A mérkőzés előtt többé-kevésbé tudtuk, mit várhatunk az ellenféltől. Győztünk, de a három pont megszerzése nem volt könnyű.  

„Úgy kezdtünk, ahogy azt elterveztük, agresszívan, nyomás alá helyezve az ellenfelet. A cél az volt, hogy rájuk rontunk és gólt szerzünk. Sajnos, a gólszerzés nem jött össze, bár helyzeteink voltak. Talán ha Paľo Jurčo jobban oldja meg az adott szituációt, nyugodtabban játszhattunk volna. Ezután a vendégek is felbátorodtak és megmutatták, a támadójátékuk erős, olyan tapasztalt játékosokra építenek, mint Pekár, Kuzma és Sládek, akik nagyon jól bánnak a labdával. Volt egy százszázalékos helyzetük, amit megelőzően két hatalmas hibát is vétettünk - messze voltunk egymástól, túlságosan előrementünk és az elveszített párharc után taktikai szabálytalanságot kellett volna elkövetnünk a pálya közepén. Nem így történt, az ellenfél létszámfölényt alakított ki és Sládek ziccerbe került. Szerencsére, Paľo Penksa fantasztikusan hárított. Körülbelül 20 gyengébb percünk volt és ez volt a vendégcsapat egyetlen tiszta gólhelyzete. A második félidő első öt perce kapkodó játékot hozott, de utána egyértelműen uraltuk a meccset, a széleken játszottunk, főként a jobb oldalunkon. Már az első félidőben láttam, hogy a fiatal Švecnek gondjai vannak, és a félidőben felhívtam a játékosok figyelmét arra, hogy rá játsszanak, onnan jöjjenek a beadások, ott van a sikerhez vezető út. Az ellenfél szervezetten játszott, a mi részünkről hiányzott a nagyobb küzdés és a pontosabb utolsó passz. Talán csak kétszer sikerült jól beadni a labdát, és mindjárt helyzetek lettek belőlük - egyszer  Jurčo nem jól ugrott fel, utána Krišto fejesét csodával határos módon védte a kapusuk. De végül egy szép támadás után sikerült megszerezni a hőn áhított gólt. Nem véletlenszerű akció volt, a védőknél kezdődött, majd következett Turňa jó passza Jurčonak, aki továbbadta Horváth Bélának, ő Černákot hozta helyzetbe, a fiatal játékos pedig szemben a kapussal rutinosan kihasználta a helyzetet. Szép támadás volt, a második félidei teljesítményünkért megérdemeltük a gólt és a győzelmet is.”

Minek örültél szombaton a legjobban?

„Éreztem a játékosokon, hogy győzni szeretnének, bár néha hiányzott a minőség. Černák találata után őszinte örömöt láttam rajtuk, mint tavasszal Nagyszombatban.”

Meccseink forgatókönyve szinte hétről hétre ismétlődik, jobb és rosszabb periódusok váltakoznak. Biztos keresed az okát, hogy miért van ez így.

„Mert az ellenfeleink is jó csapatok, főleg amikor játékba lendülnek. Ismétlem magamat, a bajnokságban bárki legyőzhet bárkit. Mi, főként otthon, igyekszünk letámadni az első 10-15 percben és gólt szerezni. De ezt nem lehet 90 percen keresztül játszani, egyszerűen nem megy. Ezért akarunk mihamarabb betalálni, mert ha vezetést szerzel, a játékosok nyugodtabbak lesznek. Ha sikerül két gólt lőnünk, a játékosok bátrabbakká válnak, jobb és szebb focit játszanak, és utána négy gólt is szerzünk. Tavasszal ezt Besztercebánya ellen láthattuk. De ha nem sikerül betalálni, az ellenfél is megmutatja az erejét, főként, ha átengedjük nekik a középpályát. Természetesen nem szándékos a középpálya átengedése, ott agresszívebbnek kell lennünk, csakhogy sok párharcot veszítettünk el, és taktikai hibákat is elkövettünk. A második félidő szemmel láthatóan jobb volt, kinyomtuk az ellenfelet és összeszedtük a lepattanó labdákat.”

A meccset a még csak 17 éves Roland Černák döntötte el, akit az ellenfelek idáig nem nagyon ismertek. Nem tartasz attól, hogy mostantól jobban figyelnek majd rá?

„Az életkorára való tekintettel érzéssel kell vele bánni. Kiváló játékos, aki bármikor beugorhat a meccsbe és új színt, bátorságot hoz. Gyors, nem fél az egy-egy elleni párharcoktól. Nagyon jó, hogy van egy ilyen típusú játékos a kispadon és be lehet vetni, amikor az ellenfél védelme már nem annyira koncentrált.”

Nem lehet nem észrevenni, hogy meccsről meccsre kevesebb néző látogat ki a stadionba.

