Vasárnap, az idény utolsó hazai mérkőzésén a Nagyszombatot fogadjuk. Hogyan emlékszel vissza a két csapat eddigi szezonbeli három találkozására?
„A Spartak otthonában egyszer győztünk, egyszer pedig veszítettünk, de az őszi hazai összecsapás a leginkább fájó emlék, amelyen a sok gólhelyzetünk ellenére is alulmaradtunk. Nekem is volt egy lehetőségem, de sajnos fölé lőttem. Most egyértelműen a három pont a cél, más nem is jöhet szóba.”

Mit kell tenni, hogy elérjük a kitűzött célt?
„A Nagyszombatot ismerve, valószínűleg visszahúzódnak majd. Amennyiben hozzuk a saját játékunkat, ahogyan az utóbbi hetekben futballozunk, akár idegenben vagy a legutóbbi három hazai meccsünkön, abban az esetben nem félek a pontvesztéstől.”

Minek köszönhető szerinted, hogy a legutóbbi két mérkőzésen nyolc gólt is sikerült szereznünk, ami mindössze kettővel kevesebb, mint amennyit az első tíz tavaszi forduló során lőttünk?
„Minden a helyére került. Jó formában vagyunk, pozitív a hangulat, kisegítjük a másikat, amennyiben valaki hibázik a pályán. Már csak két megmérettetés van hátra, mindkettő döntővel ér fel, mindannyian ezekre az összecsapásokra készülünk. Jelenleg kizárólag a Nagyszombatra összpontosítunk, hogy sikerrel vegyük a vasárnapi rangadót, majd azt követően megküzdhessünk a Zsolnával a második helyért.”

Sorozatban öt mérkőzésen is ugyanaz a kezdőcsapat kapott lehetőséget. Mennyiben járul hozzá ez a stabilitás ahhoz, hogy megtaláltuk a góllövő cipőnket?
„Remek, hogy állandósult a kezdő tizenegy összetétele. Örülök, hogy én is a tagja lehetek, így ezt könnyebben mondhatom (nevet). Alaposabban ismerjük egymást, legyen szó a védelemről, középpályáról, vagy akár a támadósorról. Nagyon fontos, hogy a csereként pályára lépők is mindig képesek voltak bizonyos pluszt hozni. Például Redzic kétszer is eredményes volt, de a második félidőben a Rózsahegy ellen is a levegőben lógott a gól. A kispadról beszállók szintén a maximumot nyújtják és segítenek azoknak, akik az első 60-70 percben hajtottak. Ki kell emelnünk a többiek hozzájárulását is, akik kevesebb lehetőséget kapnak, mivel az edzéseken mutatott jó hozzáállásukkal szerepük van benne, hogy a csapat jó formában legyen. A keret összes tagja rendkívüli tudású futballista. Ha az edzésen 10 a 10 ellen futballozunk vagy más gyakorlatot végzünk, ezek általában kiegyenlítettek és magas színvonalúak, aminek köszönhetően mindenki képes fejlődni.”

Vasárnap rangadót játszunk a nagy riválisunk ellen, amelyen komoly a tét, az európai kupaporondra való kijutás. Mit jelent számodra, hogy odahaza lépünk pályára a Spartak ellen?
„A célunk, hogy a dobogón végezzünk, amihez minden egyes szurkolóra, nagyra és kicsire is szükségünk van. Szeretném őket meghívni, hogy segítsenek nekünk és hogy sorozatban hetedik alkalommal sem hiányozzunk az európai kupákból. A hazai meccseket az ő segítségükkel hoztuk le, mert mögöttünk álltak, az egész 90 perc során buzdítottak minket. Így sokkal kellemesebb futballozni, az ellenfélnek pedig pont fordítva, hiszen tízezer ember van ellenük. Ez jobb teljesítményre sarkall minket és nagyon boldog lennék, ha legalább annyian kilátogatnának, mint a Slovan ellen. Nagyon fontos mérkőzés következik, egyfajta kis nagydöntő. Mindkét csapat számára nagy a tét, így remek összecsapásra számítok, amelyen minden egyes szurkoló segítségére szükségünk lesz.”

Te vagy a Nagyszombat elleni találkozó arca, nekik pedig az utóbbi időben jól megy a góllövés…
„Egyáltalán nem lenne rossz betalálni, mindenképpen nagyon boldog lennék. Többen is megjegyezték, hogy már ideje lenne… Viszont egyáltalán nem bánnám, ha más iratkozik fel a góllövők közé, de győzünk. A csapat sikere az elsődleges. A gól csak a hab lenne a tortán, talán ennek a segítségével a válogatott edzőinek is újra felhívnám a figyelmét.”