Az U19-eseknél töltött hosszú szezon után csak pár nap pihenőd volt, hiszen immár az A csapattal készülsz. Hogy érzed magad?

„Nagyjából egy hónapja már tudtam, hogy az A csapattal kezdem a felkészülést, és e hír hallatán nagyon boldog voltam. Úgy gondolom, hogy sokkal jobb ez így, mivel nem estem ki a ritmusból. Tartom a már elért szintet, és folytatom, tökéletesítem magam.”

Milyen céllal vágtál neki a felnőttcsapattal való felkészülésnek?

„Először szeretnék bekerülni a keretbe, majd a cserepadra. Onnan pedig már csak egy lépés a pálya, szeretnék fokozatosan minél több időt a játéktéren tölteni. Kezdetben akár csak tíz perceket, majd egyre többet.”

Túl vagyunk a felkészülés első hét napján. Mennyire nehezebb, mint amit az ifiknél tapasztaltál?

„Elég fáradt vagyok, hiszen nehezebb hozzászokni az intenzívebb, hosszabb edzésekhez. Viszont úgy érzem, hogy a szervezetem kezdi megszokni a nagyobb terhelést. Az edzések tökéletesek, a csapaton belüli hangulat is nagyon jó, úgyhogy kiválóan érzem magam.”

Az U19-es együttesben te voltál a csapatkapitány, körülötted forgott a játék, itt pedig az egyik legfiatalabb játékos vagy…

„Nincs ezzel gondom, hiszen tudom, hogy ezt a szamárlétrát mindenhol meg kell mászni. Idővel majd öregebb leszek, és jönnek a nálam is fiatalabbak. Ez az élet rendje.”

Hogyan fogadott titeket, fiatalokat a csapat, és milyen különleges feladataitok vannak?

„Szerintem minden a teljesítménytől függ. Ha látják rajtad, hogy tudsz focizni, és megvan a megfelelő akarat is, akkor ’békén’ hagynak és elfogadnak. Amit csak tudnak feladatot, azt nekünk adják: labdacipelés, bóják összeszedése. Szóval semmi komoly (nevet).”

Pár méterre laksz a DAC Arénától, így ha minden jól alakul, akkor hosszú idő után te leszel az első DAC-futballista, aki gyalog jár majd a csapat hazai meccseire…

„Jó is lesz, már persze ha addig nem költözöm el a szülői lakásból.”