„Bánt, mert épp olyan szakaszban vagyunk, amelyet nem lehet átugorni. A szezon előtt kijelentettünk, hogy a célunk a bajnokság első felében végezni, sosem mondtuk, hogy idén bajnokok akarunk lenni. Hat mérkőzés után nyolc pontunk van, ami nem a legrosszabb, főleg úgy, hogy erős ellenfelekkel kezdtünk. Talán nem játszunk olyan szép focit, mint tavasszal, másrészt az ellenfelek többet foglalkoznak velünk. Ez már nem a tavalyi DAC, amikor az ellenfelek győzni jártak ide, rúgtak három-négy gólt, majd hazamentek. Bízom benne, hogy ha jönnek az eredmények, a nézők is visszatérnek. Úgy veszem, hogy nyár van, az emberek kirándulnak, és ha majd hazajönnek, ismét visszatérnek a stadionba. Szükségünk van a szurkolókra. Nagyban nekik köszönhető, hogy idén már a tizedik meccsen vagyunk veretlenek otthon, ebbe a sorozatba szinte belehajszoltak minket. Nem létezik, hogy egy csapat minden mérkőzést 4-5 góllal nyerjen meg. A ligánkban minden csapat erős, és ahogy mi győzhetünk idegenben, ugyanúgy ki is kaphatunk otthon. Jó dolog, hogy a nézőink nagyon jó hangulatot teremtenek és a nehéz pillanatokban segítenek. Nélkülük sokkal nehezebb lenne olyan nehéz meccseket hozni, mint a szombati is volt.”

Olyan hangok is vannak, hogy összehasonlítva a tavaszi és az őszi keretet, gyengültünk.

„Nem értem, miért jött létre olyan légkör, hogy gyenge a csapat. Ha ez igaz volna, nem lenne nyolc pontunk. Egy előre eltervezett, hosszú távú folyamat zajlik, a fiatal, reményteljes játékosok beépítése, akik most megmutathatják magukat. Csak úgy fejlődhetnek, ha nehéz meccseket játszanak. Egy év múlva kész játékosok lehetnek. Ha ezen az úton indulsz el, nem térhetsz le róla, mert saját magadat csapod be. Napi kapcsolatban vagyok a klubelnökkel, a lehetséges erősítésekről is beszélünk. Ugyanúgy, heti szinten beszélek a tulajdonossal, aki szintén azon a véleményen van, hogy türelmesen kell dolgozni és minden rendben lesz. Mindig azt állítottam - ha jól dolgozol, az eredmény előbb-utóbb meglesz. Gyakran felmerül az 1988-as év, amikor itt járt a Bayern München. Tudatában kell lenni annak, hogy az a DAC-csapat három évig alakult. Amikor 1994-ben a harmadik helyen végeztünk, ugyanaz a csapat voltunk, amit három évvel ezelőtt Szikora kezdett építeni, majd utána jött Radolský, és Škorpil fejezte be a munkát. A focit nem lehet átverni, vannak dolgok, melyeket nem lehet átugorni. Amire most a leginkább szükségünk van, az a türelem, a csapat mellett ki kell állni. Tudom, hogy ez nem könnyű, de már most látszik a munka néhány eredménye. Hét gólt szereztünk, ebből kettőt a 18 éves Sabler lőtt, aki az U 20-as válogatott tagja, egyet a 17 éves Černák szerzett, de a kezdőcsapatunk tagja a 19 éves Tóth is. Két év múlva lehet, hogy a szlovák foci csillagai lesznek. Ehhez azonban játéklehetőségre van szükségük. Visszatérek még a Gergel-témára. Természetesen sajnálom, hogy elment. Ám sokkal kecsegtetőbb ajánlatot kapott, és minket nem lehet pénzügyileg összehasonlítani Lengyelországgal. Amikor én jobb ajánlatot kaptam, elmentem Németországba. Ez érthető és logikus.”

A Myjava elleni meccs előtt nem éreztél növekvő nyomást magadon?

„Sosem éreztem növekvő nyomást a vezetőség részéről. Az elmúlt szezon után a tulajdonos a bizalmáról biztosított, amit a mai napig érzek. Ugyanez a helyezet az elnökkel és a sportigazgatóval, mindennapi kapcsolatban vagyok velük, a játékosokról beszélgetünk, akiket kinéztünk. Néhányan közülük már megérkeztek, mint Struhár, Horváth, vagy Jurčo, a tavalyi bajnokság harmadik legjobb góllövője. Aztán vannak olyanok, akik nem akartak idejönni, és én nem szeretnék olyan játékost a keretben, aki nem akar a DAC színeiben játszani. A tulajdonossal, elnökkel és sportigazgatóval való közös munka egész tavasszal kiváló volt, és a mai napig is az. Az előző tulajdonossal hat év alatt összesen nem beszéltem ennyit, ráadásul nem is ilyen építő jellegűen. Nem értem, miért akar valaki mesterséges konfliktust gerjeszteni. Az senkinek sem jó, főleg nem a csapatnak. Most nyugalomra és türelemre van szükségünk.”

Többször említetted, hogy a klubvezetőkkel egyfolytában keresitek a megfelelő típusú játékosokat a csapat kiegészítéséhez. Milyen posztokra kerestek embert?

„Annak ellenére, hogy hat meccsen hat gólt kaptunk, a védelem egyértelműen erősítésre szorul. Keresünk még egy jó támadót. Nyolc játékos maradt a kezdőcsapatból, ami jó, és ezt még edzőként nem éltem át. Nem tudom, egyes emberek miért akarnak mesterséges konfliktust szítani.”

Tegnaptól két új játékos edz velünk, mit mondhatsz el róluk?

„Az egyik egy szerb támadó, Miroslav Stanić, aki a Partizan Belgrád akadémiáján nevelkedett. A másik Tin Karamatić, egy horvát középső védő, aki a Dinamo Zágráb neveltje. Hétfőn jöttek, a héten megnézzük őket és a játékos edzéseken felmérjük, hogy mi rejlik bennük.”