Sziasztok! Dóri vagyok, s amiről olvashattok az nem más, mint néhány, a szokásostól tán kissé eltérő villámkérdés, melyeket a DAC játékosainak teszek fel annak érdekében, hogy jobban megismerhessétek őket. Az év utolsó beszélgetőpartnere jobbhátvédünk, Matúš Turňa.

Szia! Ki vagy, mi vagy, honnan jöttél?

Matuš Turňának hívnak, 28 éves vagyok és Feketebalogról (Čierny Balog) származom. Ez egy közép-szlovákiai kis falucska, közel Breznóbányához.

A tornaórát leszámítva, melyik volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?

Természetesen, mint minden gyereknek, az én „leg” tantárgyam is a tornaóra volt. Ezen kívül nem sok olyan akadt, amit a kedvenc jelzővel illettem volna. Leginkább még talán a történelem érdekelt, és természetesen a „legkedvesebb tantárgyam” mindig is az iskolai szünidő volt.

Mikor voltál először igazán szerelmes? Milyen emlékeid vannak róla?

Mint mindenki más, én is átéltem sokfajta szerelmet. Először a gyerek-, majd később a pubertáskori szerelem szele csapott meg, ám egyik sem volt igazán komoly. Ezek amolyan kellemes élményként maradtak meg. Később aztán megismerkedtem álmaim nőjével, s vele együtt megérkezett a mély szerelem érzése is, amely a mai napig tart. A páromat Zuzkának hívják, és már öt éve tart a kapcsolatunk. Nagyon boldogok vagyunk együtt.

Tudod, mi volt az első kimondott szavad?

Igen, az anyukám emlékeztetett rá. Az „anya“ volt!  Természetes dolog minden gyerek számára, hogy ez az első kimondott szó, hisz az anyukánk az, aki a világon a legfontosabb a számunkra, aki felnevel bennünket, törődik velünk, gondoskodik rólunk, aki segít megérteni a dolgokat magunk körül, és aki megtanít élni az életet.

Melyik étel volt az, amit ki nem állhattál az iskolában?

A sulis menzán a spenót volt az, amit nagyon nem csíptem. És ez még a mai napig tart.

Ha most lehetőséged lenne visszatérni a gyerekkorodba, hogy rendeznéd be a szobádat?

Majdhogynem ugyanígy. Most is ugyanolyan állapotban van, mint akkor, és ezen nem is változtatnék. Ez a házunk egyetlen olyan helyisége, amin nem alakítottunk át semmit. A falakon a kedvenc focisták képei és pólói lógnak, a polcokon különféle szuvenírek, apróságok, melyek a gyerek- és serdülőkoromat idézik. Nekem ez így tetszik, ilyennek szeretem a szobámat.

Gyűjtöttél valamit gyerekként?

Természetesen. Egy igazi kis focistához méltóan futball-labdákat, és hokis kártyákat is gyűjtöttem. Ezen kívül rengeteget pogoztam.

Ki a te szuperhősöd?

Jelenleg nincs ilyen, már kinőttem belőle. Kissrácként azonban tetszettek különböző filmes karakterek, közülük Supermant és Herkulest emelném ki.

Van tetoválásod? Hol és milyen?

A tetoválás egy olyan „forradás”, melynek időre van szüksége ahhoz, hogy teljesítse az egyén elképzelését, és amelyet egy életen át visel a testén. Nekem nagyon tetszenek a tetoválások, van is néhány különböző motívum rajtam. Vallásos ember lévén a legfontosabbak számomra a Jézust és a Szűz Máriát ábrázoló képek. Mivel a hit fontos szerepet tölt be az életemben, ezért tetováltattam magamra őket.

Milyen filmeket nézel a legszívesebben? Melyik a kedvenc műfajod?

Szórakozásképp a szabadidőmben szívesen nézek filmeket. Úgyszólván mindent megnézek, ami a képernyő elé szegez, lehet az bármilyen stílusú film. A kedvenceim közé mégis a történelmi filmeket sorolnám, melyek által bővülnek a történelmi ismereteim. Érdekelnek a régi korok történései, eseményei, az adott kor emberének életvitele. Ha könnyed kikapcsolódásra vágyom, biztosan egy komédiát választok.

A barátnőd kedvéért hajlandó lennél végignézni egy romantikus filmet?

Természetesen, nincs problémám az ilyen típusú filmekkel. Ha a barátnőm kedvet kap és kiválaszt valamilyen romantikus filmet, szívesen megnézem vele, de egyébként, ha nem muszáj, magamtól biztosan nem keresem őket.

Előfordul, hogy elsírod magad mások előtt?

Minden körülmény között próbálom magam tartani, mint egy „igazi férfi”, de volt már olyan szituáció az életemben, amikor nem tudtam magamba fojtani az érzéseimet, és bizony kicsordult pár könnycsepp.

Főztél már valaha a párodnak? Mi volt az?

Igen, előfordult, de be kell, hogy valljam, nem túl gyakran történt meg. Előfordult párszor, hogy meglepetésként egy vacsorával fogadtam a párom, de szívesebben hagyom rá, hisz neki ez sokkal jobban megy.

Szereted az édességet? Nem félsz, hogy meghízol?

