A tegnapi DAC-Zalaegerszeg (1:0) felkészülési mérkőzést a két csapat vezetőedzője, Marco Rossi és Artner Tamás értékeli.
Marco Rossi, DAC: „Az első tíz percben megint lassan kezdtünk, lassan gondolkodtunk és lassan is passzoltunk. Nem használtuk ki a létszámfölényünket az oldalakon, és ez volt az oka annak, hogy a háromvédős rendszerről négyvédősre váltottunk. A 4-3-3-as felállás sokkal jobb volt, domináltunk a mérkőzésen. Viszont ugyanaz a gondunk, mint a szezon első felében: a gólszerzés. Ismét legalább öt-hat tiszta gólhelyzetet hagytunk ki, amelyek közül néhány hihetetlenül egyszerű volt. Ha ezeket nem használod ki, akkor a bajnokságban megbüntetnek az ellenfelek, és nehéz helyzetben leszünk. Támadásban sokkal hatékonyabbnak kell lennünk, de ezt már a bajnokság elejétől mondom. Felépítjük a helyzeteket, bejutunk a tizenhatosba, de az utolsó döntés, a passz, a beadás mindig rossz. Mindig más játékos követi el a végső hibát. Tegnap fáradtak voltunk, hiszen január 10-től nem pihentünk, és csak nemrég jöttünk vissza Törökországból. Ezért is kaptak most a játékosok két nap szabadot. A következő hét kicsit lazább lesz, hogy jól felkészüljenek a Szenice ellen. Ami tegnap ellenfelünket illeti, a lehetőségeikhez képest jó meccset játszott a ZTE. Annak ellenére, hogy magyar másodosztályban szerepelnek, agresszíven futballoztak és lezárták a területeket, gyors ellentámadásokra építettek. Jók voltak taktikailag, és az átmeneteket is megfelelően alkalmazták. Egy reaktív és koncentrált gárdát láttam, és sok sikert kívánok nekik a tavaszi idényhez.”
Artner Tamás, Zalaegerszeg: „Befejeztük a felkészülési időszak nehéz felét, és az öthétnyi kemény munka után ez a mérkőzés volt a vizsga. Elmondhatom, hogy hatvan percig remekül helytálltunk a DAC ellen. Az első félidő kifejezetten jó volt, ellenfelünknek nem volt egy helyzete sem. Nagyon szép támadásaink voltak, ám a végére elfogytunk, amire magyarázat lehet az, hogy egyszerre öt fiatalunk is a pályán volt. Több játékost is kipróbáltunk, így összességében elégedett vagyok a csapattal a vereség ellenére. Élveztük ezt az óriási futballhangulatot, ami itt Dunaszerdahelyen létezik, gyönyörű a stadion. Egy kicsit fura volt a végjáték, ugyanazt tapasztaltam, mint Magyarországon: ha nem vezet a csapat, akkor a szurkolók elégedetlenek – ezt nem vártam. Akkor is bíztatni kell az együttest, ha éppen vesztésre áll, vagy nem megy a játék.”