Labdarúgó életrajza ismert a szurkolók előtt. Személy szerint mit tart pályafutása legemlékezetesebb pillanatainak?

„Háromszor szerepeltem a nemzeti csapatban, többek között Szlovákia ellen is játszottam 1994-ben, amikor 4:1-re kaptunk ki Pozsonyban. A szlovák válogatottból emlékszem Peter Dubovskýra, és sok más nagynevű játékosra. Az akkori csapatunk csak a hazai bajnokságban szereplő játékosokból állt, nem játszottak benne idegenlégiósok. Természetesen a válogatottbeli szerepelés volt pályafutásom csúcspontja. Klubszinten pedig az, hogy Horvátország legnagyobb klubjában, a Hajduk Splitben játszhattam. Pályafutásom legszebb éveit töltöttem a Hajduknál. Hét éven át szerepeltem ott összesen, kisebb-nagyobb megszakításokkal: játszottam többek között a Casino Salzburgnál, az izraeli Hapoel Tel-Avivnál és Kínában. A Casino Salzburgnál csapattársak voltunk Tibor Jančulával. A profi játékos pályafutásom után - melyet szívproblémák miatt kellett befejeznem 33 évesen, bár még játszhattam volna néhány évet - maradtam a Hajduk Splitnél, és az ifjúsági csapat edzője lettem. Három, vagy négy év után feljebb léptem a ranglétrán, és a nagycsapat másodedzőjeként dolgozhattam. Kétszer - 2008-ban és 2012-ben - a válogatott megfigyelője voltam, ahol Asanovic, Bilic és Prosinecki is az edzői stáb tagjai voltak. Két Európa-bajnokságon, a 2008-as, Svájcban és Ausztriában, majd a 2012-es, lengyel-ukrán rendezésűn voltam megfigyelőként a csapat mellett. Az U21-es csapatnál pedig másodedzői minőségben dolgoztam. Az elmúlt három évben a horvát második és harmadik vonalban kaptam lehetőséget, mint főedző. Amikor pedig Aljosa Asanovic, egykori spliti csapattársam hívott ide és felvázolta az itteni projektet, nem gondolkodtam sokat.”

Ha már szó esett a Casino Salzburg-ról: az 1993/94-es idényben, amikor az osztrák csapat az UEFA-kupa döntőjébe jutott, a DAC volt első ellenfele a sorozatban. Számunkra máig ez az utolsó UEFA-kupában lejátszott párharc…

„1993 és 1995 között a Casino Salzburg nagyon erős volt. Mi voltunk Európa egyik meglepetéscsapata Otto Barić edző vezetésével.”          

 

Milyen körülmények között érkezett télen a DAC-hoz?

„Aljosa keresett meg. Leírta az itteni terveket, én pedig rábólintottam. Ez egy esély, hogy közösen jó munkát végezzünk. Tomi Maric elmondta a klub történetét és azt, hogy a csapat rövid időn belül Szlovákia három legjobbja közt akar lenni. Miért ne ragadjam meg az esélyt, hogy ennek a nagy projektnek egy kis része lehessek?”

Az edzők nem is annyira kis részesei a projektnek…

„Igen, én a saját szerepemre értettem ezt, hiszen Tomi a főedző.”

Mennyi időre szól a szerződése?

„Másfél évre, egyéves további opcióval. Számomra azonban nem a szerződés hossza, vagy a pénz volt a fontos. A projekt a legfontosabb. És a jól végzett munka.”

A vezetőedzővel ismerték egymást személyesen ideérkezésük előtt?

„Hírből ismertük egymást, személyesen viszont még nem. Voltak közös barátaink, és lényegében ők voltak a kapocs közöttünk. Aljosa hozott össze minket.”

Hogyan jellemezné Tomislav Maric vezetőedzőt?

„Tomi Németországban született és ott is nőtt fel, és mentalitásán ezt nagyon érezni. Vannak horvát gyökerei, de ő nem horvát. Az edzésen mindennek késznek kell lennie, egy pillanat alatt tudnunk kell, kinek mit szükséges tennie. Eddig minden rendben van.”

Ön miért felel a csapaton belül? Milyen feladatokat lát el az edzések előtt és alatt?

„Rengeteget beszélgetünk, az egész edzői stáb. A nap huszonnégy órájában ezzel a projekttel élünk. Mindegyikünk elmondhatja Tominak a véleményét, viszont ő a főnök, és az ő kezében van a döntés, rajta áll, hogy megfogadja-e a tanácsunkat, vagy nem. Nekem, Borbély Balázsnak és a két Martinnak is részletesen elmondja, mi a dolgunk. Eddig sok döntést közösen hoztunk meg, és remélem, hogy ez a jövőben is így marad és továbbra sem lesz semmi gond.”