Természetesen! Imádom az édességet. Sportoló lévén a zsírégetés biztosítva van a kemény edzések által, így nincs ilyen jellegű problémám.

Milyen szuperképességet választanál magadnak és miért?

A repülés nem lenne rossz, az ilyesmi nagyon tetszene. Könnyű szerrel eljuthatnék az egyik helyről a másikra, s közben megélhetném a repülés adta szabadságot. Fantasztikus élmény lehet!

Mi a véleményed a női fociról?

Úgy tapasztalom, a női foci egyre jobban elterjed a köztudatban. Efelől kétség nincs. Őszintén megvallva, személyesen még nem vettem részt női mérkőzésen, csak a televízióban láttam. A hölgyek is magas szinten űzik ezt a sportot, nagyon jól csinálják, ügyesen játszanak. Minden tiszteletem a női focistáké, hiszen tapasztalatból tudom, mennyire igényes fizikailag ez a sportág. Szurkolok nekik.

Van mottód?

Nem, nincsen semmilyen mottóm.

Állatkert vagy vidámpark? Válassz egyet, és indokold is meg!

Én a vidámparkra szavazok, mert ott biztosítva van a fergeteges szórakozás. Mivel több ott a látnivaló, az attrakció, jókat lehet nevetni és élvezni a hinták, játékok birodalmát. Változatosabb, és más jellegű, mint egy állatkert. Ettől eltekintve szívesen meglátogatom az állatkertet is, hisz szeretem az állatokat, szívesen nézegetem őket.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást a hétköznapokban?

Jelenleg a focit tekintem számomra a legnagyobb kihívásnak. Igyekszem benne fejlődni, egyre jobb és jobb lenni. Keményen edzek, küzdök a céljaim eléréséért. Már-már feszegetem a határaimat. Szeretnék egyre feljebb jutni a karrieremben.

Van valami az eddigi életedben, amit mai fejjel másként csinálnál?

Természetesen akad pár dolog, de leginkább a tanulásra szentelt időmön változtatnék, ugyanis ezt eléggé elhanyagoltam. Csak most, felnőttként tudatosítottam ennek a hiányát. Tudom, hogy a tanulás sok fáradsággal, bizonyos dolgokról való lemondással jár, de hosszútávon biztosan megéri. Egy oklevél a farzsebben, és egy nagy adag tudás a fejben mindig jól jöhet.

Hogy képzeled el az ideális családot? A ti családotok ebben példaértékű?

A család az emberek számára az otthon melegét, a szeretetet biztosítja, melyek legtöbbször elegendőek az emberek testi és lelki kiegyensúlyozottsághoz. Viszont, ha ezek egy családban nincsenek jelen, akkor konfliktusok és problémák adódhatnak. Egy ideális családban az emberek összetartóak és szeretik egymást. Szerencsére a mi családunkban minden rendben van, ezáltal példaértékű számomra. A szüleim mindig mellettem álltak, és ha szükséges volt, támogatták a döntéseimet. Kiskoromban a bátyám igazi testőrként vigyázott rám, sokat segített nekem, és most is mindenben számíthatok rá. Most már a barátnőm is a családunk tagja, s egyben a támaszom is. Szeretnék én is hasonló családot magamnak, ezért igyekezni fogok megteremteni, bebiztosítani a feltételeket az ideális családhoz.

Van valamilyen rossz szokásod, amitől szívesen megszabadulnál?

Sajnos van, a mértéktelen Coca-Cola fogyasztás. Tudom, hogy egészségtelen, ennek ellenére mégis iszom. Az utóbbi időben próbálom magam visszafogni és jó útra térni, hogy végre megszabadulhassak a csábítástól.

Nehezen viseled a kritikát?

Úgy gondolom, hogy nem. Ha a kritika indokolt és jogos, képes vagyok beismerni a tévedésemet. Még akkor is megteszem, ha nem is jó hallani, vagy éppen nem esik a legjobban. Viszont eléggé keményfejű vagyok, és ha ellenkező a véleményem, nehezen lehet engem meggyőzni.

Mely legjobb tulajdonságodra vagy a legbüszkébb?

Úgy tartják, az ember ne dicsérje önmagát, mások tegyék meg ezt helyette, vagy alkossanak róla véleményt. Az én jó tulajdonságaimról is inkább azokat kellene megkérdezni, akik engem jól ismernek. Nehéz megmondani, melyik tulajdonságomra vagyok a legbüszkébb, de pozitívan értékelem, hogy türelmes és kitartó vagyok.

Játékunkban Jakub Brašeň kérdezte tőled: A srácokat a csapatból az érdekelné, hogy a kutyád tényleg fél-e a legyektől?

Van egy kiskutyám, egy csivava, akit a fiúk vérebnek neveztek el, mert nagyooon veszélyes :) Ez a kutya a legkisebb a fajtájából, úgy két kiló lehet. Ez a csöppnyi kisállat a családunk nagy kedvence, imádjuk őt. Azonban be kell ismernem, hogy Jakubnak igaza van, mert a kutyusunk tényleg fél a legyektől! Viszont paradox módon a nála húszszor nagyobb és nehezebb kutyáktól egyáltalán nem!