A Slovan elleni rangadó rekordszámú nézőt vonzott, és a drukkerek ismét fantasztikus hangulatot teremtettek. Mit élnek át az edzők és a játékosok ilyen légkörben?

„A játékosoknak ez adrenalin kell, hogy legyen. A mérkőzés előtti felkészülések során mindig mondogatom nekik, hogy a nézők nem az ellenfél végett jönnek ki, hanem miattuk. Ezt értékelniük kell, mert nem mindenhol van ez így. A játékosok érzik, hogy a nézők támogatják őket, az első perctől az utolsóig bíztatják őket, akár jól, akár rosszul áll a meccs.”

A találkozó 1:1-es döntetlennel ért véget. Hogyan értékeled a meccs menetét?

„Számoltam azzal, hogy a Slovan ugyanazzal a kezdőcsapattal áll ki, mint csütörtökön Bernben. Ott mintha néhány játékost pihentettek volna, és ellenünk a lehető legjobb csapatukkal kezdtek. Keretükben több, a labdával jó barátságban levő válogatott játékos van, a csapat erős, nem véletlenül szerepelnek az Európa-ligában. Másrészt, bátran kezdtünk, az első félidőben a játékosok betartották az utasításokat, a támadásban egyszerű megoldásokat választottak, és kihasználták a szabad területeket. Az utolsó passzoknak viszont jobbnak kell lenniük, mint például az utolsó percben, mikor Brašeň és Štepanovský ketten vezették egy védőre a labdát. Ha Brašeň jobban passzolt volna, Peťo maga megy a kapusra. Zavartak az ilyen technikai hibák. Slovant csak helyzetféleségekbe engedtük, de ez az ellenfél erején is múlik. Soumah számára nem gond nem csak egy, de akár kettő, három játékost is egyszerre kicselezni, nem véletlenül a bajnokság legjobb játékosa. De van ott még több jó futballista, akik már valamit letettek az asztalra. Gyorsan tudnak kombinálni, megváltoztatni a játék ritmusát, ezért tudtak Penksa elé kerülni. De az első félidővel elégedett voltam, mert a játékosok átvitték a meccsbe azokat a dolgokat, melyeket az edzéseken gyakoroltunk, és sokat futottak. A második félidőt is aktívan kezdtük, többet birtokoltuk a labdát. Sajnos jött az a hatalmas hiba, amilyet nem látni gyakran. A gól picit megfogott minket, öt-tíz percig nem voltunk olyan agresszívak és aktívak. Utána ismét a saját játékunkat kezdtük játszani, és jött Gorosito szarvashibája. A tizenegyes után bántott, hogy néhány játékos mintha megijedt volna a győzelem lehetőségétől. Nem játszottunk egyszerűen, a középső védőink hátul egymás között passzolgattak. Azt éreztem, hogy a játékosok félnek egy újabb hibától, még a tapasztaltabbak is. A középső védőink, főleg Peťo Majerník, nem voltak magabiztosak. Lassúak voltunk, a középső védőink 5-6 érintéssel játszottak, féltek előre küldeni a labdát. A vendégek főleg a bal oldalunkat zárták le, tudták, hogy a védőink közül Otti nyitja meg legjobban a támadásokat. Jobb oldalon hagytak helyet, de ott Mate Turňa hibázott, hiszen nem játszotta gyorsan előre a labdát. Amikor megkapta, előre kellett volna átvennie, és a második érintésre a szabad területbe passzolni. Ezt egyszer, talán kétszer csinálta meg a második félidő alatt. A labdát főként hátrafele vette át, és visszapasszolta Peťonak, így lassúak voltunk. Ez kedvezett az ellenfélnek, aki ezért emberhátrányban is nyugodtan tolódhatott. A középpályásaink sem voltak túl aktívak, keveset kérték a labdát. Emberelőnyben görcsösen és lassan játszottunk. Azokat a helyzeteket, amelyekbe a végén Horváth és Majerník került, gyors ellentámadás után alakítottuk ki, Penksától pár másodperc alatt az ellenfél kapujánál voltunk. Legalább egyet ki kellett volna használnunk, és akkor boldogabbak lehetnénk.”

Említetted a technikai hibákat, melyek a tapasztalt játékosoknál is gyakran előfordultak. Minek tudható ez be?

