságra úgy igazán nem lehet felkészülni, ez nem egy meccs vagy egy vizsga, amit letudok és kész. A szülői hivatás olyan szülői feladatok összessége, amelyek a gyerek születése után már egy életre szólnak. Tudtam, hogy szeretem a páromat, hogy vele szeretném leélni az életemet, tőle szeretnék gyereket, hogy jó anya lesz, és elég érett vagyok az apaságra. Értem ez alatt, hogy képes leszek gondoskodni a családomról, be tudom biztosítani a babának és a mamának is az anyagi biztonságot. Ez alatt persze nem az arany pelusra és a gyémánt cumira gondoltam. Mivel eléggé békés embernek tartom magam, nem szoktam pánikolni. Természetesen az ember az idő folyamán változik, ez alól én sem vagyok kivétel. Nem szeretem, ha gyorsan kell valamiben döntést hoznom, ha nincs időm átgondolni, mérlegelni az adott helyzetet. Előfordult, hogy az ilyen esetben rosszul vagy kevésbé szerencsésen döntöttem. Inkább szeretem megfontolni, átgondolni a dolgokat. A gyerekvállalás biztosan az életem legjobb döntése volt.

Szüleid a vendéglátóiparban dolgoznak. Próbáltak valaha is elcsábítani a focitól, beavatni téged is ennek az iparágnak a rejtelmeibe?

Nem. Pici koromtól focizok. A szüleim mindig is tudták, hogy az én életem a fociról szól. A vendéglátóipar felé soha nem terelgettek, viszont a továbbtanulást nagyon erőltették, de hiába. Képtelen voltam a tanulásra koncentrálni. Most már bánom.   

Szoktál nekik segíteni valamiben?

A szüleim nagyon fiatalosak, hála az égnek egészségesek és jó formában vannak. Ezáltal többnyire maguk mindent megoldanak. Csak 21 év van köztünk. Természetesen, ha kell, segítek, de inkább ők segítenek nekem. Közel lakunk egymáshoz, így ha szükséges, két perc alatt ott vagyok.

Gyakran jársz étterembe? Van-e kedvenc ételed, amit az esetek többségében választasz? Járok, de nem jellemző. Menüs ebédre gyakrabban, viszont vacsorázni ritkábban. Ilyenkor többnyire steaket eszem. Az én kedvenc ételem nem éttermi kaja. Imádom a finom hazai savanyú krumplilevest tejfölös lepénnyel. Ez jöhet bármikor és bármilyen mennyiségben…   

           

Most jöjjön pár villámkérdés. Készültök-e a Halloweenra? A gyerekeknek általában nagy élmény a sütőtök-faragás, díszítés, jelmezek beszerzése…

Számunkra a Halloween egyenlő a tökfaragással. Ezt sosem hagyjuk ki, a fiam imádja. De ez minden. Ebben az időszakban, mint mindenki, mi is a halottak napjára készülünk. 

Mire véljük a vikingszakálladat? Jelent ez valamit?

Igazából nem jelent semmit. Nekem most így jó, így tetszik. Majd ha zavarni fog, leborotválom. Az év elején is hordtam, aztán gondoltam egyet és megszabadultam tőle.   

A divattal hogy állsz? Követed?

Nem vagyunk valami jóban. Különösképp nem követem, számomra nem létfontosság. A divat utáni hajszát időpazarlásnak tartom. Amióta megtanult a fiam járni, gyakorló apukaként többnyire sportos, lazább ruhákat hordok. Gondolom, tudod miért.   

   

Mivel ösztönöznéd a hölgyeket a mérkőzések látogatására?

Mivel a hölgyek általában igazmondóak, így őszinte véleménnyel vannak a fociról is. Bátran a szemünkbe mondják az igazat. Úgy a negatív kritikát, mint a pozitív dicséretet. És ez jó, főleg ha mindezt a párunk teszi. Igaz, hogy ők rajongóként és nem szakemberként nézik végig a meccset, mégis vannak jó meglátásaik. Annak ellenére, hogy sajnos egyre több a durvaság és trágárság a stadionokban, a nők mégis felfedezik a foci szépségét. Hiszen nagy a tömeg, jó a hangulat, lehet énekelni, táncolni, szotyolázni, sörözni, ismerősökkel összefutni, teljes gőzerővel buzdítani bennünket. Sőt, akadnak sármos, facér játékostársak is! Mindez vonzerő a hölgyek számára, ha igazi kikapcsolódásra, szórakozásra vágynak.  

Staféta játékunkban Horváth Béla kérdezte tőled: Amikor rád néz, miért Forrest Gump jut rólad az eszébe?

Szerintem Béla konkrétan a futásra gondolt. Pedig más közös is van bennünk. Mindketten imádjuk a rákot.