Az elmúlt félév során több ezer kilométert utaztunk, hogy minden egyes DAC-meccset tudósítással, fotóval és videóval tegyünk emlékezetessé. Őszi élmények és tavaszi kívánságok honlapunk munkatársainak szemével.
Megfordítottuk a szerepköröket és ezúttal szerkesztőinket, videós munkatársunkat és fotósainkat kérdeztük:
Mit hozott számodra ez az őszi idény és mi volt a legerősebb élmény?
Mit szeretnél a tavaszi folytatásban átélni?
Mit kívánsz a szurkolóknak és magadnak az új évben?
Wimmer Gábor, szerkesztő: „Az őszi idénytől más szemszögből követtem figyelemmel a mérkőzéseket, mivel a közvetítői állásból több részletre kell odafigyelni. Az élmények közül kiemelném a trencséniek ellen aratott győzelmet és az azt követő eufóriát. Ritkán látunk ehhez hasonló csodát a DAC-stadionban.
A tavaszi folytatásban szeretnék idegenbeli győzelmekről tudósítani, és hogy a táblázat első felében zárjuk a szezont. Remélhetőleg megőrizzük veretlenségünket hazai pályán az egész szezonon át. A szurkolóknak is ugyanezt kívánom, mivel én magam is DAC-drukker vagyok.“
Milan Vrábež, szerkesztő: „Az ősz elsősorban egy régi álmom beteljesülését jelentette. A DAC-nak kezdtem dolgozni, ez volt a legnagyobb élmény. Minden egyes meccsen ott voltam, és az összes meccs különleges volt számomra. De mindenképp meg kell említenem a Trencsén elleni 3:2-es győzelmet. Még sokáig emlékezni fogok arra az eufórikus hangulatra, ami az újságírói szektorban is kitört. Szép emlékeim maradtak a Slovnaft Cup mérkőzéseire is, akár Deményben vagy Mocsonokban. Egy élmény volt figyelni a hazai szervezőket, akik számára a DAC elleni volt az évszázad mérkőzése.
Bízom benne, hogy a tavaszi folytatás jobb eredményeket és több sikerélményt hoz majd, mint az őszi idény. Remélem, az első hatban végzünk és titkos álmom a kupadöntő. Saját magamnak azt kívánom - és egyben ezen fogok dolgozni -, hogy az új évben tovább javuljak és egyre magasabb szinten tudjam informálni a dunaszerdahelyi nézőket. A szurkolóknak azt kívánom, maradjanak továbbra is ilyen kiválóak. Még sokáig úgy élvezzék a futballt, ahogy azt csak itt Dunaszerdahelyen tudják, és ezt az örömöt továbbra is terjesszék az egész országban. Ezen felül természetesen mindenkinek sikeres 2015-ös évet kívánok.“
Vojtik Szimona, fotós: „Számomra az őszi idény egy megtiszteltetéssel kezdődött, én lehettem a DAC egyik hivatalos fotósa. Ahogy a csapat, az edzők és a vezetőség, én is izgultam a szezon előtt. Igaz nem annyira az eredmények miatt, inkább azért hogyan fogom teljesíteni ezt a feladatot. Próbáltam magamból száz százalékot kihozni, igyekeztem a feladatomat minél jobban teljesíteni. Nagy mérföldkő volt számomra, amikor megkaptam az új technikámat. Egy kis időbe telt mire beletanultam, de úgy érzem sikerült. Rájöttem arra, hogy a fotóimmal kicsit jobban be tudom mutatni a meccseket a szurkolóknak, és akik épp nem voltak ott, a fotóimon keresztül egy kicsit mégis ott lehettek a meccseken. A legnagyobb élményem a Trencsén elleni meccsen volt, utolsó percek 2:2, hopp 11-es, Otti készül, én szinte már a pályán állva imádkoztam, fotózni se tudtam, annyira izgultam, berúgta... Sikítottam, de mint valami őrült... Hihetetlen élmény volt. A szurkolás terén pedig a DAC-Slovan volt számomra a legnagyobb élmény, a koreográfia és az egész 90 perc. Igaz, ez után a meccs után voltak kis nézeteltérések, de én mégis ezt a mérkőzést emelném ki. Hozzá teszem, hogy nagy tiszteletem a szurkolók előtt, mert mindenhol ott voltunk és mindenhol megmutattuk a hangunkat. Köszönöm nekik és remélem ez tavasszal is így lesz. Hisz szívünk sárga-kék!
