Borbély Balázs, egykori 15-szörös válogatott játékos, jelenleg a DAC nyékvárkonyi B-csapatának vezetőedzője, az U19-es legénységnél pedig Németh Krisztián segítője. Az egykori kiváló középpályást első edzői tapasztalatairól faggattuk.
A B-csapat tavasszal még két osztállyal lejjebb játszott. Milyen célokkal vágtatok neki a harmadik ligának?
„Különösen nagy célok nem voltak. A tisztességes helytállás mellett a feladatunk egyfajta szolgáltatást nyújtani az A-csapatnak, játékosait formában, vagy legalább meccskondícióba tartani. Kíváncsiak voltunk, a fiatal játékosaink mennyire tudnak helytállni a harmadik vonalban. Gondoltuk, hogy nem lesz egyszerű, de a valóságban talán még nehezebb, mint amit vártunk. Hiszen vannak itt olyan ellenfelek, például Nagymegyer vagy Borčice, amelyek nem harmadik, hanem második ligás szintűek, és ott is élcsapatnak számítanának.”
Hogy értékeled az őszi szereplést?
„Három részre venném: jól kezdtünk, jobban is, mint ahogy azt elképzeltük. Az első négy meccsen tíz pontot gyűjtöttünk, majd jött a Nagymegyer - Komárom - Bős elleni három meccs, ahol csak egy pontot szereztünk. Ezt követően október közepéig jött egy újabb jó sorozat, de a szezon végét elrontottuk. Október közepéig az a két vereség még belefért, aztán a négy utolsó meccsből hármat is elvesztettünk. Kár a rossz végjátékért, de végül is pozitívan lehet értékelni az őszt. A hetedik helyen vagyunk, két ponttal lemaradva a harmadiktól. A tízedik helyig nagyon sűrű a táblázat.”
A tartalékcsapat egyik fő küldetése azokat a fiatalokat, akik kiöregedtek az ifiből, felkészíteni az A-csapat számára. Kik azok, akiknek erre megvan az esélyük, tehetségük?
„Szándékosan nem mondok neveket, nehogy elbízzák magukat. A jelenlegi keretben játszó srácok 19 éves korukig nagyon alacsony szinten játszottak, harmadik-negyedik ifibajnokságot. Annak semmi köze sincs a felnőtt focihoz. Fizikailag már az ötödik ligában is voltak gondjaink, ez most a harmadik ligában még jobban kiütközik. A második ligából kiöregedett három játékosnak is nagyon sokáig tartott, míg elkapta a fonalat. Ennek a csapatnak akkor lesz igazán értelme, mikor a mostani 1996-os korosztályunkból heten-nyolcan kiöregszenek. Közülük a játékosok kilencven százaléka a DAC-é, nem kölcsönjátékos. Amikor ők átjönnek, egy éven belül tényleg csak olyan húsz év körüli átlaga lesz a csapatnak. Ővelük lehet majd fokozatosan dolgozni, és egy-két éven belül a munkánk meghozhatja gyümölcsét, hogy saját nevelésű játékosok, nálunk megerősödve, bekerüljenek az A-csapatba.”
Németh Krisztián sportigazgató szavai szerint tervben van egy U23-as, profi szinten működő csapat kialakítása.
„Remélem, tényleg eljön az az idő, mert ha a külföldi csapatok sémáit vesszük, akkor valóban fontos funkciót tölt be ez az átmeneti csapat. Fizikai fejlődésben, megerősödésben is segít a gyerekeknek. Az az egyéves átállás a felnőtt fociba nagyon szükséges.”
Amellett, hogy a B-csapatot vezetted, játszottál is, ráadásul az ifiknél Németh Krisztián segítőjeként is működtél. Mennyire nehéz ezt összeegyeztetni?
