Bár nem igazán izzadtál meg a Slovan ellen, a mérkőzés végén mégis a te bravúrod kellett ahhoz, hogy otthon tartsuk a három pontot. Nem gondoltad, hogy több munkád lesz?

„De igen, több munkát vártam. Természetesen ez egy pszichikailag nehéz meccs volt a számomra pont azért, mert nem volt sok dolgom. A találkozó elején Čavrič nagy helyzetben mellé lőtt, aztán sokáig semmi. Viszont a legnagyobb egyenlítési lehetőségük a mérkőzés utolsó percében jött el, de sikerült védenem, és ezzel segítettem a csapatnak. A játékostársaim megfordították az állást 0:1-ről 2:1-re, tehát csapatmunka eredménye a siker. Nem ellenkeznék, ha több olyan győzelmet aratnánk, ahol kevés a dolgom.”

Hogyan élted meg a kapuban a meccset és a lelátói hangulatot?

„Egyszerűen csodálatos volt. Mi voltunk a domináló csapat, és ahogy azt már megjegyeztem, nem volt sok védeni valóm. Figyeltem a remekül futballozó csapattársaimat, akik nem engedték komolyabb helyzetbe kerülni a Slovant. A hangulatról annyit, hogy még nem játszottam 10 300 néző előtt. A fantasztikus szurkolók az egész meccsen énekeltek és szurkoltak nekünk - ezt maximálisan kiélveztem. Ez olyan volt, mint egy kisebb beteljesült álom a számomra.”

A 15. fordulót követően a tabella második helyén állunk…

„Ez egy fantasztikus eredmény, de már előre kell tekintenünk. Olyan fontos összecsapások várnak ránk, mint a Zsolna és a Nyitra elleni. Ezeken a találkozókon is meg kell mutatkoznia a csapat minőségének, hogy azt mondhassuk: megérdemelt a második hely. Aztán akár az első is, hiszen bármi megtörténhet.”

Valószínűleg nem bánod a nyári döntésedet, hogy a Nagymihályt elhagyva Dunaszerdahelyre igazolj.

„Abszolút nem. Már az idény elején is mondtam: amikor a DAC-hoz igazoltam, éreztem a klub ambícióit a bizonyításra. Én is ambiciózus futballista vagyok, így jól egymásra találtunk a DAC-cal.”