Első nekifutásra még nem sikerült a DAC-ba igazolnia. „Próbajátékon voltam a klubnál, még Ladislav Škorpil edzősködése alatt. Nem feleltem meg,” kezdi Bari Jenő mesélni a történetet, mely végül mégiscsak jól végződött, hiszen egy év múlva már Dunaszerdahelyre igazolhatott.

„Visszatértem Fülekre, ahol még fél évig játszottam, majd kölcsönjátékosként Privigyére mentem. A DAC vezetői úgy döntöttek, hogy ismét megkeresnek. És így a második próbálkozásra már sikerült Dunaszerdahelyre igazolnom. Akkor már Jozef Valovič volt az edző,” fejezi be a történet második, immár sikeres részét.

Mindjárt az 1994/95-ös évad első fordulójában lehetőséget kapott a Slovan elleni Téglamezőn lejátszott mérkőzésen (1994. augusztus 6-án), amikor Jozef Ürgével alkották a DAC csatársorát.

Az első sárga-kék mezben szerzett góljára a 6. fordulóig kellett várnia, amikor a sároseperjesi Tatran elleni győztes hazai mérkőzésen talált be (2:0).

Kellemesen csalódott az öltözői fogadtatásban. „Tényleg nagyon kellemes volt. A srácok nagyon jól fogadtak, nem tudom elégszer dicsérni ezt. Meg kell mondanom, hogy a DAC a legkedvesebb klubom azok közül, ahol játszottam. És az is marad. Hasonlóképp vélekedek Dunaszerdahely városáról is.”

A becsületes játékost - aki sokat dolgozott magán - nagyon gyorsan megkedvelte a közönség is. „Semmi gondom sem volt a nézőkkel, épp ellenkezőleg. Ahogy mondja, megkedveltek, ráadásul rám akasztották a Romario becenevet. Attól kezdve a „Csallóközi Romario” voltam. Úgy gondolom, hogy nagyon szép kapcsolatot alakítottam ki a szurkolókkal,” nevet az egykori támadó, akit Jencinek is hívtak.

Bari volt az, aki a Jolsva elleni elődöntőben szerzett két góljával belőtte a csapatot az 1995-ös szlovák kupadöntőbe. És ő volt az is, aki a 40. percben vezetéshez juttatta a DAC-ot a pozsonyi Inter elleni döntőben, mikor értékesített egy büntetőt. Már úgy tűnt, hogy az ő találata lesz az egyetlen, tehát a győztes gól, és az áhított trófeához segíti a csapatot. Csakhogy a hosszabbításban gólt kapott a DAC, és az 1:1-es eredmény után végül tizenegyesekkel bukták el a kupát. A büntetők során Bari is hibázott, de előtte már két csapattársa is kihagyta - Igor Súkenník és Zsákovics Tibor. „Az Inter számított a döntő esélyesének, de lényegében az egész találkozón jobbak voltunk. Szinte már a mienk volt a kupa, de a legutolsó pillanatban kicsúszott a kezünkből. Az egy nagyon balszerencsés és szomorú mérkőzés volt számunkra,” tér vissza az összecsapáshoz, amely pontosan húsz évvel ezelőtt került megrendezésre.

Bari az Intertotó-kupában is képviselte a dunaszerdahelyi színeket, sőt be is talált a Trelleborg kapujába: „Ebből a szempontból is sok mindennel gazdagodtam a Dunaszerdahelyen töltött évek alatt. Pályafutásomat nézve is sok mindent köszönhetek a DAC-nak, az biztos. Olyan játékosokkal szerepelhettem együtt, mint Fieber Peti vagy Rudo Pavlík, így volt kitől tanulnom.”

Helyzetbe tudott kerülni, kihasználta a gyorsaságát, gólokat szerzett. Többet is lőhetett volna, de nem mindig jött össze neki a jó befejezés. „Egyetértek, rengetegszer kerültem helyzetbe. Persze, több gólt is lőhettem volna, ebben valószínűleg picit közrejátszott a tapasztalatlanságom, fiatalságom. Nagyjából három hónapig sérüléssel küszködtem. A klubnál eltöltött első szezonom sikeres volt, a bajnokságban a negyedik helyen végeztünk, bejutottunk a Szlovák Kupa döntőjébe. A második évadban már sajnos kevésbé ment jól a csapatnak,” összegzi a Csallóközben eltöltött két évét. Pont ebben az idényben talált be nyolcszor, mindegyik találatát az 1995/96-os évad alapszakaszában szerezte (22 mérkőzésen).

A szezon végén rábólintott a nyitraiak ajánlatára. „Úgy gondolom ez hibás döntés volt, mert ott nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. A csapat hatalmas gondokkal küzdött. A nagyszombatiak is megkerestek, én pedig sajnos a Nyitra mellett döntöttem,” mondja a távozása margójára.