„Idegesek voltunk, mivel a játékosok szerették volna jóvátenni a zólyombrézói vereséget, és főként a módját, ahogy kikaptunk. Egész héten láttam, mennyire bántotta őket. Gyakran van, hogy amikor az ember a legjobban akar, akkor követi el a legtöbb hibát. Néhányan túlmotiváltak voltak, és a dolgokat sietve akarták megoldani.”

Az első tizenegy forduló alatt öt különféle páros volt a beállós posztokon. A vasárnap után tisztábban látsz ebben a kérdésben?

„A csapatba biztosan visszatér Saláta, és egész héten figyelni fogom, kit állítok mellé. Most sem voltam teljesen elégedett a védelmünkkel. Idáig még nem fordult elő velem, hogy a 11. fordulóban ne legyen stabilizálva a csapatom védelme.”

Az egymás elleni mérkőzések történetében nem nagyon volt olyan meccs, ahol ilyen közel álltunk volna a Slovan legyőzéséhez.

„Igen, biztosan. Számoltunk azzal, hogy az ellenfél néhány játékosa elfáradhat az utolsó húsz percre, mert nem egyszerű csütörtök-vasárnap ritmusban játszani. Ez be is igazolódott, és nyomás alá akartuk őket helyezni, de nem voltunk képesek a labdát a hálóba juttatni. Másrészt el kell ismerni az ellenfél erejét. Örülök, hogy a játékosok bebizonyították: bárkivel képesek kiegyenlített mérkőzést játszani, és megőriztük a hazai veretlenségünket. Az ellenfél cserepadjára tekintve, a tudásra, mellyel az edző feldobhatja a játékot, talán a pontot is meg kell becsülni. A játékban benne volt a problémamentes győzelem is. De nem tudom, hogy Szlovákiában volt-e valaha valamelyik csapatnak ilyen erős és bő kerete, mint most a Slovannak.”

Mit éltél át a góloknál?

„Az elsőnél nehéz kifejezni az érzést. Ha azt látod, hogy a legtapasztaltabb játékosod, aki már sok mindent megélt, ilyen hibát vét… Egy éve is megcsinálta, a Miava elleni hazai meccsen Pekárt indította. De a tapasztalt és intelligens játékosok tanulnak az ilyen hibákból, és Peťo egy intelligens srác. Nehéz megmagyarázni. Ilyen a foci, rövidzárlat volt. Biztos nem úgy akarta, és őt bántja a leginkább. Másrészt hős is lehetett volna, ha a 93. percben gólt szerez az üres kapuba. A mi gólunknál tudtam, hogy Otti nyugodt, és a büntetőket edzésen is gond nélkül értékesíti. Száz százalékig bíztam benne, és akkor úgy éreztem, a csapat a győzelemért hajthat. Bánt, hogy nem sikerült megnyernünk az összecsapást.”

Lezárult a bajnokság első harmada, ami után a táblázat hatodik helyét foglaljuk el. Ez a helyezés megfelel a szezonelőtti céloknak, de a pontok mennyiségével bizonyára nem vagy megelégedve.

„Abból kell kiindulnunk, hogy a tizenegy meccsből ötöt játszottunk itthon olyan ellenfelek ellen, mint Nagyszombat, Zsolna és Slovan. Ellenük pontot szereztünk, míg Kassát és Miavát, akik verhetők, legyőztük. A legjobban a rózsahegyi, szenyicei, besztercebányai és aranyosmaróti pontvesztések bántanak. Ezeken a mérkőzéseken jobbak voltunk. Rózsahegyen 1:0-ra vezettünk, az ellenfél egyszer jutott el a kapunk elé, és kiegyenlített. Szenyicén az utolsó tíz percben három százszázalékos ziccerünk volt, pontot kellett volna mentenünk, Besztercebányán pedig szintén nyerhettünk volna. Ez hét pont, ezekkel együtt 19 ponttal a harmadik helyen állnánk. De ha csak öt ponttal lenne több, már akkor is sokkal elégedettebb lennék. Úgy gondolom, hogy képesek lettünk volna rá.”

Az iskolai értékelés alapján, milyen érdemjegyet adnál a csapatnak a bajnokság első harmadáért?

„Ez így nehéz, mert a csapat még mindig csak formálódik, folyamatosan érkeznek új játékosok. Egy hete Kornél érkezett, most pedig Peťo Štepanovský. Azért, amit eddig csináltunk, kettő mínuszt adnék. Ismétlem, ha öt ponttal többet gyűjtöttünk volna, sokkal elégedettebb lennék.”