Peter Majerník, csapatkapitány: „Amit elterveztünk, meg is valósítottuk. Gyorsan gólt szereztünk, aztán a félidőig még egyet, és behúztuk a meccset. Szerettünk volna több gólt is lőni, hiszen sok szurkoló látogatott ki. Ismét kiválóak voltak, úgy éreztük magunkat, mint a bajnoki mérkőzéseken. Olyan hangulatot teremtettek, mintha otthon játszanánk. Kívülről talán nem látszott, de nehéz mérkőzés volt, kilencven percig kellett hajtanunk.”

Roman Sabler ma ünnepli 19. születésnapját. A szurkolók meglepték egy korai ajándékkal, a meccs után csoportosan énekeltek neki. „Az ilyen meccsek nehezek, mert az alacsonyabb osztályú ellenfelek életük teljesítményét akarják nyújtani és felhívni magukra a figyelmet. De sikerrel vettük az akadályt, gyorsan betaláltunk, egy térfélen zajlott a játék, mi irányítottunk. Meghatottak a szurkolók, nem is vártam ezt. Amikor meghallottam a nevem, azt gondoltam, hogy mindenki nevét skandálják majd. De miután meghallottam a „Boldog születésnapot”, akkor megcsináltam előttük a fekvőtámaszokat. Még egyszer köszönöm nekik!”

Pavol Penksa kapus a 48. percig nézőként élvezhette az összecsapást, ekkor azonban a hazaiak veszélyeztettek Očenáš kapufán landoló fejesével; ekkor hatalmas szerencsénk volt. „A kapusnak ugyanúgy kell koncentrálnia, mint más meccseken, nem veheti úgy, hogy ez egy negyedik osztályú ellenfél. Bármi megtörténhet. Kapufát lőttek 2:0-nál, és ha az bemegy 2:1-re, még bármi megtörténhetett volna. Azonban látni kell, hogy nagyon rossz volt a pálya talaja, lehetetlen volt kombinálni olyan gyorsaságban, ahogyan szerettünk volna. Viszont sok helyzetünk volt, elég simán nyerünk.”

Straka Gábornak két nagy helyzete volt, de tegnap sem sikerült gólt lőnie. „Végéig kontrolláltuk a mérkőzést, az ellenfél nem képviselt olyan nagy játékerőt, és nem kellett mindent kiadni magunkból. Célunk a továbbjutás és a sérülések elkerülése volt, ami majdnem sikerült is, Jurčo sérülésétől eltekintve. Lőhettünk volna több gólt. Nagyon rossz volt a pálya talaja, szinte nem is lehetett rajta elindulni, és még így is voltak helyzeteink. Nekem is volt kettő, az egyiknél a kapus bravúrral védett, a másiknál a védők az utolsó pillanatban léptek közbe. Kár, de bízom benne, hogy legközelebb betalálok.”

A mezőny egyik legjobbja a gólt és gólpasszt jegyző Darijo Krišto volt. „Megcsináltuk és megyünk tovább, az előttünk álló meccsekre kell koncentrálnunk. A gól után örültem, jó érzés volt betalálni. Éreztem, hogy a labda a közelebbi kapufához érkezhet, és csak lágyan érintettem. Lőhettem volna még egyet, de nem baj, Tóth Márió belőtte és a gól az gól, bárki rúgja.”

Ugyanúgy, mint Domanižán, a fontos második találat szerzője ezúttal is Tóth Márió volt. A 19 éves védő a 40. percben jól helyezkedett, és fordulatból a kapuba bombázta a labdát. Érdekesség, hogy mindkét gólszerző a kupa előző fordulójában is betalált. „Egy tipikus kupameccs volt, a nehéz ellenfél minél jobb teljesítményt akart nyújtani. A hazaiakat feldobta a szép számú közönség, akik hajtották őket előre. Még ha azok a mi szurkolóink is voltak. Korán sikerült két gólt szerezni, ez megnyugtatott minket. A gólom rögzített játékhelyzet után született, a labda a tizenhatosban pattogott, én voltam hozzá a legközelebb, és igyekeztem mihamarabb eltalálni. Igaz, hogy a kapus még beleért, de kiütni már nem tudta.”

A mérkőzés negatívuma Pavol Jurčo sérülése volt. Radványi Miklós edzőnek már negyedóra után le kellett cserélnie a 28-éves támadót. A mai regenerációs edzésen csak könnyed futógyakorlatot végzett. „Az ellenfél térddel eltalálta a farkcsontomat, ami elég érzékeny. Nem voltam orvosnál, mert tegnaptól javult, és van elég időm rendbe jönni.”