„Nem volt könnyű, főleg az elején voltak napok, amikor az ifi csapatnál reggel és délután volt edzés, plusz a Várkony este hatkor. Ott játékosként is edzettem, és az edzést is vezettem. Kicsit kimerítő volt, de a szezon vége felé már csak akkor álltam be, ha nagyon muszáj volt: mikor kevesen voltunk, és úgy jött ki, hogy Radványi Miki sem tudott játékosokat küldeni, vagy pont azon a poszton nem voltak embereink. Nem volt könnyű, de megoldottuk.”
Aktív pályafutásodat egy nehéz sérülés törte ketté. Egészségileg már nincsenek gondjaid?
„Akkor nem lennének, ha találnék magamra több időt. Így 35 évesen már elkellene egy kis masszázs, egy-két nap pihenő és térderősítés. Mivel erre most nem volt időm, előjöttek a régi sérülések, megszólaltak a testem műtött részei.”
A csapat egyik kulcsjátékosa Belkovics László, aki 11 találattal a harmadik liga őszi gólkirálya lett, és emellett a segítőd is. Mennyire lehetett rá támaszkodni?
„Száz százalékban. Az UEFA edzőképző iskolájába járok, ahol havonta 3-4 napos képzéseink voltak. Így amikor nem tudtam edzést tartani, rá kellett bízni mindent. Megbeszéltük, milyen témájú edzést akarunk tartani, ő mindent elkészített, és száz százalékban megoldotta a feladatot.”
Van a csapatban még egy tapasztalt, ex-válogatott játékos, Branislav Fodrek. Ő hogy került Nyékvárkonyba?
„Tavaly télen csatárhiánnyal küszködtük. Ekkor ő is már a jövőre gondolt, és a játék mellett edzősködni szeretett volna ifjúsági szinten. Igaz, neki még játékosként magasabb osztályra is lenne, de az egészsége nem engedi. Szenctől tíz kilométerre lakik, és Németh Kriszti hívására érkezett. Braňo egy minőségi támadó játékos. Próbáljuk úgy kombinálni, hogy Szencen edzhesse az ifiket, hozzánk meg eljön pénteken edzeni, hétvégén játszani. Ezzel mindenki ki van segítve. Ez a verzió jó volt, hiszen tavasszal sokat segített, gólokat rúgott, és a feljutásból nagymértékben kivette a részét. Az egész addig működött, míg át nem került a szenci U17-es csapattól az U19-hez főedzőnek. Mindkét csapat első ligát játszik, ám az U19 egész Szlovákiát beutazza, beleértve Eperjest és Kassát, így már nem tudott minden meccsre eljönni, a pénteki edzéseken sem tudott részt venni. Az utolsó öt találkozón azért is voltunk olyan gyengék, mert hiányzott, ráadásul Radványi Miki sem tudott játékosokat küldeni.”
Fodrek fog tavasszal is játszani?
„Még nem tudjuk, nem beszéltük még vele sem. Amióta Szencen átvette az idősebb ifit, jönnek az eredmények, már nem utolsók. A Szenc is egy fontos csapat számunkra, bent kell, hogy maradjon. Így meg kell gondolni, össze-e tudjuk egyáltalán kombinálni ezt a két lehetőséget.”
Hogy néz ki a csapat programja a téli szünetben?
„A DAC-karácsonnyal zártunk, és a felkészülést január 12-én kezdjük. Hazai környezetben fogunk készülni. A tavaszi idény március első hétvégéjén kezdődik, 7-én és 8-án.”
Kezdő edzőként milyenek az első tapasztalatok, és milyen későbbi ambícióid vannak?
„Ez volt az első félévem. Minden embernek kell, hogy legyen magasabbra törekvő ambíciója, az az egészséges. Másrészt reálisan is kell nézni a dolgokat. Például még nem rendelkezem a legfelső edzői képesítéssel, most vár rám a záróvizsga és a munka leadása. A legközelebbi ambícióm ezt sikeresen elvégezni, majd szeretném megszerezni a profi licencet is, és valamikor a jövőben a legmagasabb szinten edzeni.”
Sok sikert kívánunk hozzá!
„Köszönöm szépen.”