Dunaszerdahelyre érkezése előtt főedzőként dolgozott Horvátországban, most másodedző. Mennyire van megelégedve az új posztjával?

„Természetesnek tűnt, hogy elfogadjam egy olyan ember hívását, aki válogatott volt, aki mögött egy remek Bundesliga-karrier áll, és aki rendkívül sok tapasztalatot szerzett másodedzőként, megfigyelőként híres Bundesliga-csapatoknál. Egy ilyen emberrel dolgozni új tapasztalatot jelent. Nincs vesztenivalóm, csak tanulhatok tőle. Ki tudja, mit tartogat a jövő: remélem, hogy hosszú ideig maradhatunk Dunaszerdahelyen, és utána majd meglátjuk.”

Tomislav Maric gyakran beszél a filozófiájáról. Önnek mi a filozófiája, és a kettő mennyire áll közel egymáshoz?

„A filozófiám közel áll az övéhez. Azt vallja, hogy minél gyorsabban labdát kell szerezni, majd ha nálunk van, akkor szereti azt járatni. Mivel középső középpályás voltam, a tízes számú játékos, természetes, hogy én is engedni akarom a csapatot játszani. Ha nálunk van a labda, meg kell várni azt a pillanatot, amikor támadásba lendülhetünk, és betalálhatunk. Viszont az elmúlt években a futball rohamléptekben fejlődött. Manapság ha nem vagy elég gyors és nem vagy száz százalékosan felkészülve, akkor nem játszhatsz. Ha tudsz is mindent a fociról, viszont nincs erőd, akkor halott játékos vagy. Kettőnk filozófiája maximum öt százalékban tér el egymástól.”

Aktív pályafutása során játékmester volt. Milyen típusú játékosokat kedvel?

„Épp az ilyen típusokat kedvelem. Azokat, akik nem félnek cselekedni, ha a helyzet megköveteli; akik meg merik húzni a váratlan dolgokat, amiket nem én adtam utasításba nekik. Ezek azok a játékosok, akik indítják a szélsőket, helyzetet teremtenek a csatároknak, vagy maguk fejezik be az akciót. A csapatnak szüksége van olyan játékosra, mint amilyen én voltam. Nem igazán tudom, hogy a mai szlovák focisták közül kihez hasonlítsam ezt a típust: régebben talán Peter Dubovský volt ilyen, aki már sajnos elhunyt. Dubovský a Real Madrid tízese volt, és amint említettem, egyszer játszottam is ellene a horvát válogatottban. Az ilyen futballista azonban már nem létezik a mai fociban, talán csak David Silva, vagy Tomáš Rosický. Viszont én az ilyen típusokat kedvelem. A Zidane, Iniesta vagy Xavi típusú játékosok kihalnak, mint a dinoszauruszok. Természetesen lehet találni az ő stílusukhoz közeli játékost. Szeretem a jó védőket, támadókat, viszont elsőként mindig az ilyen típusokat keresem. Számomra a középpálya a minden. Ők diktálják a játék tempóját. Ha jó középpályásaid vannak, akkor előnyben vagy.”

Hatodik hete van Dunaszerdahelyen. Milyen előrelépést lát?

„Mi nem ismerjük az ideérkezésünk előtti helyzetet. Miután idejöttünk, úgy gondolom, hogy a csapat hétről hétre fejlődik. Jó csapatunk van, viszont az a hátrányunk, hogy nem ismerjük a többi szlovákiai csapatot. Nem tudjuk, hova helyezzük saját csapatunkat. Tudjuk, hogy a Zsolna, Slovan és a Trencsén felső kategóriát képvisel, de úgy gondolom, hogy mi simán elérhetjük a második kategóriát. Bízom benne, hogy az elvégzett munkával már a szezon végén feljebb leszünk. Később majd meglátjuk, mi lesz, viszont remélem, hogy egy év múlva szlovák viszonylatban élcsapat lehetünk.”

Ön szerint mi csapatunk gyenge pontja és erőssége?

„Először a pozitívum: a csapat egységes. Nincs kiemelkedő képességű játékos, ezért mindenki a másikért dolgozik, küzd. Tudom, hogy ezért a nagyobb csapatok sem mehetnek biztosra ellenünk. Nincs gond a srácok edzésmunkájával sem, hiszen remekül dolgoznak. Minden probléma nélkül végigcsináltunk már szinte az egész felkészülést. Pont az ilyen játékosok miatt remek lehetőség ez, hogy jó munkát végezzünk.”

