Visszatekintve hogyan értékelnéd a szombati, Zólyombrézó elleni összecsapást?

„Az első félidőben nem játszottunk jól, nem sikerült megvalósítanunk azt, amit a mérkőzés előtt megbeszéltünk az öltözőben. A félidei szünet után azonban már jobb volt, és sikerült győznünk. A gólon kívül még egy tizenegyest is kihagytunk, de a legfontosabb a három pont megszerzése. Ez volt az utolsó mérkőzés ebben a stadionban, a szurkolók ismét fantasztikusak voltak, csodálatos hangulatot teremtettek. Az egész idény során mellettünk álltak, amiért hatalmas köszönet jár nekik. A klubban dolgozó embereknek is jár a köszönet, a csapattársaknak pedig gratulálok a győzelemhez.”

Megérdemelt a sikerünk?

„Nehéz megmondani, de a második félidőben mutatott játékunkért talán igen. Tele volt a stadion, az emberek kilencven percen át hajtottak minket. Hittek a győzelmünkben, ami végül sikerült is. Máshogy talán nem is végződhetett volna.”

Emlékszel a gólodra, mellyel lényegében feladtad a stadionnak az „utolsó kenetet”? Nyitva volt a szemed a fejesnél?

„Igen, nyitva. Másként hogy szerezhettem volna gólt? (nevet). Béla (Horváth) jól ívelte be a rövid sarokra a szögletet. Ott helyezkedtem, és sikerült a kapu üres részébe találnom. Remekül éreztem magam, és amint kiderült, egyúttal ez volt az utolsó találat ebben a stadionban.”

Ennek a gólnak köszönhetően immár a történelmünk részese lettél…

„Szép dolog a történelem, de nekünk előre kell tekintenünk. Minden nap egy új nap, előre kell gondolkodnunk, hiszen rövidesen egy új stadion áll majd itt.”

A legutóbbi fordulókban a védelem közepén szerepeltél, amely sok változtatáson ment keresztül. Milyen az Egrivel való együttműködés?

„Dezsi fiatal játékos. Jól futballozik, és az együttműködésünk rendben van. A középhátvéd poszt nem az én helyem, de minden mérkőzésen megpróbálom a maximumot nyújtani, koncentráltan játszani, és a lehető legtöbbet adni a csapatnak.”

Még négy összecsapás maradt az idényből, mindet idegenben abszolválunk. Mennyi megszerzett ponttal lennél elégedett?

„Még 12 pontot szerezhetünk, de mérkőzésről mérkőzésre kell haladnunk, mindig csak a soron következőre összpontosítva. Nem akarunk azzal foglalkozni, hogy milyen eredményeket ér el a Miava, a Zsolna, a Nagyszombat vagy a Rózsahegy. Saját magunkra kell odafigyelnünk, hogy minden találkozón jobbak legyünk az ellenfélnél.”