Az I. SZNL gólvágójaként Verebélyről érkezett a DAC-ba. Gólerős játékát a szlovák legfelső osztályban is bemutatta, pedig ott olyan híres támadók közt kellett érvényesülnie, mint Radványi Miklós és Pavol Diňa, akik az akkori dunaszerdahelyi csapat tagjai voltak.
Magas, hosszú hajú játékos, aki nagyon érzi az ellenfél kapuját, és remek befejező. Így emlékezünk Jozef Ürgére. Bár csak három és fél szezont töltött a DAC-nál, mégis Peter Šoltésszel és Tibor Jančulával együtt a sárga-kék klub első ligás történelmi góllövőlistájának a 9.-11. helyén áll.
„A nemzeti ligában szerzett góljaim keltették fel a dunaszerdahelyiek figyelmét. Dušan Radolský edző szorgalmazta a leigazolásom, ám ő szinte rögtön a Cheb csapatához távozott. Nagyon gyorsan zajlott minden, mert amikor a DAC vezetői - Šanta és Molnár urak - eljöttek utánam, nem tudták ki lesz Radolský edző utódja. Végül Ladislav Škorpilra esett a választásuk,” eleveníti fel a történteket Ürge, aki 1993 nyarának kezdetén érkezett a Csallóközbe.
A több mint húsz évvel ezelőtti csapatra így emlékszik: „Simon, Diňa, Radványi, a Belgiumból visszatérő Fieber, Siago, Súkenník, Mentel, az új erősítés, Serbin… Ők olyan játékosok voltak, akik tiszteletet érdemeltek. Egyszerűen teljesen más volt a helyzet, mint amihez Verebélyen hozzá voltam szokva. Ami az edzéseket, a felkészülést és a törődést illeti, össze sem lehetett hasonlítani a második ligában tapasztaltakkal.”
Már a nyári Intertotó-kupában lehetőséget kapott, és két góllal tette le a névjegyét. „Az első mérkőzésen 0:3-as vereséget szenvedtünk odahaza az Odense csapatától, majd Németországba mentünk, ahol 2:0-ra győztünk.” A csapat viszont 1:7-es kiütéses vereséget szenvedett Székesfehérvárott a Videotontól, sőt még a DAC kapusát választották a mérkőzés legjobbjának. „Pavol Diňa találatával 1:0-ra vezettünk, majd valahogy megfordult a meccs. Sőt Miro Mentel még több helyzetet is megfogott,” mesél a találkozóról, amelyen azonban nem lépett pályára.
Jött a bajnokság, a legfelső szlovák liga első idényének nyitófordulója, és Ladislav Škorpil edző Radványi ékpárjaként a kezdőcsapatba nevezte Ürgét. „Rögtön az első bajnoki mérkőzésemen gólt szereztem. A 88. percben esett, és azzal győztük le 1:0-ra a Nyitrát,” emlékszik vissza pontosan a legfelső osztályban szerzett első góljára. „Nagy hőségben folyt a meccs, már elegünk volt belőle. Emlékszem, Simon Gyuszi abban az időben már a kassaiakkal kacérkodott, ezért csak a kispadon kapott helyet. A második félidőben azonban beállt, és az érkezésével nagyot javult a játékunk. Azt hiszem, hogy a gól pont az ő és Fieber Peti összjátékából született,” igazolja remek memóriáját a 22 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve.
Az élvonalban töltött első szezonját nagyon jó góllövési mutatókkal zárta, tíz találatot szerzett. „Škorpil edző azt mondta nekem: azért vagy itt, hogy gólokat lőj. De Pažo Diňa és Radványi Miki is itt voltak. Főleg a tavaszi szezonban ment a gólszerzés. Mégis csak Verebélyen természetesnek vették, hogy sok gólt szerzek, na de az első ligában… Érdekes, hogy pont a Slovan és az Inter, vagyis a pozsonyi csapatok ellen szereztem a legtöbb gólt, akik a tabella első két helyén végeztek - mi pedig közvetlenül utánuk. Viszont megállapítható volt, hogy az első liga valami másról szól. Nagyobb a színvonal, és többet játszanak ésszel.”
Az 1993/94-es idényben három góllal szórta meg az „égszínkékeket”, míg a sárga-feketék ellen két találatot szerzett - tehát az összes góljának a felét. A pozsonyi csapatok ellen lejátszott mind a négy mérkőzésen betalált.
A következő években már sem a csapatnak, sem pedig neki nem ment olyan jól. „Én is kevesebb gólt szereztem, ezért nehezebben kerültem be a kezdőcsapatba. Az edzők cserélődtek, Jozef Valovič jött a segítőjével, Alexander Vencellel. Az eredmények hullámzóak voltak, egyszer fenn, egyszer pedig lenn voltunk… Pažo Diňa, Simon Gyuszi, Radványi Miki és Miloš Tomáš is elhagyta a csapatot. Meg is éreztük a hiányukat, bár jött a jó képességű Vlado Weiss. Emellett voltak jó mérkőzéseink és sikeres sorozataink. Nem mondhatom, hogy gyenge csapatunk volt, de egy valami hiányzott - a gólok.”