Mifelénk úgy mondják, hogy a csapat homogén.

„Igen, homogén a csapat, és ez számunkra nagy előny.”

Szerette a téli felkészülést játékos korában?

„Nem. Sosem szerettem a téli felkészülést, mert hosszú volt. Csak az olyan országokban van gond, ahol van téli szünet. Ausztriában és Horvátországban is volt szünet, Izraelben viszont nem. A hosszú téli szünet alatt gond lehet fejben.”

Szóval teljesen megérti a játékosokat.

„Igen, én is voltam játékos, ezért teljesen megértem őket. De mivel profik, tudják, hogy ez hozzá tartozik a focihoz. Megértjük őket, így ezzel nincs probléma.”

A felkészülés során tíz napot Törökországban töltött a csapat. Hogyan értékeli az összpontosítást?

„Nagyon jól. Már voltam egyszer Törökországban a Hajdukkal, így ismerem az ottani környezetet. Jó volt az időjárás, csak egy napon esett, egyébként sütött a nap. A pályák és az étel is jó volt, tehát jó munkát végezhettünk.”

Sikerült már berendezkednie Dunaszerdahelyen?

„A Villa Rosában lakom. Az ott dolgozó emberek nagyon kedvesek, a város kicsi, este hét után szinte teljesen elcsendesül. Hallani az ugató kutyákat, így csend és béke honol. Számomra ez főleg akkor lesz jó, amikor megérkezik a családom.”

Mi a helyzet a családjával?

„Utánam jönnek, csak még nem tudom, mikor. A gond az, hogy még iskolába járó gyermekeim vannak. Amikor Horvátországban eljön a tavaszi szünet, akkor remélem, itt lesznek.”

Mennyi gyermeke van?

„Három lányom és egy unokám is van, így 45 évesen már nagypapa vagyok.”

Pillanatnyilag nincs sok szabadideje, de egyébként mik a hobbijai, mivel tud a legjobban kikapcsolódni?

„A legjobb kikapcsolódás számomra az, ha otthon vagyok, meccseket nézek a tévében, olvasok, vagy a gyermekeimmel játszom. Semmi különlegesre nincs időm. Az embernek a nyári szünet alatt van lehetősége hosszabban pihenni. Nekem van például egy kis tengerparti házam. Oda járok búvárkodni, halászni, de nem sok időm marad rá. Egész pontosan évente egyszer, egy hétre, maximum tíz napra.”             

Holnapután kezdődik a tavaszi idény. A Videoton elleni nézőszám igazolja, hogy a szurkolók ki vannak éhezve a focira. Mit ígér, és mit vár a szurkolóktól a ViOn elleni bajnokin?

„Tudom, hogy az itteni emberek imádják a focit és a három hónapos szünet után ki vannak rá éhezve. Ismerem ezt a helyzetet, hisz olyan városból származom, ahol hihetetlenül odavannak a fociért. A Hajduk Splitre általában 8-10 ezer ember jár… Biztos vagyok benne, hogy az egész csapat otthagyja száz százalékos tudását és akaratát a pályán, és megmutatja a klub és a szurkolók iránti szeretetét. A szurkolók miatt is nagyon lényeges, hogy győzelemmel kezdjük az tavaszt.”

Szlovákiában a mi stadionunk látogatottsága a legnagyobb, 3300 feletti. Korábbi csapataihoz képest ez jóval kevesebb, de amint láthatta múlt szombaton, a hangulatra itt sem lehet panasz…

„Igen, remek szurkolóink vannak. Egyébként Horvátországban a Hajduk Spliten és a Rijekán kívül egyik csapatnak sincs nagy szurkolótábora. A Dinamo Zágráb szurkolói az elnök, Zdravko Mamic elleni tiltakozásuk miatt nem járnak meccsekre. A Hajduk mellett, a Rijeka stadionja is tele van mostanság, hiszen a csapat jó eredményeket ér el az Európa-ligában és a hazai bajnokságban is.”

Mit vár az első mérkőzéstől?

„Természetesen győzelmet! Ez egyértelmű, hisz mindenki három pontot vár tőlünk. Legnagyobb gondunk, hogy nem tudjuk, milyen erős a bajnokság és az aranyosmaróti csapat. Ezért csak saját csapatunkról tudok beszélni. Nagyon remélem, hogy nyerünk.”