A hármas sípszó után láthatóan csalódott voltál. Kép nap elteltével ugyanolyan csalódott vagy?

„Igen, mert többet is elérhettünk volna. Aktívan kezdtünk, mi dolgoztuk ki az első komolyabb helyzetet, de sajnos nem sikerült kihasználnunk. Ellenkezőleg, a Zsolna első szögletéből mindjárt gólt szerzett. Pont ez bánt a leginkább, mert a szögleteknél és a pontrúgásoknál ki voltak osztva a feladatok, mindenki tudta, kit kell fognia. Ezt lényegében az egész mérkőzés során rosszul csináltuk, hiszen mindhárom gólt standardszituációkból kaptuk. Ez a játékosok fegyelmezetlenségéből fakad, és tavasszal máshogy fogjuk megoldani ezeket a dolgokat. Régebben is kaptunk így gólokat, de mióta Kornél megérkezett, nem volt ilyen gondunk. Most viszont három ilyen gólt kaptunk, ezért valamit ki kell gondolnunk és máshogy kell megoldanunk, mint eddig. Másrészt viszont megmutattuk, hogy tudunk focizni, és az őszi bajnokkal kiegyenlített meccset játszottunk. Sajnos, ahogy azt már többször említettem, a foci nem műkorcsolya. A focit gólokra játsszák és az ellenfelünk szerzett hármat, mi csak egyet. Ezért kaptunk ki.”

A mérkőzés elején aktív játékkal leptük meg Zsolnát, az ellenfelet nem engedtük kibontakozni. Ez miért csak 20-25 percig tartott?

„Zsolnával nem lehet túlságosan nyíltsisakos meccset játszani. Fontos volt az aktív kezdés, egységesek voltunk, a két csatárunk közel helyezkedett egymáshoz. Ez húsz percig működött, jól támadtuk le őket és jól is őriztük a játékosaikat, nem hagytuk nekik átvenni a labdát és a kapu felé fordulni vele. Brašeň és Ujlaky a széleken, Horváth Béla pedig középen jól léptek oda és az előkészületi fázisban sok labdát szereztünk, ezzel lényegében nem engedtük játszani a hazaiakat. Az egyszerű játék volt a cél, mert a mai foci a gyors átmeneti fázisról szól. A segédpassz után a következő mindjárt a védelem mögé ment, mely eléggé magasra volt nekik feltolva. Jurčo és Szarka gyorsaságát akartuk kihasználni, be kellett futniuk a védelem mögé, és ez a meccs elején jól is működött.”

Miért csak a meccs elején?

„Lényegében az első hazai támadásból gólt kaptunk, és ha egy csapat gólt kap, az megingatja a játékosokat. Velünk is ez történt, és ez alatt az öt-tíz perc alatt megkaptuk a második gólt. És ha Zsolnán kétgólos hátrányban vagy, az már kellemetlen. A játékosoknak azt mondtam a szünetben, hogy az első húsz perc során láthatták: lehet velük játszani, és azt a játékot kell folytatni. A második félidő igazat adott nekem, ismét aktívan kezdtünk, és mindjárt a félidő elején Jurčo került helyzetbe. Ha a fejes helyett lekezeli a labdát, maga lehetett volna a kapus előtt. Aztán Ujlakynak volt egy jó fejese, és végül Ákos szép gólt lőtt. Akkor olyan érzésem volt, hogy még kiegyenlíthetünk. Mint említettem, a 2:0 csalóka eredmény. A 65. percben éreztem, hogy friss erő kell a középpályára. Horváth Béla sérült volt, így nem bírta az iramot. Sajnos nem volt sok lehetőségem a frissítésre. Csak a fiatal támadó, Sabler és a hosszabb időt kihagyó Boya volt a kispadon, plusz három középső védő. Ez nem kifogás, de a többi játékos sérült vagy eltiltását tölti. Ha friss játékos érkezett volna, talán képesek lettünk volna még nyomást kialakítani, de sajnos a helyzet adott volt és egy újabb standardszituáció eldöntötte a mérkőzést. Másrészt, meg kell nézni a Zsolna játékerejét, főleg támadásban. Az elmúlt évek legjobb ottani teljesítményét nyújtottuk, ám edzőként ez volt az első zsolnai vereségem. Ezelőtt csak beállítottuk a kapuba a buszt, elrugdostuk a labdákat, és három döntetlent értünk el. Most játszottunk talán a legjobban, és kikaptunk 3:1-re. Tehát jogos lenne a kérdés, melyik a jobb taktika. A nézőnek biztosan az a jobb, ha jó focit lát. Legalább egy pontért mentünk, sajnos egyet sem szereztünk.”

