Pont akkor értük el őt telefonon, mikor kutyát sétáltatott. „Ha önnek nem gond, akkor vágjunk bele,” állt rá a beszélgetésre Rostislav Prokop. Nem véletlen, hogy éppen most szerepel a DAC legendáiról szóló rovatban. Nemrég vette át ugyanis a sárga-kékek U18-as csapatának irányítását. Miért bólintott rá a Dunaszerdahelyiek ajánlatára? „Mert végre Dunaszerdahelyen úgy kezdtek el focit csinálni, ahogyan azt kell. Legalábbis remélem. És olyan emberként, akinek a DAC a szívében van, belevágok,” válaszolja a morvai Šumperktől nem messze található Jeseníkyből (olmützi kerület) származó Prokop.

„Még minden csak kialakulófélben van itt, jelenleg az út elején játunk. Szó van például egy akadémiáról, melyre minden klubnak szüksége van a működéshez. Ami viszont a legfontosabb: egy erős dél-szlovákiai klubot akarnak építeni,” reagál a DAC következő évekre vonatkozó filozófiájára és koncepciójára. Hogy látja a folyamatosságot a fiatalokkal való munkában? „Lényeges lesz feljutni az első ifjúsági ligába. És természetesen olyan játékosok kinevelése a fő cél, akik az A-csapatban is szóhoz jutnak”, ecseteli az elképzeléseit. Ő milyen edzői filozófiát alkalmaz a fiataloknál? „Fiatal labdarúgóként a Baník Ostrava iskolájában nevelkedtem. A nyolcvanas évek elején a ma már megboldogult Evžen Hadamczik kezei alatt fejlődtem. Akkoriban két csehszlovák ifjúsági bajnoki címet szereztünk a Baníkkal, mindegyik korosztályos ifjúsági válogatottban öt-hat játékosunk szerepelt… Valami hasonlót szeretnék Dunaszerdahelyen is kiépíteni. Célunk, hogy minél több fiatal játékos felkerüljön az A-csapatba, hogy ne kelljen elmenniük Győrbe, a Slovanba, Szenicére… Például hogy a fiamnak ne a Fradiban kelljen játszania, hanem a DAC-ban.”

Apropó, az ifjabb Rostislav Prokop. Játszott a pozsonyi Slovanban, majd Olmützben is feltűnt, pillanatnyilag a Ferencvárosban szerepel. „Tavaly nyártól van ott, az U21-es csapatban véd. Hála Istennek jól megy neki, időnként a nagycsapattal is edz,” mondja Prokop a maholnap 19 éves fiáról. Magára öltheti egy nap a DAC mezét is? „Nagyon örülnék neki, ha valaki itt továbbvinné a Prokop nevet. Majd a jövő megmutatja, lassan kiöregszik az ificsapatból… Egyelőre jól érzi magát a Ferencvárosban.”

Térjünk vissza az idősebb Prokopra. Labdarúgó pályafutása befejeztével edzőnek állt, kezdetben a diósförgepatonyi ifiket edzette. A 2003/2004-es idényben tizenkét forduló erejéig Szikora György, majd három fordulón át Dušan Liba asszisztense volt a DAC felnőtt csapatánál. „Kicsit segítettem a klubnak, mivel még megvoltak a kapcsolatok,” konstatálja. Dunaszerdahelyen az idősebb ifiket vezette, majd hagyta magát elcsábítani Galántára.

Gazdag tapasztalattal rendelkezik az ifjúsági futball terén, legutoljára a pozsonyi Slovan ifijeivel dolgozott. Ismeri a DAC-nál dolgozó embereket, Németh Krisztián sportigazgatóval egy rövid ideig csapattársak is voltak. „Akkor már csak kiegészítő ember voltam a DAC-nál,” mosolyog Prokop.

Most ugorjunk vissza 26 évet a múltba, mivel akkor tűnt fel a Csallóközben a 23 éves, Baník Ostravától érkezett, volt csehszlovák ifjúsági válogatott játékos. „A Táborban eltöltött katonai szolgálatról visszatértem a Baník Ostravába, ahol még fél évet eltöltöttem. A klubok kapcsolatban voltak egymással, Stano Vahala, Libor Šrámek, Tomáš Košňovský, majd Ivo Schmucker is itt játszott… Eljöttek utánam a vezetők, hogy nem akarok-e egy évre kölcsönben a DAC-nál szerepelni. Mivel abban az időben nagy volt a konkurencia a Baníknál, és nem láttam esélyt a folyamatos játéklehetőségre, így elfogadtam a csallóköziek ajánlatát.”      

