Felforgatott kezdőcsapattal léptünk pályára Kassán. Mi volt ennek az oka?

„Paľo Penksa nem olyan teljesítményt nyújtott az elmúlt meccseken, amilyenekhez hozzá voltunk szokva. Már a Trencsén elleni összecsapáson is bizonytalanságot éreztem nála, Nagyszombatban is szerepe volt a kapott gólokban, és a Rózsahegy ellen idehaza az első félidő során négyszer is rosszul futott ki kapujából. Egész héten figyeltem őt, láttam, hogy bizonytalan, és tudtam, pillanatnyilag Pernecký jobb formában van nála. Úgy döntöttem, hogy nincs vesztenivalóm, és Andyval kezdünk. Egész évben cserekapusként szerepelt és becsületesen edzett, várta a pillanatot. Véleményem szerint a feladatait gond nélkül ellátta, sugárzott belőle a magabiztosság, elégedett vagyok vele. Támadásban egy olyan csatárra volt szükségem, aki képes megtartani a labdát, háttal a kapunak is jól dolgozik, és Szarka képes erre. Mellette egy gyors, robbanékony játékost akartam szerepeltetni, mint amilyen Černák, aki nem fél játszani. Az elvárásokat teljesítette, a 70. percig kiválóan játszott. Brašeň balhátvédként lépett pályára, mert Otti nem volt százszázalékos egészségi állapotban.”

Tudod, hogy szombaton melyik kapus kezd majd a Szenyice elleni mérkőzésen?

„Most még csak annyit tudok, hogy van két jó kapusom. Egész héten figyelni fogom őket és majd a hét vége felé döntök arról, melyikük fog védeni.”

Mit láttál a szombati meccs elemzése után?

„Az első félidő nem volt optimális a részünkről. Az ellenfélnek csak egy nagy helyzetet engedtünk kidolgozni, mely során nem fogtuk a játékosokat a büntetőterületen, bár a mérkőzés előtt kiemeltem, hogy a tizenhatosban szorosan kell őriznünk Haskićot a Škutkát. Ennek ellenére több hibát is vétettünk. Ezen a szituáción kívül azonban a hazaiakat nem engedtük nagy helyzetbe kerülni, így az egész csapat védekezése jó volt. Támadásban nem voltunk elég kreatívak, felívelgettük a labdákat, mintha féltünk volna játszani. A második félidőben már összeszedtük a lepattanó labdákat, és képesek voltunk nyomás alá helyezni a hazai csapatot. Volt egy körülbelül 15-20 perces intervallumunk, amely során egyértelműen mi irányítottunk, és elég helyzetet dolgoztunk ki ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést. Mikor a legjobban nyomtunk, akkor szerzett gólt az ellenfél. A következő tíz perc arra kellett, hogy a csapat magához térjen. Utána mi kezdtünk el játszani, és megérdemelten egyenlítettünk. Minimum egy pontot megérdemeltünk.”

Beszéltetek a mérkőzésről Aljosa Asanović-csal?    

„Igen. Azt látja, amit mi is, mintha néhány játékos félne játszani. Hiányzik egy kreatív középpályás, aki ötletet tud hozni a játékba. Ezt azonban már az első találkozón is látta. Aki ért a focihoz, mindjárt látja, mi hiányzik itt nekünk. Meg kell ezt oldanunk, de természetesen ez csak a téli szünetben lesz lehetséges. Most sok sérültünk van, és szombatig olyan kezdőcsapatot kell felállnunk, amely képes legyőzni a Szenyicét.”