A 34-éves (szül. 1981. március 1.) egykori válogatott játékos krónikus bokasérülése miatt döntött aktív pályafutásának befejezése mellett. Továbbra is azonban a DAC színeiben folytatja, ezentúl rehabilitációs edzőként.

Szabó Ottó a DAC-ban ismerkedett a futball alapjaival, majd tizenhat éves korától a bécsi Rapid akadémiáján nevelkedett. Ausztriában (Rapid, Braunau), Magyarországon (MTK, Sopron, Debrecen, Vasas, Győr, Pápa) és idehaza (Slovan, Petržalka és DAC) közel háromszáz bajnoki rajtot gyűjtött, háromszor a szlovák felnőtt válogatottban is szerepelt. A DAC mezét 2006 őszén (13 mérkőzés a 2. ligában), majd 2014 tavaszától (38 élvonalbeli bajnoki, 6 gól) viselte.

„Már jó ideje bajlódtam a bokámmal, években lehet számolni. Az utolsó fél évben már csak fájdalomcsillapítóval tudtam edzéseket és meccseket abszolválni. Az új szezont is elkezdtem, és most már nagyon fájt. Úgy döntöttem, hagyok magamnak egy fél évet, gyógyítom a lábamat. Ez egy tipikusan focista sérülés - elkopik, elhasználódik a porc a bokáról, már csak két csont marad és egymásnak súrolódik. Ez okozza a fájdalmat. A foci mellett már eddig is foglalkoztam a rehabilitációval, elvégeztem az iskolát, így amikor az edző és a vezetőség felajánlotta ezt a pozíciót a csapatnál, kis gondolkodás után elvállaltam. Persze, szeretnék még focizni, akár lógó lábbal is, de gondolnom kell az egészségemre és a foci utáni életre is. Egyrészt szomorú, hogy abbahagytam a focit, másrészt örömteli dolog ismét olyan dolgot csinálni, amiben jó és hasznos lehetek, ráadásul itt maradok a csapat mellett. Köszönöm mindenkinek az eddigi támogatást, és hálás vagyok az új lehetőségért,“ ismertette döntésének okait.

A Szabó Ottóval készült interjúnkat a következő napokban olvashatják honlapunkon.