A pozsonyi Slovan ellen debütált sárga-kék színekben, majd a 3. fordulóban először iratkozott fel a góllövők közé. Első bajnoki találatát olyan részletességgel írja le, mintha a múlt héten történt volna: „Olmütz ellen játszottunk, a baloldalról jött a beadás Rudo Pavlíktól, én pedig a kapus mozgásával ellentétes irányba fejeltem - a bal keze mellé, ha nem tévedek.” Az akkori sajtó Prokop 9. percben szerzett parádés fejesgóljáról írt Pavlík szabadrúgása után, 1989. augusztus 23-án. „Nem szereztem sok bajnoki gólt pályafutásom során, az elsőre emlékezni kell,” teszi hozzá mosolyogva. Az első DAC-nál töltött szezonjára viszont nem emlékszik vissza túl jó szívvel. Miért? „Mindjárt a Slovan elleni első mérkőzésen megsérültem. Fél évig beinjekciózva játszottam, és utána meg kellett műteni. Az egész csak húzódott, az orvosi és a rehabilitációs dolgok akkoriban még nem voltak olyan szinten.”

Dunaszerdahelyen átélte a föderális ligát, rövid ideig belekóstolt a szlovák első és második ligába is. 1993-ban Drnovicébe igazolt, ahol az ún. „karamellás affér” (Jindřich Dejmal edző tiltott anyagot tartalmazó cukrokkal kínálta a mit sem sejtő játékosokat) kettétörte a pályafutását, mivel csapattársával, Milan Poštulkával együtt kétéves eltiltást kapott a fegyelmi bizottságtól Glicoramin használata miatt. „Ebben az esetben áldozat voltam. Az ügy balszerencsés véletlenek sorozata volt. Az egész karrieremet tönkretette,” állítja ma is Prokop.

Az eltiltás után az 1995/96-os szezonban ismét feltűnt a DAC-nál, majd egy évre a görög Athinaikosznál szerepelt, végül még egy kis időre visszatért a DAC-hoz… A pályafutásom lényegében már a Drnovicénél véget ért, két év kihagyás után több mint nehéz visszatérni a csúcsszintű futballba. És a DAC ekkor is segítő kezet nyújtott. Innentől kezdve már csak felvillanásaim voltak, ez volt a hattyúdalom,” foglalja össze.

Többé viszont nem hagyta el a Csallóközt. „Itt házasodtam meg és telepedtem le,” mondja, és pár pillanatra meg kell szakítanunk a beszélgetést, mert az elszökött kutyája nyomába ered… Picit ziláltan elnézést kér, majd a végén még hozzáteszi: Dunaszerdahelyi vagyok, akár tetszik ez valakinek, akár nem. Itt születtek a gyermekeim, velem ellentétben beszélnek magyarul. De valamit én is értek magyarul.” Bízik benne, hogy az újabb, épp most induló együttműködés közte és a DAC között működni fog.

Névjegy: Rostislav Prokop

Šumperkről származik (1966. szeptember 26-án született). A Baník Ostrava neveltje, ezzel a csapattal két csehszlovák ifjúsági bajnoki címet szerzett. Az U16-U21-es csehszlovák ifjúsági válogatottak tagja volt. A VTJ Tábor csapatánál eltöltött katonai szolgálata után (1987-88) még fél évet szerepelt Ostraván, majd 1989-től a DAC mezét viselte. 1993-ban a Petra Drnovice csapatához igazolt. A Plzeň elleni találkozó után adott pozitív doppingeredménye miatt a fegyelmi bizottságtól kétéves eltiltást kapott. Dunaszerdahelyre tért vissza, és az eltiltása lejárta után az 1995/96-os szezonban nyolc mérkőzésen lépett pályára a szlovák élvonalban. Játszott még a PFK Pöstyén és Révkomárom csapataiban is. Az 1997/98-as szezon során a görög Athinaikosz csapatánál légióskodott, és karrierje végén még 10 második ligás találkozón pályára lépett a DAC színeiben (1998/99). Statisztikái a DAC-ban: 98 mérkőzés, ebből 88 a legfelső osztályban (4 gól a föderális ligában, 2 a szlovákban), 10 találkozó a szlovák másodosztályban. Edzői karrierjét a diósförgepatonyi ifiknél kezdte (majd a felnőtteknél folytatta). A DAC A-csapatánál asszisztensként tevékenykedett 2003 őszén. Itt az ifikkel is dolgozott. További edzői megállói: Galánta, Bős, Nyárasd, Slovan Pozsony (ifik). Napjainkban a DAC U18-as csapatát vezeti.

Harsányi László