Csapatkapitányként mit szólsz a táblázathoz, ahol tizenöt forduló után a második helyen állunk?

„Kellemes rápillantani, de még sok munka és összecsapás áll előttünk, nagyon messze van a szezon vége. Mérkőzésről mérkőzésre kell haladnunk, legközelebb a Zsolna ellen lépünk pályára. Tudjuk, hogy az egy rendkívül nehéz találkozó lesz - akárcsak a decemberig fennmaradó négy meccs. Összpontosítanunk kell, és minél több pontot gyűjteni.”

Mi volt eddig a legpozitívabb dolog a számodra az idényben, visszanézve a tizenöt bajnoki mérkőzést és a kupatalálkozókat is?

„Minden lehet pozitív és negatív is, de csak az eredmény a fontos, az mutatja meg, hogyan szerepeltünk. Jó eredményeket értünk el, emlékezetes meccseket játszottunk, a kupában is továbbjutottunk. Szép eredmény a második hely, de nehéz lesz azt megőrizni. Közösen kell dolgoznunk, jó hangulatot teremtenünk a pályán és az öltözőben egyaránt.”

A csapat egyik legnagyobb ereje a szurkolókban rejlik, stadionunkban a látogatottság jóval a bajnokság átlaga felett jár. A Slovan elleni derbit megelőzően, mikor játszottál legutóbb tízezer ember előtt?

„Talán Nagyszombatban. Amikor a Hajduk Splitnél futballoztam, harminc, de akár negyvenezer ember is kíváncsi volt ránk. Ukrajnában minden meccsen tíz-tizenötezer szurkoló előtt léptünk pályára. A Dinamo Kijev vagy a Sakhtar Donyeck otthonában ötvenezer szurkoló is volt. A Fortuna Ligában a mi szurkolóink a legjobbak, sehol máshol nincs ilyen hangulat, mint Dunaszerdahelyen.”

A drukker segítségére az említett Zsolna elleni mérkőzésen is szükség lesz, hiszen Pačinda és Kalmár nélkül utazunk a bajnokhoz.

„A keretünket tizennyolc-húsz játékos alkotja, és vannak olyanok, akik csak a lehetőségre várnak. Remélem, hogy most majd megmutatják, mire képesek.” 

Van valamilyen kiváltságod, amiért te vagy a csapat legidősebb tagja?

„Nincs. Nem szeretem, amikor valaki az életkort nézi. Számomra mindegyik csapattársam egyenlő: az, aki játszik, aki a kispadon ül, vagy akár a tribünön foglal helyet. A csapatunkon belül nagyon jó, pozitív hangulat uralkodik. Az edzések befejeztével közösen járunk kávézni, sok időt töltünk együtt.” 

Összességében hogyan érzi magát Dunaszerdahelyen a Ljubičić család?

„Remekül, minden tetszik itt. Ez a negyedik szezonom a DAC-nál, és megkedveltük az itteni embereket. A kislányom már itt kezdett óvodába járni, és képes szlovákul beszélgetni, ismeri a különféle dalocskákat is. A magyar nyelv viszont iszonyatosan nehéz… Már akkor is itt voltam, amikor még minden a régi volt. Most egy új korszak kezdődött a klub történelmében, és szeretnék még sok jó meccset átélni és a csapat segítségére lenni Dunaszerdahelyen.”