Bár a DAC-nál töltött időszakának a második fele már nem volt olyan sikeres, mint az első, mindezek ellenére pozitívan értékeli a klubnál eltöltött időt. „Nagyon sok tapasztalatot szereztem itt. Mikor a második ligában szereplő Puhóba távoztam, és összehasonlítottam, mennyi ember törődött a csapattal, akkor az összehasonlíthatatlan volt a DAC-nál tapasztaltakkal. Dunaszerdahelyen sokkal nagyobb volt a törődés. Az Intertotó-kupa, vagy a Salzburg elleni UEFA-kupás mérkőzések olyan tapasztalatot adtak, amelyet a második ligában fél szezon alatt sem szerez az ember. Megfizethetetlen.”
Az 1996/97-es idény felében Puhóba távozott, ahol több mint három évig szerepelt. A privigyei Baníknál is játszott, sőt egy rövid időre a légiós életet is kipróbálhatta a finn FC KooTeePee Kotka csapatánál. „A munkavállalási engedélyem csak két hónapra szólt, viszont nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem ott. Csak kérnem kellett, és mindent megkaptam. Úgy tűnt, mintha fizetett szabadságon lennék.”
Ezt követően visszatért Verebélyre, ahol az alacsonyabb osztályú bajnokságokban segítette nevelőegyesületét. „33 évesen fejeztem be, mert mindkét térdemet meg kellett operálni. A beavatkozásokat követően újrakezdtem, próbálkoztam, próbáltak rábeszélni a folytatásra. Verebély egyik városrészében, Felsőahán (Horný Ohaj) dolgoztam játékos-edzőként, és 37 évesen fejeztem be az aktív pályafutásom.” Ezen kívül még másfél évig edzette a Nyitra melletti falu, Gímes (Jelenec) csapatát.
Nem játékosként, nem is edzőként, hanem funkcionáriusként tért vissza Verebélyre. „Felkértek, hogy legyek a klub elnöke. Elfogadtam, és már két éve dolgozom ebben a funkcióban. A nyugati III. ligában szerepelünk, ahol a dunaszerdahelyi B-csapat is vitézkedik.”
Hobbiként tekint a verebélyi Spartak irányítására? „Hobbiként? Inkább felelősségként tekintek rá. Be kell biztosítani a klub mindennapi működését… Hiszen tudják, miről beszélek. Még jó, hogy olyan polgármesterünk van, aki segíti a klubot,” mondja. Mindenesetre magánvállalkozói munkája mellett irányítja a klubot, és élvezi.
Fia is kipróbálta a labdarúgást, de nem igazán volt sikeres. „21 éves lesz. Verebélyen játszott, be is került a felnőtt csapatba, és más ötödik ligás együtteseknél is szerencsét próbált. Majd abbahagyta, és Angliába ment. Most készül hazajönni, és talán bekapcsolódik a futballéletbe. Meglátjuk…”
Jozef Ürge még mindig figyelemmel kíséri egykori klubja, a DAC szereplését. „A DAC-ból való távozásom után is mindig követtem a csapat eredményeit. Amikor Puhóban játszottam, a DAC is ugyanabban a bajnokságban szerepelt, így találkozhattunk. Verebély városrészében, Felsőahán sokan beszélnek magyarul, és amikor még a DAC-ban játszottam, négy-öt autónyi ember is rendszeresen járt a dunaszerdahelyi meccsekre. Ők ma is a csapat szurkolói, és amikor találkozunk, mindig elbeszélgetünk a DAC-ról. Nagyon szurkoltam Radványi Mikinek, aki képes „megbolondítani” az embereket. Ami a jelenlegi DAC-ot illeti, ez már egy más klub, mint a pár évvel ezelőtti, amely fuldoklott a problémákban. Nagy kár a Trencsén elleni vereségért, a helyzetek megvoltak,” mondta a beszélgetés végére a dunaszerdahelyiek egykori támadója.
Névjegy: Jozef Ürge
1970. január 29-én született Verebélyen, ahol tízévesen indult a pályafutása. Tizennyolc éves korában került az A-csapathoz, amikor a Tesla a kerületi bajnokságban szerepelt. Tizenöt góljával segítette hozzá az együttest a II. SZNL-ba való feljutáshoz. 1989 júliusában az RH Sušice csapatához rukkolt be. Visszatérése után 21 góljával tevékeny részt vállalt az I. SZNL-ba való feljutásban, majd a felsőbb osztályban is folytatta a gólszerzést. 1993 nyarán lett a dunaszerdahelyi DAC játékosa. A szlovák liga 1. fordulójában a Nyitra elleni mérkőzésen debütált, és rögtön gólt is szerzett. Három és fél évet húzott le a csapatnál, 64 bajnoki meccsen lépett pályára, ezeken 16 gólt lőtt. Az 1996/97-es évad felénél a puhói Matador érdeklődött iránta, ő pedig végül rábólintott az ajánlatukra. 2000-ig maradt Puhón, az új évezred kezdetekor rövid ideig a privigyei Baníknál is szerepelt. A finn FC KooTeePee Kotka csapatánál még kevesebb időt töltött (két hónapot). Pályafutása végén visszatért oda, ahonnan karrierje indult: Verebélyre. Az ottani ifjúsági csapat edzője is volt. Játékos-edzőként szerepelt Felsőahán (Verebély egyik városrésze) és Gímesen. Manapság a verebélyi Spartak labdarúgóklub elnöke. Magánvállalkozó, az élelmiszer- és a vendéglátóiparban dolgozik.
Harsányi László