Pályafutása következő állomása, konkrétan az MFK Máriatölgyes, már ismét sikeres volt Bari számára. Újra megtalálta a góllövő cipőjét, egy rövid ideig Besztercebányán is szerepelt, majd négy évet töltött a magyarországi Vác csapatánál. „A Szlovákiába való visszatérésem után edzői karrierbe fogtam, Füleken játékos-edzőként irányítottam a csapatot. Jól ment a szekér, hiszen két év alatt sikerült két szintet is feljebb lépnünk - az ötödik ligából a harmadikba kerültünk.”

Ezt követően még kisebb kluboknál játszott, és játékos pályafutása utolsó fejezete a gácsi Slovan csapatához kötődik. „40 évesen fejeztem be,” teszi hozzá. Ezt követően hazatért Fülekre, ahol a fiatalokat edzette. „Jelenleg a negyedik ligában szereplő Sklotatran Poltár csapatánál dolgozom edzőként, immár második éve. Egész jól megy a csapatnak, pillanatnyilag a tabella harmadik helyén állunk,” konstatálja.

Bari az UEFA B-licenszével rendelkezik. „Először azt mondtam magamnak, ez is elég lesz. Bár ha jobban belegondolok, nem is lenne rossz feljebb lépni. Sajnos viszont a környéken nagyon nehéz magasabb szinten játszó együttest találni, szűkösek a lehetőségek. Hozzánk Besztercebánya van a legközelebb, de saját maguk láthatják, hogy ott szintén nem túl rózsás a helyzet.” Az edzősködésből nem tud megélni. Mivel foglalkozik a labdarúgáson kívül? „A vendéglátóiparban vannak különféle üzleti érdekeltségeim,” válaszolja.

Fiai apjukra ütöttek, mindketten futballoznak. „Az idősebb, Jenő 22 éves, és a Fülek játékosa. Tizenhét éves korától szerepel a felnőttek között. A fiatalabbikkal pedig épp most tértem vissza Dunaszerdahelyről.”

A fiatalabbik fiáról szóló mondat magyarázatra szorul. „Prágában volt a DAC U14-es csapatával. Az együttest az a Balla Béla edzi, akivel csapattársak voltunk Dunaszerdahelyen. Dicsérték Krisztiánt, azt mondták, hogy ügyes… Ha minden jól megy és sikerül, akkor úgy néz ki, hogy az évek múltán egy újabb Bari tűnhet fel Dunaszerdahelyen,” árulja el az optimistán hangzó hírt. A fiatal Bari érkezése - aki egy jó ballábbal rendelkező középpályás - már a nyáron létrejöhet. „Nagyon örülnék neki, ha összejönne. Annál inkább, hiszen a DAC mindig is a szívügyem volt,” mondja az idősebb Bari fia pályájának margójára.

Ha minden sikerül, akkor ősztől a DAC egykori játékosának lesz rá oka, hogy gyakrabban látogasson Dunaszerdahelyre. „Igen. Nagyjából 18 éve nem jártam itt. Megváltozott a környék, és kis időbe tellett, mire megtaláltam a stadiont,” mondja nevetve.

Névjegy: Bari Jenő

Szülővárosában, Füleken indult a pályafutása, ahol 1971. június 24-én látta meg a napvilágot. Végigjárta az ottani korosztályos csapatokat, majd bekerült a felnőtt csapatba, ahonnan 1994 tavaszán a privigyei Baníkhoz került kölcsönjátékosként. Ugyanazon év nyarán a DAC-hoz igazolt, ahol két szezont töltött a szlovák legfelső osztályban. Ötvenkilenc mérkőzést játszott a sárga-kék színekben, ezeken tizenkét bajnoki gólt szerzett. 1996 nyarán a FC Nyitra játékosa lett, ahol két évig maradt. Pályafutása következő állomása a máriatölgyesi MFK volt. Losoncon szerepelt kölcsönben, és 2001-ben a besztercebányai Duklához került. 2001 őszén már a magyarországi Váci LVSE játékosa volt, ahol négy idény erejéig maradt (a Magyargéc SE csapatánál is szerepelt). 2005-ben visszatért Fülekre, ahol játékos-edzőként kezdett dolgozni. Játékos-edzői karrierjének további megállói az OŠK Ragyolc, az OŠK Fülekpüspöki és a TJ Slovan Gács csapatai voltak, utóbbinál fejezte be pályafutását. Ezt követően a fiatalokkal foglalkozott Füleken, majd edzői pályafutását a TJ Družstevník Tajtinál folytatta, és 2013 óta a TJ Sklotatran Poltár csapatát irányítja. Magánvállalkozóként dolgozik a vendéglátóiparban. Füleken él.            

Harsányi László