Hogyan tudtad meg, hogy az édesapád elhunyt?

„Hajnalban, három óra körül felhívott a testvérem. Mindössze annyit tudok, hogy éjjel egykor vitte be a mentő a kórházba, és végül háromkor hunyt el. Az orvosok sem tudták megállapítani a halál okát, ezért boncolást rendeltek el.”

Elgondolkodtál azon, hogy nem vállalod szombaton a játékot?

„Nem igazán. Beszéltem az édesanyámmal, a testvéremmel és az edzővel is. Ez a munkám, így azt mondtam, hogy az utolsó mérkőzésen is a pályán leszek. Győzni szerettünk volna, kár az elvesztett két pontért.”

Minden bizonnyal azért ez egy más meccs volt számodra, mint a többi…

„Igen, hiszen gyakran gondoltam arra, ami történt. Szinte semmit sem aludtam az éjszaka folyamán, de kilencven percre igyekeztem elfelejteni a tragédiát, és végigjátszottam a mérkőzést.”

Két, góllal végződő szituációban is benne voltál. Bár az első találat hivatalosan nem a te neved mögé került, hogyan láttad azt a helyzetet?

„Kontaktusban voltam a labdával. Nem észleltem, hogy végül rólam vagy az ellenfélről került a kapuba, mert nem tudtam nyomon követni az útját. Kettő-nullára vezettünk, és nem szabadott volna előfordulnia annak, hogy leállunk. Az első félidőben lényegében a saját térfelünkre sem engedtük átjutni az aranyosmarótiakat, aztán az ő góljuk után nem sokkal ismét 3:1-re elhúztunk. Nem tudom, mi történhetett az utolsó húsz percben - talán megelégedtünk a kétgólos előnnyel. Hozzánk és az edzőhöz hasonlóan a szurkolók is elégedetlenek voltak.”

A találatodnál, mellyel 3:1-re alakítottad a mérkőzés állását, magad mentél a kapusra. Tudtad, hogyan fogod befejezni az akciót?

„Láttam, hogy Marko Divković jól megindult a szélen. Sikerült a labdát bepasszolnia a védő mögé, és onnantól már magam mentem a kapusra. Amint lekezeltem, tudtam, hogy Kováč mellett fogom elhelyezni a lövést.”

Előzetesen talán több ponttal számoltunk az utolsó négy fordulóból, de ennek ellenére is a negyedik helyről vonulunk a téli szünetre. Összességében hogyan értékeled az őszi szezont?

„Benne vagyunk az első hatban, ez volt a cél. Új az edző, a csapat jó, bár két játékossal lehetne erősíteni. Viszont, ha úgy fogunk futballozni, mint a Slovan és a Zsolna elleni hazai, valamint a Trencsén elleni idegenbeli összecsapásokon, akkor nyugodtan megcélozhatjuk a bajnoki címet is. Három-négy lehetőségünk is volt az őszi második hely elérésére, de a legutóbbi négy döntetlennel ez az esély elúszott. Ha ezekből a meccsekből csak hármat megnyerünk, akkor simán üldözhetnénk az első helyen álló Nagyszombatot, amely szerintem nem fogja tudni megőrizni a szezon végéig a vezető pozícióját. Most viszont egy hónapig teljesen el kell feledkezni a futballról és pihenni, majd januárban gőzerővel elkezdeni a felkészülést. Tavasszal még három forduló hátravan az alapszakaszból, amelyeket sikerrel kell vennünk, aztán simán összpontosíthatunk az európai kupaszereplést biztosító helyezések kiharcolására.”

A szezonban eddig tizennyolc mérkőzésen nyolc gólt szereztél, sorozatban harmadszor vagy a házi gólkirályunk. Ez volt számodra a legjobb ősz?

„Nem tudom, de ha jól emlékszem, az első dunaszerdahelyi idényemben hét gólt lőttem ősszel. Elégedett vagyok, hiszen szép szám a nyolc találat - ráadásul úgy, hogy középpályás vagyok, nem pedig klasszikus csatár. Viszont csapatként szerezhettünk volna több pontot is, mivel az utolsó négy találkozó nem az elképzeléseink szerint alakult.”

Mennyi gólt tűztél ki magad elé célul a tavaszi idényre?

„Minél többször szeretnék betalálni, ha egészséges leszek. Nem szívesen állítok fel személyes célokat, mert aztán nem sikerült teljesíteni azokat.”