Alfredo, hogy érzed magad Dunaszerdahelyen és a klubunkban?

„Kitűnően, köszönöm! Először nehezebben szoktam meg az eltérő időjárást, ételeket vagy a nyelvet, de most már sokkal jobb a helyzet. Eric Davis érkezésével sok minden megváltozott, és tényleg nagyon örülök annak, hogy ő is itt van. Nehéz egyedül lenni egy idegen világban, kettesben mégiscsak egyszerűbb.”

Mivel töltöd a mérkőzések és az edzések közötti szabadidőd?

„Zenét hallgatok, táncolok, a többi külföldi csapattársammal töltöm az időt, akikkel ugyanott lakunk a klub apartmanjaiban. Velük járok étkezni a városba.”

Mi az, ami a legjobban hiányzik a szülőföldedről?

„Leginkább a család - szülők, testvérek, unokatestvérek, a nagymamám… Bár kapcsolatban vagyunk az interneten keresztül, úgy nem az igazi. Legutóbb a téli szünetben láttam őket, és már nagyon várom, amikor májusban újra meglátogathatom őket. Ismét sok ajándékot viszek nekik, főleg a futballmezeket és a más labdarúgó ajándéktárgyakat várják.”

Eric Davis-szel mindketten tagjai vagytok a panamai válogatottnak. Gyakran hívogatnak titeket a panamai újságírók?

„Igen, szinte mindegyik mérkőzés után felhívják Ericet vagy engem. Nemcsak az újságoktól, hanem a rádióból és a televízióból is keresnek. A szeniceiek ellen szerzett találatomról mindegyik újság írt, és a családtól, barátoktól is sok üzenetet kaptam.”

Mit gondolsz a szlovák liga színvonaláról? Hogyan hasonlítanád össze a panamai legfelső osztállyal?

„A szlovák liga kitűnő színvonalú, az összecsapások nehezek - és ami a lényeg: mindegyik meccs más. Nincs nagy különbség a két ország élvonalbeli bajnoksága között. Talán Panamában több passzra épül a játék, mivel valamivel kisebbek a pályák, de intenzitásban, küzdésben és játékszínvonalban eléggé hasonlóak.”

Tavaly augusztusban válltörést szenvedtél. Már teljesen meggyógyultál, nem akadályoz a játékban?

„Egy törés után normális, hogy a sérült hely már sosem lesz ismét százszázalékos. De egyébként rendben van, abszolút nem érzem, és sehogy sem akadályoz.”

A tavaszi szezonban eddig öt bajnoki és egy kupamérkőzést abszolváltunk. Mennyire vagy elégedett a mérlegünkkel, ami két győzelmet, két döntetlent és két vereséget mutat?

„Főleg a kupából való kiesés miatt vagyok szomorú. A bajnokságban még sok találkozó áll előttünk. Egészen a szezon végéig kell küzdenünk, és majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Mindent megteszünk azért, hogy az utolsó forduló után minél magasabban legyünk a tabellán.”

A Szenice ellen megszerezted első találatod a DAC színeiben. Kinek ajánlottad a gólod?

„Nagyon örültem neki, hogy végre sikerült betalálnom. A gólt Nicolas Charton erőnléti edzőnek ajánlom, aki sokat segített a sérülésem után, és állandó támaszom. A Szenice elleni összecsapás előtt is elbeszélgettünk, neki ajánlom tehát a gólom.”

A legutóbbi fordulóban vereséget szenvedtünk Nagyszombatban. Hogyan értékeled a mérkőzést?

„Pont ezeket az összecsapásokat szeretem - erős ellenfél, remek hangulat, jó meccs. Sajnos az eredmény nem volt számunkra kedvező, bár nekünk volt több helyzetünk. De ilyen a futball…”

Legközelebb a DAC-Slovan örökrangadó vár ránk. Mit tudsz az égszínkékekkel való rivalizálásunkról?

„Tudom, hogy az emberek számára ez egy nagyon-nagyon fontos mérkőzés. Nyernünk kell - mint az összes rangadón. Én személy szerint a mi győzelmünket várom.”