Emlékszel olyan mérkőzésre, amelyen a csapatod pár másodperc után vesztésre állt?

„Így hirtelen nem ugrik be, szerintem nem. Viszont olyan volt, hogy mi vezettünk ilyen korán.“

Milyen az hátrányba kerülni, amikor még labdához sem értél?

„Nem pozitív, az biztos... Viszont abban a pillanatban úgy gondoltam és hittem, hogy van még elég időnk visszajönni a meccsbe.“

És mire gondoltál, amikor negyedóra után már 2:0 volt?

„Ott már azért megijedtem, és szembe jutott, hogy az utóbbi másfél-két hónapban gólt kapunk szinte minden helyzetből. Ugyanez történt most is. Ott már nem voltam annyira pozitív, de még mindig hittem benne, hogy valami fordulhat. Elég jól is alakult, hiszen Ákos révén szépítettünk, és az első félóra után visszajöttünk a meccsbe. A félidő utolsó tizenöt percében voltak helyzetecskéink, amit be lehetett volna rúgni, ráadásul Robonak (Polievka) volt egy ziccere. Akár 2:2 is lehetett volna a félidő, de sajnos nem jött össze.“

Mit mondott az edző a szünetben?

„Arra intett, hogy többet kell futni és csapatként játszani, mert ha nem fogja mindenki száz százalékra odatenni magát, ez a Trencsén ellen kevés lesz. En sajnos nem sikerült, elég hamar kaptuk egy harmadik gólt is. Ezután egy rögzített szituációnál Marin (Ljubicic) jó pozícióból fejelhetett, Robo (Polievka) előtt adódott egy nagy helyzet, amit a kapus lábbal hárított, aztán ott volt Pačinda lehetősége... Lehetett volna 3:2, ami mégiscsak szebben mutat, mint a 4:1. Be kell rúgni a helyzeteket, főleg ilyen csapatok ellen! Van, amikor csak egy-két lehetőség adódik egy meccsen, nekünk volt öt elég nagy, és ebből csak egy ment be. Ezért lett ilyen nagyarányú a vereség. A Trencsén is sokszor csak annyit játszott, ami kellett neki, úgyhogy mindenképp megérdemelten győzött, de nem ilyen arányban.“

Ez volt az idény legmagasabb veresége. Hogy érezted magad a pályáról lejövet?

„Rosszul. Legjobban nem is a vereség bántott, inkább az, hogy nem funkcionáltunk egységes csapatként. Egy hete a Zsolna ellen az egész csapat odatette magát, most úgy érzem ez nem mindenkinek sikerült. Ezért kaptunk ki ilyen nagy arányban. Amikor csapatként kapunk ki, de mindenki száz százalékra hajt és jobb az ellenfél, akkor az nem zavar annyira. De most hiányzott belőlünk a tűz, és ez bánt a legjobban.“

A válogatott miatt a hétvégén szünetel a bajnokság. Ilyenkor jobb az egyhetes kihagyás, vagy inkább meccset játszanál?

„Őszintén megmondom, én jobban örülnék egy meccsnek. Azt szeretem, amikor egymás után jönnek a meccsek, és mindjárt van lehetőség javítani. Bár az is lehet, hogy jót tesz velünk egy kis pihenő, mert az utóbbi szériáink inkább negatívak voltak. Vár ránk még három meccs, most rápihenünk és remélem sikerül hozni mindhármat.“

Hány ponttal lennél elégedett az őszi idény utolsó három fordulójából?

„Úgy rézem, már nagyon sok pontot szétosztottunk a többi csapatnak, tehát csakis kilenccel. Mindenképpen azt szeretném, hogy a plusz-mínusz mutatóban pluszban legyünk.“

Ma indítottuk az ősz játékosa-szavazást. Te személy szerint kinek adnál voksot?

„Nálam mindig a csapat az első. Úgy érzem, mi csapatként vagyunk erősek, és amikor kompakt a csapat, akkor tudnak egyes játékosok individuálisan is kiugrani. Például a bajnokság elején ez így sikerült Ákinak (Szarka) vagy Pačindának. Talán Šeďo (Štepanovský) és Brašo (Brašeň) az, aki megkaphatná a szavazatomat, persze ha szavaznék. Mindketten már hosszú ideje stabil és megbízható teljesítményt nyújtanak, nekem ők az úgymond kedvenceim (nevet).“