Örülnék annak, ha tavasszal végre összejönne az idegenbeli győzelem, és igazolunk pár olyan játékost, akik ebben segítik majd a csapatot. Nagyon szeretném újból megélni a 2013/2014-es szezon tavaszát, amikor az egész stadion szurkolt és belehajtotta csapatunkat a győzelembe. Főleg egy olyan eufóriát, mint a tavaszi Nagyszombat elleni meccsen. Ezért megragadva az alkalmat szeretném megkérni a szurkolóinkat, hogy továbbra is ilyen kitartóan szurkoljanak a Mi DAC-unknak. Továbbá nagyon örülnék annak, ha a kupában is egy szép helyezést érnénk el.“
Lelkes Ernő, fotós: „Az egész őszi szezon számomra egy teljesen új tapasztalat volt. Kissrác korom óta a meccseken kizárólag szurkolóként voltam jelen. Az utóbbi években pedig a kinti meccsek zömén a csapatot buzdítottam a többi DAC szurkolóval. Ez merőben megváltozott. A kölyök meccsek fotózása valahogy átment egy teljesen más minőségbe, és én az A-csapat meccsein is a pálya szélén találtam magamat. Az a megtiszteltetés ért, hogy megörökíthetem a szezon érdekes pillanatait, a játékosok és a szurkolók örömét, bánatát. Ez nagyon megtisztelő feladat, egyben kihívás is, amely olyan önfegyelmet és koncentrációt kíván a meccsek alatt, amihez eddig nem voltam szokva. Mert hát mit csinál egy vérbeli DAC-drukker, amikor a csapata betalál a hálóba? A válasz egyértelmű: Örül a gólnak úgy, hogy majd kiugrik a bőréből. Ezzel szemben mit tesz a fotós, aki mellesleg DAC-drukker? Próbálja a lehető legnagyobb önmegtartóztatással - fegyelemmel megörökíteni mások örömét, miközben a saját belsője majd felrobban a sok emóciótól. Hát így van ez. Ezek a pillanatok határozták meg ez őszi szezont. A legforróbb szitu az volt számomra, amikor a hazai Trencsén elleni meccs végén döntetlen állásnál a játékvezető befújta javunkra a tizenegyest. Én valahol a szögletzászlónál álltam. Úgy döntöttem, hogy a kapu mögül örökítem meg a pontrúgást. Ehhez csupán két dolog kellett: Odaérni a kapu mögé mielőtt a játékos nekifut, és útközben futva kicserélni az objektívet a megfelelőre. Persze a nagy sietségben sikerült kiejtenem az obit, ami elegánsan elgurult. Valahogy összeszedtem, és rögzítettem a gépre. Szabó Otti berúgta a gólt és boldogságban úszott az egész stadion velem együtt. Na persze a fotók is elkészültek!
Tavasszal látni szeretném, hogy a szurkolók elégedetten hagyják el stadionunkat minden egyes meccs után. Azt szeretném, hogy a DAC-drukkerek emelt fővel beszéljenek a klubról. Mindig!“
Iván Péter, videós és technikai szakértő: „A kamera mögött általában a legnagyobb helyzet után, vagy a legszebb gól láttán is meg kell őrizni a hidegvért, és csak csendben ünnepelni vagy bosszankodni. Nehéz volt ezt azonban betartani Saláta Kornél egyenlítő góljánál a Trencsén ellen, Szabó Otti tizenegyesből lőtt góljánál pedig egyszerűen lehetetlen volt. Még az összefoglalóban is hallani, ahogy őrjöngünk a kamera mögött.
A tavaszi szezonra azt kívánom, hogy a csapatot sikerüljön megfelelően feltölteni, hogy vörösre tapsoljuk a kezünket a meccseken, látványos és eredményes futballt játszunk, és kialakuljon a jövő nagy sikercsapatának magja. De elsősorban: a Slovant oda-vissza megverni.“
Nagy Krisztián, főszerkesztő: „A tavaszi idény során több olyan esemény történt, amiről még unokáink is beszélni fognak. Ezért nem kis feladat hárult ránk júliusban, a honlap indulásakor. Felelősek lettünk az emlékek megőrzéséért, a meccsek hangulatának felidézéséért a világháló segítségével. Kevés tapasztalattal (főleg az élő közvetítések terén) és teljesen új rendszerben, de annál nagyobb elszántsággal vágtunk neki, így a problémákat és hibákat is könnyebb volt leküzdeni. Pozitívum, hogy stabil csapattal dolgozhattunk és fokozatosan javulni tudtunk. Azt bátran ígérhetem, hogy továbbra sem fogunk megelégedni, terveink és elképzeléseink 2015-ben is hajtanak majd bennünket. Ezúton köszönjük mindazoknak, akik hozzájárultak honlapunk fejlődéséhez!
Az őszre visszagondolva rengeteg élmény pörög le szemeim előtt. A pályán történtekből kiemelném Černák győztes gólját a Miava ellen, a Trencsén elleni hihetetlen fordulatot és a Szenyice elleni 3:0-át. A meccseken kívül az Ismerős Arcokat a pályán, a 12-es játékosunk hétről-hétre nyújtott parádés teljesítményét a lelátókon, valamint a barátias fogadtatást, amiben a kupameccsek alkalmából részesültünk. A legerősebb élmény azonban az utolsó hazai meccshez fűződik, és itt egy picit személyes leszek. A DAC-Besztercebánya előtti néma csend édesapám emlékére örökre emlékezetemben marad.
Kívánom, hogy az új év szebb és jobb legyen, mint 2014 volt! Mivel az elmúlt esztendőnek jó néhány felejthetetlen pillanata volt, ez nem lesz egyszerű. Jó lenne viszont olyan sikert, sikereket elérni, amikre még évekig emlékezni fogunk. Például 28 év után hazahozni a Szlovák kupát... Amit pedig semmiképp sem szeretnék megélni: ne legyen többé üres a B-közép!“