Három hasonló gólt kaptunk. Mit mutatott neked az adott szituációk kiértékelése?

„Egyértelműen meg lett mondva, ki kire figyeljen. Bánt, hogy bár magassági fölényünk volt és nekünk kellett volna pontrúgásokból veszélyeztetni, a fordítottja volt igaz. Zsolnának lényegében három jól fejelő játékosa volt, Piačeket Kwinnek, Jelićet Jurčonak és Škriniart Krištonak kellett volna fognia. Emellett Szarkának és Salátának területet kellett őriznie, Šnircnek és Horváthnak pedig azokat kellett felvennie, akik berobbantak a tizenhatosba. Az első gólnál nem kaptuk el sem Káčer, sem Čmelík mozgását, és máris vesztésre álltunk. A második gólnál mindenki megállt. A félidőben azt mondták a játékosok, hogy amikor Letić elrúgta a labdát, a játékvezető a sípjába fújt és azt gondolták, hogy szabálytalanságot látott.”

Sok embert meglepett, hogy a mérkőzés egyes fázisaiban egyenlő ellenfelei voltunk az őszi bajnoknak…

„… és néhányban jobbak is voltunk. Ez bizonyosan pozitívum, de ahogy azt a mérkőzés végén is mondtam, az utolsó három találkozón nem jött az eredmény. Most is látszott, hogy a csapatban van lehetőség. Természetesen hozni kell még játékosokat, mert a szezon végére előállhat olyan helyzet, hogy sérülések és eltiltások tizedelnek minket. Ez normális, ha az ősz során 23 mérkőzést játszol. Megfelelő helyettesek nélkül úgy néz ki, ahogy kinéz. A legutóbbi két találkozón mutatott játékunk jó volt, rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, csak sajnos nem használtuk ki azokat. Zsolnán is jól játszottunk, ez volt talán a legjobb idegenbeli teljesítményünk. Csakhogy a két mérkőzésen egy pontot szereztünk és dolgoznunk kell a helyzetkihasználásunkon.”

Visszatérek ahhoz a kérdéshez, mely a mérkőzést követő sajtótájékoztatón hangzott el. Tavaly ilyenkor a Zsolna 21 ponttal a tizedik helyen állt, most pedig hasonló kerettel őszi bajnok lett, közel kétszer annyi pontot szerezve. Mi ugyanannyi, 21 megszerzett ponttal a kilencedik helyen vagyunk. Látod a csapatban a lehetőséget, hogy a zsolnai utat bejárva feljusson a csúcsra?

„Akkor még nem játszott ott Volešák, aki sokat segített nekik, Piaček sérült volt, a balhátvéd Letić sem náluk szerepelt. Tavasszal problémáik voltak a baloldalon, hátul két fiatal középső védőjük volt, akik néha hibáztak. Viszont türelmesek voltak. Úgy gondolom, olyan 70-75 százaléknyira felkészült a csapatunk, amit most is megmutatott. Már csak megfelelő típusú játékosokkal kell kiegészíteni, utána minden lehetséges, még ha nem is akarok arról beszélni, hogy egy év múlva őszi bajnokok leszünk. Az ősz folyamán lejátszott tizenkilenc mérkőzésen láthattuk, hol vannak a gyenge pontjaink. Jó dolog, hogy a játékosok zömének hosszú távú szerződése van, így az nem fordulhat elő, hogy télen ismét eligazol az egész csapat. Már csak posztokra kell játékosokat igazolnunk, és akkor erősebbek leszünk.”

Hogy néz ki a csapat fennmaradó programja?

„Ma a kilépő teszteket abszolváljuk, holnap lesz az utolsó edzés, utána a DAC-karácsony és egy közös vacsora a program. Következik a téli szünet, majd január 8-án megkezdjük a felkészülést.”