A mérkőzés folyamán elég gólhelyzetet dolgoztunk ki. Az egyik legnagyobbat Pavol Jurčo puskázta el a 89. percben. Tíz perccel azelőtt megszerezte szezonbeli második találatát, de a meccs után főként erről a kihagyott nagy helyzetről volt szó. „Az ilyen helyzeteket egyértelműen be kell lőni. Teljesen rosszul találtam el a labdát, az én hibám. Sajnálom, mert Szenyicére zsákmányért utaztunk, és szerezhettünk volna legalább egy pontot. Nagyon sajnálom. A meccs végére fölénybe kerültünk és volt több helyzetünk is. A szurkolók ismét fantasztikusak voltak, és remélem, a következő mérkőzésen örömet okozunk nekik.”A gólnál remekül helyezkedett és kihasználta a fiatal Černák passzát. „Rolo nagyon jól ment el a szélen, én megtaláltam az üres területet és bepofoztam a labdát. A kapus és a hátvéd is oda helyezkedtek, de sikerült a labdát a kapufa mellé helyeznem.” Milyen következtetést lehet levonni a szenyicei meccsből a nehéz hét előtt, amikor bajnoki és kupamérkőzés is következik? „Alaposan ki kell elemeznünk. Több mozgás hiányzott, az edző elmondja, mi volt rossz, és ebből tanulni kell. Először a kupameccsre készülünk, majd csak utána a Miava ellenire. Minden mérkőzésen nyerni szeretnénk.”

Jakub Brašeň a mérkőzésen kétszer is közel járt a gólhoz. A 26. percben Turňa remek beadása után szabadon fejelhetett, ám a labda Šulla kapus ölében landolt. A 67. percben egy százszázalékos helyzetet hagyott ki, amikor Straka szólója után az üres kapu helyett pár lépésről a kapufát találta el! „Be kellett volna lőnöm, és akkor teljesen más lett volna az összecsapás,” fogalmazott önkritikusan a lefújás után. „A hazaiak semmivel sem leptek meg minket, jól felkészültünk belőlük. Sajnos, ilyen meccsek is vannak. Nem szabad gólt kapnunk egy perccel a félidei szünet előtt, és ki kell használni az olyan helyzeteket, amelyeket a második játékrészben alakítottunk ki. Másképp nem lehet pontokat szerezni.” Miért volt olyan nagy különbség az első és a másik félidei játék között? „A félidei szünetben az edző picit felemelte a hangját, ettől felébredtük. Kár a második bekapott gólért. Ahogy mondtam, ha sikerül gólt lőnöm, akkor teljesen más lett volna a meccs.”

A 19 éves Tóth Márió ismét a kezdőcsapatban lépett pályára és Peter Struhárral immár a harmadik mérkőzésüket játszották le együtt középhátvédként. Mennyire volt elégedett a teljesítményével? „Az első félidőben későn ütköztem le az ellenfelet, de utána igyekeztem belerázódni. A félidőben beszéltünk róla, javult a játékunk és nekem is jobban ment. Megszerezhettem volna az első gólunkat, sajnálom, hogy nem sikerült. De nem szabad csüggednünk, a következő összecsapáson igyekszünk helyrehozni.” A 88. percben majdnem rezgett a hazai háló. „Struhár kapura fejelt, Šulla maga elé hárított, de csak az utolsó pillanatban vettem észre a labdát, amikor a védő elhajolt. Nem tudtam már reagálni, egyenesen a combomat találta el.” Mário újabb értékes tapasztalattal gazdagodott, ezúttal a Fortuna liga egyik legjobb támadósorával mérte össze az erejét. „Örülök a lehetőségnek, igyekszem a pályán nyújtott teljesítményemmel meghálálni az edző bizalmát. Nehéz, de a játékostársak sokat segítenek. Peťo Struhár tapasztalt játékos, nagyon jó vele játszani. Irányít, és én is igyekszem irányítani a többieket, hogy hátul egységesek legyünk. Leghátulról Penksa remekül szervez, és jobbról Mate Turňával irányítjuk a szélsőket. Tanulom a játékosokkal való kommunikációt és területem őrzését.” Van mindemellett ideje figyelni a szurkolókra? „Igen, és a drukkerek ezúttal is kiválóak voltak. A légkör az első meccstől kezdve hihetetlen, akár otthon, akár idegenben játszunk. Mellettünk állnak, még ha veszítünk is, ami rendkívül fontos és értékeljük ezt.” Angol hét áll előttünk, két tétmérkőzéssel négy nap alatt, ami a fiatal védő számára szintén új tapasztalat. Szerdán kupamérkőzés vár ránk egy 4. vonalbeli csapat ellen. „Nem nézzük, hogy egy negyedik ligás csapat lesz az ellenfél. A kupában meccsről meccsre megyünk, ez a cél. Szeretnénk győzni és továbbjutni, utána gondolhatunk majd a Miavára is. Ezúttal teljes koncentráltsággal utazunk Domanižába.”

Valamivel több, mint egy óra elteltével Straka Gábor hozott új lendületet játékunkba. Pár pillanattal a pályára lépése után Brašeňt hozta nagy helyzetbe. „Az edző azzal küldött pályára, hogy gyorsítsam a játékot. Egy-két érintésre kezdtünk játszani, többet használtuk a széleket, és ez mindjárt érezhető volt. A helyzetek száma alapján legalább egy pontot szerezhettünk volna. Kár, hogy csak kedvezőtlen állásnál ébredtünk fel. Ez a közép-európai foci betegsége, futunk az eredmény után és akkor teljesen kitámadunk. Rózsahegyen volt egy helyzetem 2:0-ra, ma ismét rengeteg kihagyott lehetőségünk volt. Sajnálatos, mert így elmennek a pontok. Pozitívum, hogy képesek vagyunk helyzeteket kidolgozni, és nem véletlenszerű támadások, rögzített helyzetek után, hanem szépen kidolgozott kombinációk révén. Csak el kéne kezdenünk kihasználni őket, mert a Slovanon, Nagyszombaton, Zsolnán és Trencsénen kívül a csapatok hasonló erősségűek, a meccseket apróságok döntik el.”