A találkozót már láttad felvételről is, mit mutatott a videó?

„Beigazolódott, amit a mérkőzés után mondtam. Egyértelműen az idei leggyengébb teljesítményünk volt. Lassan játszottunk, cipeltük a labdát, hiányzott a labdakérés. Az egész középpálya rosszul játszott, mozgás és elképzelés nélkül. Csak néhányszor játszottunk két érintésre, és akkor minden gond nélkül be is jutottunk a tizenhatosba. De amúgy kényelmesen, lassan akartunk játszani, amit az ellenfél ki is használt, nyomást gyakorolt ránk és már az akciók előkészítése során elveszítettük a labdákat. És ez pontosan az volt, amit a Rózsahegy akart, ezekből gyors kontrákat vezethetett, amikre megfelelő típusú játékosai vannak. Kezdettől fogva bizonytalanságot éreztem a játékosokon a kapusunktól kezdve, aki három-négy alkalommal teljesen feleslegesen futott ki, és ez átragadt a többiekre is. Mindig az egész csapat védekezéséről beszélek, most azonban ki kell emelnem a védelem jó játékát. Ugyanis ha nem úgy játszottak volna, ahogy, akkor simán ki is kaphattunk volna. Az egész védősor többször is az utolsó pillanatban mentett, becsúsztak, belevetődtek a lövésekbe. Igaz, hogy felrugdosták a labdákat, amit nem kértem tőlük, de ha nincs semmilyen mozgás és a védő nyomás alá kerül, egyszerűen előre kell rúgnia a labdát. Már sok mindent átéltem a fociban, néha még a legjobb csapatoknak is van ilyen meccsük. Tanulni kell a hibákból, és tovább dolgozni. Csak egy pontot szereztünk, és az elvesztetteket Kassán vissza kell szereznünk.”

Közvetlenül a mérkőzés után azt mondtad, hogy a játékosok nem voltak felkészülve fejben. Ezt pontosan hogyan értetted?

„Egy játékoson lehet látni, ha tiszta a feje, és olyan érzésem volt, hogy félve játszottak, féltek valamit is csinálni. Ujlaky, Brašeň, Krišto, Straka - elég időt töltöttem el már velük ahhoz, hogy lássam: tiszta-e a fejük, és most úgy tűnt, hogy nem. Az összecsapás után azt mondták, hogy a keddi kupamérkőzés miatt volt nehéz a lábuk és a fejük. A focit fejjel játsszák, és mindig készen kell állni a mikrociklus csúcsán.”

A lejátszott mérkőzéseink fele döntetlennel végződött. Mintha elfelejtettünk volna nyerni… 

„Elsősorban el kell kerülnünk az ostoba hibákat, amelyeket elkövetünk. Nem normális, mennyi gólt kapunk kapitális hibák után. Otthon a Slovan, Trencsén ellen, idegenben a Nagyszombat ellen, most megint. Ez négy meccs, melyeken öngólokat lőttünk. Ha nullára lehozod hátul a meccset, elöl egy gólt mindig szerzel. De mi gólokat ajándékozunk az ellenfélnek, aztán szenvedünk. A következő dolog: az ellenfél tizenhatosában sokkal rámenősebbnek kell lennünk, és jobban kell akarnunk gólt szerezni. Pont, mint ahogy Szarka előrelátta, és belement a párharcba. Így az ellenfelet hibákra kényszerítjük, és gólokat fogunk lőni.”

Amikor megnézted a meccs felvételét, eszedbe jutott, hogy valamit máshogy csinálnál?

„Többször is hallottam azt a kérdést, hogy miért nem két csatárral játszottunk. Ha megnézzük egészében a világfutballt, mindegyik nagycsapat egy csatárral áll fel, akit a többi támadó szellemű játékos támogat. Nálunk Brašeňnek, Ujlakynak és Štepanovskýnak kéne ezt tenni, szóval lényegében négy csatárral játszunk. Viszont ha a második hullámban érkezők támogatása nem olyan, amilyennek lennie kell, akkor az úgy néz ki, mintha nem lenne csatárunk. Már a mérkőzés előtt feltételeztem, hogy az ellenfél nem akar nyíltsisakos meccset játszani, hanem védekezni fognak, besűrítik a középpályát, agresszíven fognak játszani, és ha nem fogunk egyszerűen és gyorsan játszani, nem fogjuk gyorsan változtatni a játék súlypontját, akkor nehéz lesz. Már a tizedik percben rossz érzés volt bennem attól, milyen gyerekes hibákat követtek el a tapasztaltabb játékosok, nem voltak a saját bőrükben, minden labdát elvesztettek, féltek játszani, tartottak a labdától. A meccs alakulásától függően kétcsatáros játékra terveztem áttérni a második félidőben, de nem feltételeztem volna, hogy tíz, nem velünk töltött nap után Ujlaky olyan rossz passzban lesz, hogy már félidőben le kell cserélnem. A második játékrész labdatartási aránya talán 70-30 volt javunkra, de mit értünk el vele? Azért küldtem a pályára Antunovičot, hogy minél több labdát egyszerűen belőjünk a tizenhatosukba. Végül ezekből szereztünk egy gólt, és volt még egy helyzetünk, de Štepanovský nem célzott pontosan a kapáslövése után. Negyven másodperc múlva jött a hiba, és bekaptuk az egyenlítőgólt. A legjobban az bánt, hogy amikor szerencsés gólt lövünk, és négyezer ember áll mögöttünk, egy ilyen tapasztalt csapatnak meg kéne őrizni az eredményt, kilenc-tíz embernek a labda mögött helyezkedve. Így a Rózsahegy nem tudott volna semmit kitalálni, mert felállt védelem ellen nem tudnak játszani. A taktika szerint le kellett volna őket támadnunk ez elején, mihamarabb gólt lőni, és amikor az ellenfél kinyit, játszhattuk volna a saját játékunkat a nyitott védelmük ellen. Ez nem sikerült, így csak szenvedtünk. Sajnos ilyen meccsek is vannak.”

A napokban új technikai igazgatót üdvözölhettünk klubunkban. Mi a véleményed Aljoša Asanović érkezéséről?

„Ha olyan emberek jönnek a klubhoz, akik tudnak segíteni, akkor természetesen örülök neki. A tulajdonossal, elnökkel és vele is beszélgettünk arról, mi lesz a feladata. A kompetenciák le vannak tisztázva. Egy biztos: ha jó csapatot akarsz építeni, nem hagyhatsz mindent az utolsó pillanatra, és ezért fontosak az ilyen emberek. Játszottam Szlovákián kívül és tudom, hogy működnek máshol a dolgok. Azért jött, hogy segítsen nekem, és ha olyan szakemberek érkeznek, akik tudnak segíteni, az nekem is jó. Olyan fontos dolgokat fog csinálni, mint a nemzetközi scouting, mérkőzéseket néz meg, feltérképezi az ellenfelet, a klub lehetséges játékosait kutatja fel. Aljoša szakember, ha valakit megnéz, és azt mondja: ő egy érdekes játékos, akkor még egyszer megnézzük, és le is igazolhatjuk. Ez fontos a jövőre nézve. Amikor három-négy hete beszéltem a tulajdonossal, azt mondta, olyan ember érkezik a klubba, aki ezen a területen fog tevékenykedni. Nem szól bele az edzésfolyamatba, olyan dolgok lesznek rábízva, amelyekben fejlődnünk kell. A fociban a részletek döntenek és ezek pont azok a kis részletek, amelyeknek köszönhetően javulhatunk.”